A múlt hét elején, a szokásosnál is nagyobb késéssel megérkeztek az első péktermékek a Hargita megyei tanintézetekbe, és számos iskolában keserűen vették tudomásul, hogy a gyerekeknek idén is az a tordai cég szállítja a tízórait, amelynek a termékeire már számos panasz volt az elmúlt években. Ez várhatóan idén sem lesz másként, hiszen a vállalkozás a helyi cégekkel szemben nem naponta szállít, hanem hetente egyszer, a péktermékek pedig a kiosztásig az iskolákban állnak.

A tej- és péktermékeket gyártó Hargita megyei cégeknél érdeklődve egy egészen bizarr kép áll össze a tej-kifli programra vonatkozó törvény visszásságairól. A jogszabály ugyanis a nem helyi vállalkozások számára lehetőséget ad a ritkábban történő szállításra. Minél távolabbi egy cég, annál ritkábban kell szállítania, ötven kilométernél messzebbről már csak hetente. Így viszont annyira lefaraghatja a szállítási költségeket, hogy a távolság ellenére is csak nehezen tudnak versenyre kelni ajánlatával a helyi vállalkozások. Noha rövid szavatossági idejük miatt kifliket csak két napra lehet szállítani, ezt is ki lehet játszani többletfuvarok beiktatása nélkül: a heti adagban két napra elegendő kiflit szállít a cég, a maradék napokra pedig kekszet. Ha még a termékek súlyával is trükközik – amire volt példa az elmúlt években – és a felhasznált alapanyagok minőségére sincs tekintettel, akkor a távolság dacára voltaképpen verhetetlen árral jelentkezhet a közbeszerzési eljárásra.

Azért, hogy a félreeső településeken is megérje a gyártóknak biztosítani a tej-kifli programos termékeket, a távoli helységek esetében a törvény lehetőséget ad a ritkábban történő szállításra. Ez viszont azt eredményezte, hogy jobban megéri távolra szállítani, mint közeli településre – mondja Simon Szilárd, a Lactis Kft. menedzsere. A magyarázat az, hogy a programban részt vevő vállalkozások számára az alapanyag és a csomagolás ára mellett a szállítás jelenti az egyik legjelentősebb költségtételt, így ha ezen tudnak spórolni, piaci előnyre tesznek szert.

A vonatkozó törvény miatt hátrányos helyzetbe kerülnek a helyi cégek, holott a cél éppen az lenne, hogy friss és minőségi termékeket kapjanak a gyerekek. Egy távolról ideszállított kifli viszont soha nem tud friss lenni – fogalmazott Simon, hozzáfűzve, a nagytermelők annyira lenyomják az árakat a tej-kifli programban, hogy a kisvállalkozások nem tudnak versenyre kelni velük.

A közbeszerzési eljáráson ajánlott árak annyira nyomottak, hogy gazdaságosság szempontból még egy helyi cégnek sem éri meg bekerülni a tej-kifli programba. A nagygalambfalvi Bachus pékség tavaly úgy vett részt ebben, hogy csak az eladási útvonalán található iskolákba vállalt szállítást. Bár a szállítási költségeket megspórolták, a bevétel épphogy fedezte a kiadásokat – magyarázta a tulajdonos. Bakos Károly hozzátette, esetükben a tej-kifli program csupán arra volt jó, hogy megnövelje a vállalkozás forgalmát, így „ha bankba kellett menni, jól mutattak a cégadatok”. Nagyon egyszerűen meg lehetne oldani a távolról szállított termékekkel kapcsolatos problémát: meg kellene vizsgálni, hogy a közbeszerzésen kiválasztott árból miként lehet ehető kiflit szállítani Tordáról egy galambfalvi iskolába. Meg kellene nézni a termékgyártásnál felhasznált lisztet, hogy az egyáltalán megfelel-e az élelmiszeripari lisztek kritériumainak, vagy csak egyszerű takarmányliszt – mondja a pékségvezető, aki nem érti, miért nem indult még ilyen jellegű kivizsgálás.

A Hargita megyei önkormányzat elnökénél arról érdeklődtünk, a termékek szavatossági idejétől függetlenül mennyire tartja elfogadhatónak, hogy egy cég több száz kilométeres távolságból egy hétre leszállítja a péktermékeket a Hargita megyei iskolákba. „Sajnos a törvény szerint a 25–50 km távolságra lévő cégek heti kétszeri, az 50 kilométernél távolabb helyezkedő cégek pedig heti egyszeri szállításra kötelesek, míg a helyi cégeknek naponta kell szállítaniuk a termékeket, így a tordai cég is megengedheti magának, hogy heti egyszeri alkalommal szállítsa le az egy heti péktermékadagot, ami nem korrekt” – írta válaszában Borboly Csaba. Az esetleges szerződésbontás lehetőségével kapcsolatban azt közölte, hogy a termék minőségét, szavatosságát, szállítását törvény szabályozza, ha rossz a termék, nem megfelelő a csomagolása, az állaga, a súlya, a szavatossága, akkor jelenteniük kell az iskoláknak, és hogy csak két büntető jegyzőkönyvvel végződő eset után tudnak szerződést bontani a céggel. „A rossz minőségű terméket ellenőrzi a közegészségügyi igazgatóság, szerződést megszüntetni csak akkor lehet, ha kétszer is megismétlődik a szabálysértés és az illető cég nem tesz semmit ellene” – közölte Borboly Csaba

A tordai cég termékeire egyébként számos panasz volt az elmúlt években, a megyei élelmiszer-biztonsági igazgatóság és a fogyasztóvédelmi felügyelőség is vizsgálta a termékeket, utóbbi több alkalommal is bírságot rótt ki a péktermék minőségével, súlyával és szállítási idejével kapcsolatos problémák miatt. Szerződésbontás azonban nem történt. A megváltozott közbeszerzési törvénynek köszönhetően a cég idén számos Hargita megyei település esetében négy évre köthetett szerződést a tej-kifli programos péktermékek biztosítására. Az iskolákban nem örülnek ennek. Nem jó a termékek minősége – közölte a pedagógusok által elmondottak alapján Lukács Barna, a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskola igazgatója. A tanintézetbe múlt hétfőn érkezett meg az első szállítmány, most hétfőn érkezik a következő, ugyanis a tordai cég az egész heti tízóraiadagot kiszállította. Két napra kiflit kaptak a gyerekek, a maradék háromra kekszet.