Az első két évben hihetetlen lett volna az is, hogy csendben érkezzenek a foglalkozásra a roma gyerekek. Idén érezhetően bekapcsolódtak a dramatizált bibliai történetekbe. Tobias Waltzok ifjúsági lelkész és tizennyolc németországi önkéntes immár kilencedik alkalommal tartott délelőttönként gyermekhetet a pusztai romatelepen, a délutánokat pedig a helyi IKE-csoporttal töltötték. A község lakosaival ismerkedtek, kulturális programokon, terepjátékokon vettek részt, ellátogattak Udvarhelyre, filmestet szerveztek, a sportnapon pedig negyvenfős németországi önkéntescsoporttal tették próbára ügyességüket.

Majdnem meghiúsult

Noha márciustól készültek a nyári foglalkozásokra a fiatal német önkéntesek, három nappal az indulás előtt ifjúsági vezetőjük megbetegedett. Tobias is szinte lemondta a tábort, mert harmadik gyermekük érkezése késett, és megígérte feleségének, hogy addig nem indul el Erdélybe, amíg várják a picit. Ha pedig két vezető hiányzik, nagy felelősség elindítani a csoportot. Végül úgy szavaztak, hogy Daniellel, aki harmadjára vágott neki a kéthetes nyári útnak, elindulnak. Első alkalom volt, hogy megváltoztatták a programot: előbb pár napot Szeben környékén töltöttek, aztán következett Nagygalambfalva. Tobias Elisabettel Drezdából negyedórával előttük érkezett a falu bejáratához, a Keresztfa nevű tetőn álló fakereszthez, ahol mindig meg szoktak állni érkezéskor. Elérték a sátortábor zárónapját is. A lelkész egyik legnagyobb élménye, hogy mennyi ember gyűlt össze a faluból a táborköltöztetéshez Nagyvölgyszádába, és láthatta, mennyire együttműködnek a nagygalambfalviak egy közös célért. „Mi itt annyi mindent tudunk tanulni – nyomatékosította Tobias. – Hogy milyen szervezetten, szeretettel, türelemmel viszonyulnak a feladatokhoz. Ebből a gazdagodásból lesz együttműködés a két nép között. Bár ez csak egy csepp, de egy lépés az együttműködéshez Európában.” Minden percben megtapasztalták, milyen kincs nem turistaprogramban részt venni, hanem mélyebben megismerni egymást.

„Missziós székek”

Különleges történetet mesélt: márciusban gyülekezetük új székeket vásárolt. Eldöntötték, hogy elhozhatják a régieket a nagygalambfalvi ravatalozóba. Pár napja kiderült, hogy harminc évvel ezelőtt szintén használtan vették a herrenhuthi gyülekezettől a székeket – erről a településről mentek 1726-tól a misszionáriusok az egész világba. Most a székek indultak külhoni „misszióba” – mosolygott Tobias. Múlt vasárnap volt egy temetés Nagygalambfalván, amin részt vettek. Bár intim és a gyülekezetre tartozó az elhunyt búcsúztatása – bizonyos értelemben misztérium és titok is –, a német fiatalok hálásak, amiért megérezhették ennek mélységeit.

A bibliai Mózes

A pusztai roma gyermekhét idei témája a Mózes-történet volt. Hogyan vezette ki Isten a saját népét az egyiptomi fogságból. Színdarabbal, játékkal, kézimunkával mutatták és gyakorolták be az aznapi történetrészeket. Érkezésünkkor egy csoport gyermek önszántából kezdte a dalt számunkra: „Olyan vagány, hogy te itt vagy”. Majd hagyományosan a drezdai újraépített Miasszonyunk-templom nyolc harangjának szava hívta egybe a romakolónia elemista korosztályát. Akik a foglalkozás részesei kívántak lenni, beleértve az önkénteseket is, egy-egy festékpöttyel jelölték meg az arcukat, az együvé tartozást mutatva. Már a kezdőnap is rendkívüli volt: tudták, amit tavaly tanultak, sorba álltak, leültek, figyeltek.

Mi is immár kilencedik alkalommal pillantottunk bele ennek a tábornak az életébe, és megerősíthetjük, amit az önkéntesek tapasztaltak. Csendben követik a történetet, bekapcsolódnak, bár olyan nap is volt, amikor hetvenhét gyermek népesítette be a rendezvénysátrat. A felnőttekkel közös estén Az egyiptomi herceg című rajzfilmet nézték meg. A lemerült elemek miatt egy idő után csak a laptopon követhették a cselekményt. Elképzelhetetlen, milyen csendben tapadt a több mint száz felnőtt és gyermek tekintete a kis méretű képekre.

Érdemes és szükséges

Tobias tudja, „mennyi bajunk van” a roma kisebbséggel. Mégis meggyőződése, hogy szükséges és érdemes velük foglalkozni. Bejárva a telepet úgy számolta, átlagosan 5–7 gyermek van egy-egy családban. Mi pedig a szaporulatot tekintve épphogy fenntartjuk magunkat…

Mindenkinek érzékeny kérdése, ami minden évben kimondva-kimondatlan ott van a köztudatban: a német önkéntesek visznek-e ajándékot, azaz csomagot. Ha igen, kiknek? A magyaroknak? A cigányoknak? Tobias elmondta: a kilenc év alatt egyetlen labdát hagytak a telepen. Sem ruhafelét, sem gyógyszert, semmit nem visznek. Pedagógiai elveik miatt nem hagyják ott az eszközöket sem, de a gyermekek hazavihetik a foglalkozásokon maguk által készített tárgyakat. A tízéves Jugendscheune Melaune Keresztyén Ifjúsági Egyesület vezetője vallja: a program halálát jelentené bármilyen csekély vagy sok ajándék – mindig több kellene…

Visszatérnek

Idén öt új önkéntes volt a csapatban, a többi fiatal sokadik alkalommal vállalta a tevékenykedést. Három pályázatukból egy sem nyert, adományozókat kellett keresniük. Azok a német fiatalok, akik már jártak Nagygalambfalván, de most nem tudtak jönni, adományoztak, és tovább is adták a program felelősségét.

A roma szülők sem egyértelműen fogadják a nyári foglalkozást. Vannak, akik nem engedik ki a gyermekeket. A másik, a népesebb csoport kéri, hogy menjenek jövőre is az önkéntesek. Hiszen látják, hogy ebben az időszakban nem verekednek, nem feleselnek, nem árulkodnak a gyermekek. Érdeklődéssel nézték meg a korábbi években készült képek vetítését is. Persze, vannak már olyan korábbi részvevők, akik a cigányoknál honos korai gyermekvállalás miatt immár szülők, pedig még iskoláskorúak lennének… Mérhető eredmény nincs, de azt látják, hogy szükség van a keresztyén szellemiségű gyermek- és ifjúsági munkára. Azok a roma gyermekek, akik a foglalkoztató napon –bármilyen keveset is jártak iskolába – tudogatnak olvasni, felismerik a számjegyeket, megfelelően használják az írószereket, az ollót vagy a krumplipecsételőt, sokkal boldogabbak társaikhoz viszonyítva. Amíg a helyi tanács és a református gyülekezet presbitériuma kéri ezt a programot, addig jönnek – erősítette meg az ifjúsági lelkész.

Kapcsolatok

Idén nagy segítségükre volt Johanna és Roland itteni tapasztalata, hiszen önkéntesekként a helyi református egyházközség életébe is bekapcsolódtak az elmúlt egy évben. Mindeközben immár négy éve egy-egy galambfalvi ikés is önkénteskedik az ifjúsági szervezetnél Németországban. Egyik közös tábor után egy fényképet kapott Tobias: négy lány volt rajta. Akkor még csak a Jóisten tudhatta, hogy amilyen sorban ülnek a lányok, ugyanolyan sorrendben mennek majd hozzájuk. Ősszel a helyi csoportot várják a német ifjúsági szervezet tizedik születésnapjára. A galambfalvi gyülekezet arról is értesült, hogy akkor majd felállítják a Feleki Miklós által faragott kopjafát.

Stephan elmondta, azokban az években, amikor munkája miatt otthon kellett maradnia, érezte: igazán a csoportban lenne a helye. Négy év után, amikor a falu határába ért, úgy érezte: „megérkeztem haza, itt is van egy otthonom”. A pusztán „ősi köveket” tettek le, látni az eredményeket. Hiszi: „erre lehet építeni”.