Beavatott a részletekbe a hőerőmű építője

A Neval Kft. tulajdonosa és vezetője, Nagy László, kalauzolt körbe a telepen, egy desági legelőre is elvitt, hogy bemutassa a biomassza előállításának folyamatát. Akárcsak Ferenczit, őt is nyugtalanították a hőerőmű ellen indított, sajtóban megjelenő támadások. Kifogásolták, hogy akik azt állítják, mindent tudnak a projektről, a befektetőket még nem kérdezték meg.

„Azt híresztelték a médiában, hogy egy nyolcvanéves bükkfa körülbelül öt tonna, és a hőerőmű évi szükségletét körülbelül huszonötezer ilyen fa látná el” – mondta Nagy, majd megmutatta, hogy csak egy desági legelő tisztításánál annyi biomasszát nyerhet, hogy a tervezett tíz megawattos hőerőművet két hónapig szünetmentesen működtethetné.

Energiafűz és -akác ültetésével sem érdemes foglalkozni, mert 22 éve parlagon hagyott legelőinken olyan sűrű a gyomfanyír, hogy öt méternél tovább nem lehet belátni, és ez a nyír másra nem használható – magyarázta a szakember. A Neval Kft. nemcsak biomasszát termel. Valóban csak a más egyébre felhasználhatatlan hulladékot őrlik be biomasszának, még a jobb minőségű fűrészport is pellet és brikett gyártásához használják, amit üzemanyagként drágábban értékesíthetnek.

Nagy elmondta, hogy telephelye látja el Gyergyószentmiklós kilenc megawattos és Szentegyháza három megawattos hőközpontjait is biomasszával, még Belgiumba is szállít, és csak azért nem állít elő többet, mert eddig nem volt rá nagyobb kereslet. „Egy műfát sem őröltünk be eddig, s nem is fogunk” – mondta önérzetesen. Elmesélte, finn szakemberek látogatták meg a gyomnyírest, és irigyelték. Azon csodálkoztak, hogy felhasználatlanul hagyunk egy ilyen forrást.

Ferenczyvel az irodájában folytattuk a beszélgetést. Különösen bántotta, hogy hozzá nem értő emberek véleménye látott napvilágot az Udvarhelyi Híradó sms-rovatában. „Azt írja, hogy a harmincmillió eurós befektetést jobb lenne a vár felújítására használni. Hadd döntsem én el, hogy mibe fektetem a pénzemet! Nem hallottam, hogy ez az »ismeretlen« felajánlotta volna a fizetését a vár felújítására” – dohogott, majd röviden felvázolta az udvarhelyi biomasszás hőerőmű történetét.

„Érdemben Bunta Levente polgármester ötlete a »zöldenergiás« hőerőmű, amire európai uniós támogatás is létezik, ugyanis Románia európai direktívák szerint 2015-ig 600 megawatt termelésére elegendő biomasszás erőművet építhet anélkül, hogy veszélyeztetné a környezetet. Mivel a városnak nincs erre a projektre anyagi lehetősége, a polgármester tizenegy magánvállalkozót hívott tanácskozásra, és mutatta be elképzelését. Ketten maradtunk, egy brassói befektető és én, megalakítottuk az Electro Horvas Kft.-t, amelyik az erőművet fogja működtetni. Megszereztük az engedélyeket, a környezetvédelmi előírások olyan szigorúak Romániában is, mint bármelyik uniós tagországban. Az európai »zöld bizonyítvány« azt jelenti, hogy környezetbarát energiát állítunk elő. A polgármester kikötése az volt, hogy az elektromos energia termelésekor felszabadult hőenergiát a jelenleginél 30 százalékkal olcsóbban adjuk a város közfűtési rendszerének. Gazdaságilag azonban sokkal több előnye is van egy ilyen projektnek a város számára. Csak a hőerőmű körülbelül 100, az azt kiszolgáló ágazatok pedig 200 új állandó munkahelyet fognak teremteni. Nem elhanyagolható az sem, hogy a város kasszájába ennyi alkalmazott után mennyi adót fogunk fizetni. Még talán a vár felújítására is jut abból. Az önkormányzati képviselő-testület még a júniusi ülésén beleegyezett a távhő vásárlásába, a jelenlevő tizennyolc képviselőből egy híján mindenki rábólintott, a részleges területrendezési terv határozattervezetét – ami az építkezéshez kell – pedig kétharmados többséggel fogadták el.”

Az üzletember olcsó politikai húzásnak tartotta az erőművet ellenző médiakampányt. „A politikai ellenzék egy része, ahelyett hogy nyíltan, európai módon politizálna, egy ilyen nagyszerű kezdeményezést próbál aláásni, így kovácsolva politikai tőkét magának” – jelentette ki. Megkérdeztük, hogy mi fog történni a már létező távhőtermelő egységekkel. Elmondta, hogy a tervek szerint készenlétben állnak majd, hogy szükség esetén pótolhassák a hiányt.

„A téli átlaghőmérsékletre vannak a tervek alapozva, de ha huzamosabb ideig mínusz 30 fokokat mérünk, akkor a hőerőmű magában nem tudja fedezni a szükségletet” – magyarázta. „Nem fogja rontani a város esztétikai képét sem. Csúcstechnológiájú berendezésről van szó, amit architektúrájában vonzóvá is tervezhetünk. Ne felejtsük el, hogy Bécsben a város közepén működő, nem is hőerőmű, hanem szemétégető manapság turistalátványosság. Tudom, hogy az embereket nagyon könnyű félretájékoztatni, könnyű elhitetni velük, hogy özönvíz előtti füstölgő kohók fogják szennyezni a levegőt a Hargita lábánál, de bolond lennék, ha az életem során megalapozott lakásom és telkem közelébe most valami környezetszennyező projektbe fektetnék be. Az enyém a legközelebbi lakóház” – mutatott a vállalkozásnak nevet adó Horvás dombra, ahol az erőmű lesz. A Horvás domb mellett  a romladozó gazdasági épületekre is felhívta figyelmem: „Ez talán szebb turistahívogató a Szejke kapujában?”

Megkértük, hogy beszéljen az erőmű által a Küküllőből használt vízről. Elmondta, hogy nem vízerőműről van szó, a felhasznált víz jelentéktelen mennyiségű, a folyó vízhozamát nem befolyásolja. Ezenkívül annyira megszűrik, hogy még az ivóvíznél is tisztább lesz. Kettős ozmózissal tisztítják, miután mechanikai szűrésen ment keresztül. Még az erőmű alkalmazottai által termelt szennyvizet is saját ülepítővel kezelik, mielőtt visszakerül a körforgásba.

Ferenczy felhívta a figyelmünket arra is, hogy a hőerőművet üvegházak veszik majd körül, amik a felesleges hőt hasznosítják, a parkosítás pedig a tájba olvasztja a létesítményt. Utolsó kérdésünkkel a projekt jelenlegi helyzete felől érdeklődtünk. Elmondta, hogy éppen a fővállalkozóval tárgyalnak, aki kulcsrakészen átadja majd a hőerőművet, utána pedig a banki finanszírozás tárgyalásai következnek. „Ez a folyamat eltarthat még hat, akár nyolc hónapig is, és ettől függ az erőmű beüzemelésének időpontja” – nyilatkozta.