Erdély történelmét kutatják 2007 óta, és kutatni fogják a jövőben is az amerikai kutatók. Idén tíz héten keresztül vizsgálták az udvarhelyszéki leleteket. Pénteken másodszor számoltak be ennek eredményeiről a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyagtermében. A két-három személyes csoportokra osztott kutatók elmondták, hogy befejezték a telekfalvi lelet hetven sírjának tereplaboratóriumi vizsgálatait, illetve nekifogtak a solymosi bronzkori lelet antropológiai vizsgálatainak is.

Dr. Jonathan Bedard biológiai és törvényszéki antropológus, a bostoni egyetem professzora, a projekt laboratóriumi vizsgálatainak vezetője rövid köszöntőbeszéd után átadta a szót az első beszámolóknak. Heather Molvik és Courtney Thomas, mindketten az egyesült államokbeli Kelet-Washingtoni Egyetem diákjai arról számoltak be, hogy a mérések alapján az eltemetett csecsemők és kisgyermekek neme pontosan csak DNS-vizsgálattal bizonyítható, amelynek hibatényezője elenyésző.

Elmondták, hogy a tereplaboratóriumban miként készítik elő a leletet egy DNS-vizsgálatra, de figyelmeztettek a tanulmányozás hátrányaira is: hosszú időt vesz igénybe, nagyon költséges, és megsemmisíti a lelethez felhasznált csontdarabot. Karen Rock (Rutgers Egyetem – USA), a következő előadó, egy kevésbé erőszakos eljárást alkalmazva próbálta meghatározni a nemeket. A hetven sírból fennmaradt medencecsontokat háromdimenziós szkenneléssel örökítette és mentette meg digitálisan.

Beszámolójából kiderült, hogy ennek az eljárásnak a pontossága ugyan nem vetekszik a DNS-vizsgálatéval, viszont a digitálisan megmentett csontok egyéb mérésekre is a kutatók rendelkezésére állhatnak. Anthony Aliano (Kelet-Új-Mexikói Egyetem – USA) és Julia Oppenheimer (Barnard Egyetem – USA) a csecsemők korának megállapításáról beszélt a fennmaradt fogzománc lineáris vizsgálatának alapján. Előadásukból kitűnt, hogy fogaink zománcának keresztmetszetében a fa évgyűrűihez hasonló idővonalakat láthatunk még a csecsemők ki nem bújt fogainál is, a neonatal-vonal alapján azt is meg lehet állapítani, hogy élve vagy holtan született az eltemetett gyerek. A szünet után az első csoport, Valerie Cates (Alaszkai Anchorage Egyetem – USA) és Jennifer Stuck (Domingues Hills, Kalifornia Állami Egyetem – USA) a telekfalvi temetkezési szokásokat térképezte fel.

A legtöbb tetemet koporsó nélkül temették el. A koporsók is egyszerű, fából készült dobozok voltak. Két gyerek koponyáján is találtak koronának hitt maradványt, amelyekről kiderült, hogy keresztelőkor használt szalagmerevítő fémszerkezetek voltak. Négy gyereknek is találtak pénzérmét a kezében. Érdekességként elmondták, hogy egy alkalommal egy meghajlított érme, aminek szertartásbeli fontossága volt a középkorban, ezüsttel futtatott réznek bizonyult, vagyis hamis volt.

Elizabeth Berger (Chapel Hill, Észak-Karolinai Egyetem – USA) és Priscilla Mollard (Kalifornia Tudományos Akadémia – USA) beszámolójukat azzal kezdték, hogy a csontok és fogak mind egy-egy külön történetet mesélnek. Ők az emberi társadalom képét vizsgálták a halottak tanulmányozásán keresztül. Elmondták, hogy nem lehet ugyanazon a síkon következtetéseket levonni a halottak maradványainak vizsgálatával és egyéb tárgyi bizonyítékok tanulmányozásával: a halottak csak nagyon kis mértékben érintkeznek egy élő társadalom tagjaival, de a temetők nagyon sokat tudnak mondani egy társadalomról. Demográfiai adatokkal szolgálnak, kulturális bizonyítékokkal (kitértek a fogbetétekre és díszített koponyákra), valamint környezeti és társadalmi feltételeket őriznek meg.

Kicsi csontok nagy problémák címmel Laure Spake (McGill Egyetem – Kanada) és Marilynn Covarrubias (Santa Barbara, Kalifornia Egyetem – USA) az elhunyt csecsemőket vizsgálva próbált fényt deríteni az elhalálozás okaira. Rájöttek, hogy csak bizonyos betegségeket – csontokat is deformáló vitaminhiányt, vagy vérszegénységet – azonosíthattak, de ebből a középkori diétára is következtethettek.

A második szünet után Tanya Erofeev (Ausztrál Nemzeti Egyetem – Ausztrália) és Lexy Holfeltz (Utah Egyetem – USA) az állandó izotópvizsgálat fontosságát taglalták az elhunyt csecsemők és beteg anyák összefüggéseinek megállapításánál. Felnőtt emberek csontjait és fogait vizsgálva Angela Mowrer (Kelet Új Mexikó Egyetem – USA) és Victoria Travers (Virginia Egyetem – USA) arról tartott előadást, hogy milyen mértékben koptak az emberi fogak, és ennek okairól is beszéltek.

Érdekes módon a fogak kopásánál bizonyos mesterségekre utaló jelzéseket fedeztek fel. Mint kiderült, különböző időszakokban másként használták fogaikat szerszámként az emberek. Allison Ham (Wooster Egyetem – USA) és Shari Ex (Tulane Egyetem – USA) a koponyasérülések vizsgálatával próbáltak erőszakos cselekedetek nyomait vagy balesetekre utaló jeleket elkülöníteni. A tompa vagy éles sérülések vizsgálata összefonódott a bűnügyi antropológia területeivel.

Az utolsó előadó, Sarah Lovett (Oregon Egyetem – USA) elmondta, hogy két, már hazautazott társával a solymosi bronzkori leletet vizsgálták. Szerencsésnek mondta csoportjukat, mert a bronzkorból kevés bizonyíték maradt fenn, abban a korban inkább elhamvasztották a halottakat. A sírban nem maradt a csontvázakon kívül semmi.Két felnőtt és két fiatal férfit temettek el együtt, további kutatások esetleg fényt derítenének haláluk körülményeire. Jonathan Bedard búcsúbeszédében megköszönte mindenki részvételét.

Andrei Gonciar és dr. Bedard a Székelyhon.ronak arról számolt be, hogy az ásatások és a tereplaboratóriumban elvégzett munka csak a kezdete a lelőhelyek interpretálásának. Legalább fél évnek kell eltelnie, amíg az előkészített mintákat elemzik az észak-amerikai laboratóriumokban, utána pedig  a megbízott tudósok magyarázatokkal szolgálnak. A szaklapokban megjelenő tanulmányokat pedig komoly népszerűsítés fogja megelőzni az elérhető kommunikációs szinteken. Anna Osterholtz, a Las Vegas-i Nevada Egyetem szakértő antropológusa, az idei projekt felügyelője pedig hálás volt térségünknek, hogy otthont adott és anyagot biztosított ilyen nemzetközi történelmi kutatómunkának.