A faluban harangoztak is vasárnap a viharfelhők eloszlatásáért, de nem sokkal éjfél előtt megtörtént a baj: a villám mégis belecsapott a több mint kétszáz éves római katolikus templomba. Hétfőn a tűzvész helyszínén jártunk.

„A szentély fölött érte a templomot, pillanatok alatt lángra lobbant, és gyorsan terjedt tovább a tűz” – mondta Adorján Imre helyi plébános. Az emberek vedrekkel próbálták oltani a tüzet, menteni a menthetőt, amíg a székelyudvarhelyi hivatásos tűzoltók, valamint a parajdi, korondi és felsősófalvi önkénes lánglovagok a helyszínre érkeztek. Ám a plébános és a falu lakói szerint felszerelésük nem volt megfelelő, a sugárcsőből kitörő víznek nem volt akkora nyomása, hogy a torony tetejéig elérjen.

„Borzasztó látvány volt, álltunk, néztük, amint locsolják a tűzoltók, de amikor lezuhant a toronysüveg, megdermedtünk” – írta le a vasárnap éjszakai látványt a plébános. A cserefaállványra felszerelt három harang teljesen megolvadt, a torony tetején elhelyezett nagy kereszt pedig összezsugorodott a hőségtől. A helybéliek, akik egész éjjel a templom mellett voltak, kérték a tűzoltókat, hogy legalább a harangokat mentsék meg, de a sugárcső víznyomása nem volt megfelelő.

Az udvarhelyi tűzoltóktók azt válaszolták nekik, hogy a harangok a magasabb hőfokot is kibírnak, ám a cserefaállvány másfél órás égése miatt a harangok megolvadtak, a torony falain végigfolyt a cseppfolyóssá vált fém. Csupán egy csonk maradt meg az egyikből.

„Tehetetlenül néztük a lángokat, miközben az araszos perjéket szórta szét a szél. Attól féltünk, hogy az iskola épületére, a ravatalozóra és az istállóra is továbbterjedhet. Negyvenegy éve vagyok pap, de ilyet még nem láttam” – magyarázta.

„A szemünk előtt égett el minden” – sóhajtott fel hétfőn reggel a szénné égett épület előtt az egyik idősebb falubeli, aki elmondta, nem ez az első alkalom, amikor tragédia sújt a templomra, hiszen 1867-ben érte egy tűzvész, akkor az oldalfalak kivételével minden megsemmisült, majd 1926-ban szélvész döntötte le a tornyát.

„Alig tudtunk megmenteni valamit, csupán a kelyheket, a szentségtartót, a miseruhákból és a könyvekből néhányat sikerült kihozni a lángok közül. A szobrok, festmények, oltárok és az orgona mind odalett” – mondta Adorján Imre. A tűz felemésztette azt az Assisi Szent Ferenc-faszobrot is, amely túlélte az 1867-es tűzvészt.

A plébános már felvette a kapcsolatot a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséggel is. Szeretné, ha első lépésként befednék az épületet, így a teljes felújításig nem rongálódnának a megmaradt falak. Egyelőre kényszermegoldásként a mintegy nyolcvan lélekből álló gyülekezetnek a ravatalozóban tartja majd a miséket.

Az újjáépítés előtt a legfontosabb lépés a jegyzőkönyv és a kárbecslés elkészítése – magyarázta Katona Mihály, Korond község polgármestere. A jegyzőkönyvet hétfőn már elküldték a megyei prefektúrához, a megyei tanácshoz és a katasztrófavédelemhez, remélik, hogy a sürgősségi alapból megtérítik a károkat, a korondi önkormányzat pedig költségvetés-módosítással különít el pénzt a munkálatokra.

A polgármester szerint a katolikus egyházzal is egyeztetnek, adománygyűjtést is szerveznek, a közbirtokosságok, erdészeti hivatalok támogatását is kérik majd. A testvértelepülések vezetőségei közül néhány már jelezte, hogy segítene, de még magánszemélyek is ajánlkoztak – mondta a polgármester.