Antal testvér, templomigazgató megemlítette: az Európai Parlamentben tisztelettel adóztak a népirtás áldozatainak emléke előtt, és történelmi állásfoglalást tettek közzé, felszólítva az EU tagállamait, hogy az örmény genocídium századik évfordulójával összefüggésben állami szinten ismerjék el a népirtás tényét. Az EP ugyanakkor kapcsolataik normalizálására szólította fel Ankarát és Jerevánt. Egy hete Ferenc pápa is igazságot szolgáltatott a múlt évszázad első népirtása ártatlan áldozatainak. Antal testvér buzdításképpen a gránátalma jelképet elemezte, amely a keresztény örmény nép számára több mint szakrális szimbólum: „E gyümölcs az örmény genocídiumtól kezdődően a puszta fennmaradást, megmenekülést vagy a túlélést szimbolizálta. A rendelkezésekre álló adatok, feljegyzések azt tanúsítják, hogy a borzalmak túlélői közül sokan eme tápanyagokban gazdag gyümölcs magjaival kerülték el a biztos éhhalált.”

A szentmisét követően a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola koncerttermében Gyarmati Melinda szavalatával folyatódott a megemlékezés. Ady Endre édesanyja örmény volt, ezért esett választása az Imádság háború után című versére.

Barabás Gyöngyvér Flesch István Örmények, törökök, kurdok – Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország című könyve alapján részletes előadást tartott a „nagy bűn” mindmáig  élő kérdéseiről. Honnan származott az a mérhetetlen gyűlölet, amely a tömegirtásig vezetett? Kik voltak a felelősök? Milyen erők, intézmények, csoportosulások követték el vagy értettek egyet vele, és kik voltak, akik ellenezték, illetve próbálták menteni, ami menthető? Ki mennyire becsüli az áldozatok számát, és mennyire tekinthető az hitelesnek vagy hamisnak? Vonták-e felelősségre a főbb bűnösöket, mi lett további sorsuk? Hogyan viszonyul a világ közvéleménye, a török nép és a mai vezetőség a népirtás tényéhez? Melyek a megbékélés és rendezés szándékának első szerény lépései napjainkban?

Szász Tibor András felsősófalvi református lelkipásztor, az egyesület tagja, az örmény történet kutatója nagy ívű összefüggésbe helyezve mutatta fel az örmény nép megmaradásáért tett  próbálkozások sorozatos kudarcát, szemben a hosszú távú, a jövőjét megalapozni kívánó radikális megoldást kidolgozó nemzetállammal. Ugyanakkor kitekintett a 20. és a 21. század részben hasonló történéseire. A két előadás egymást kiegészítve pontos és hiteles képet nyújtott a történések mikéntjéről, nagyságáról és jelentőségéről, elmélyítve a sokat szenvedett örmény népről meglévő ismereteinket.