Január 6-án birkapásztora értesítette telefonon arról, hogy erősen fog egy nagy medvét a kutya. „Alig ötven méterre volt a főúttól, a lovaspályával szembeni bozótosban” – mesélte Benedek. Leparkolta az autót, és a bozótos felé vette az irányt. Tíz percig is figyelték a medvét, mielőtt a vad feléjük indult. Benedek egy árok szélén, egy fenyőfa mellett húzódott meg, és remélte, hogy a medve elmegy mellette.

„Lógatta az egyik mellső lábát, nem állt rá. Bizonyára baj nélkül megúsztam volna, ha mozdulatlan maradok, de ahogy egy méternyire elhaladt előttem, felemeltem a kezemben tartott követ. Azonnal támadt. A követ a fejéhez vágtam, figyelmen kívül hagyta. Az árkon keresztül hátráltam, de egy kövön megcsúsztam, s elestem. Hatalmasra tátotta a száját, éreztem a leheletét is” – számolt be a szerencsétlen találkozásról a panziótulajdonos.

A támadás gyors volt – és kegyetlen. A medve előbb az egyik, majd a másik lábát ragadta meg a térdénél, és úgy rázta, ahogy egy kutya rázza a lábtörlőt. Amíg ez tartott, a pásztor is odaért, és Benedek fejénél kezdett hadonászni meg kiabálni. Több kutya is előkerült, a medvét kezdték támadni, így az végül továbbállt. „A horgasinamnál éreztem, amint az agyara behatolt a puha izomba. Két napig is erősen fájt, de szerencsésnek tartom magam, több okból is. A medve sérült volt, s így nem használta a karmait. Az összes sebem harapott seb, ha használta volna a mancsát, akkor azzal hamarabb összehasogatott volna. Ráadásul a lábamat támadta, s nem a fejemet” – magyarázta.

Benedek Lukács elmondása szerint az elmúlt évben legalább négy alkalommal került közel a „Hargita csőszéhez”, kétszer pedig az udvaráról kellett elhajtania a vadállatot. Továbbra sem fél a medvétől, de többé nem közelítené meg, illetve nem engedné ennyire közel magához.

Mărmureanu-Bíró Leonárd, a Nagyküküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület igazgatója tőlünk értesült az esetről. Azt nyilatkozta, hogy azonnal kivizsgálják a történteket. Úgy véli, a medve lábsérülése meggyógyulhat, de a támadással ez az egyed valószínűleg megpecsételte a sorsát. „Ha már embert támad, akkor kiszámíthatatlanná válik. Meg kell néznünk, mit kereshetett ilyen közel a főúthoz, miért támadt, s ott kószálhat-e valahol a környéken” – magyarázta a szakember.