A 2012-ben átadott zetelaki műhely felújított termei egyelőre üresek, az egyesület elnöke ottjártunkkor megmutatta, a mélyhűtő már tele van gombával, az egyik helyiségben pedig savanyított gombával telerakott befőttes üvegek sorjáznak. „A harmadik évnek vágtunk neki, és ezúttal olyan idény ígérkezik, amilyenre vártunk: az időjárás kedvezett a gombának, így bő termésre számítunk. Az első szedés minősége még nem üti az elvárt szintet, azonban hamarosan indul a begyűjtés, ősszel pedig várhatóan teljes gőzzel belevágunk a munkába” – vázolta a helyzetet Már István.

Kezdeti akadályok

Az első évben tíz tonna gomba és tíz tonna áfonya begyűjtését tervezték, és indulásból túlszárnyalták a tervezett mennyiséget – számolt be Már. „Összesen19 tonna gombát és 22 tonna áfonyát gyűjtöttünk, emiatt szerződést kellett kötnünk egy betfalvi feldolgozóval, hogy tudjuk hűtőbe rakni a terményt.” Tavaly egyébként 19 tonna áfonyát, 15 tonna málnát, 7 tonna szedret és 23,5 tonna gombát értékesítettek.

„Betörni a piacra ezekkel a termékekkel csak gondos tervezéssel lehet. Végre ebben az évben sikerült egy olyan német partnert biztosítanunk magunknak, aki legkevesebb 25 tonna gomba és 30 tonna áfonya felvásárlását vállalta” – fejtette ki a szakember. Elmondta, minden évben meg kellett újítani az igazolást a bioélelmiszer minősítéshez, biztosítani kellett a minőséget és a mennyiséget, de az új partner számára az is fontos volt, hogy a termékek bemutatásában az egyesület is részt vegyen. „Az igényelt mennyiséghez prospektust mellékeltünk, melyben feltüntettük, hogy a gomba hol terem, kik szedik, hogyan kezelik, és milyen közösségépítő szerepe van annak, hogy valaki egy német üzletben leveszi a tálca gombát a polcról” – magyarázta el az egyesület elnöke.

Az első szerződés három évre szól, amely szerint kész, feldolgozott terméket szállítanak Zetelakáról Németországba. Gombák esetében kész terméknek számít a nyers gomba, a mélyhűtött, a szárított és a tartósított gomba. „A friss gombát is átveszi a partner. Feldolgozása annyiból áll, hogy kíméletesen pucoljuk, gőzzel fertőtlenítjük, csomagoljuk, minőségét ellenőrizzük, felcímkézzük, ellátjuk prospektussal, 0 és 2 Celsius-fok között tároljuk, és szállítjuk. Savanyítással tartósítjuk a gombát, nyilván így hosszabb a szavatossági ideje” – magyarázta. A szerződés értelmében a 25 tonna a legkevesebb mennyiség, amennyit kell szállítaniuk, de többet is átvesznek, ha a partner fel tudja azt dolgozni. „A szerződés megkötésével a Székelygyümölcs Egyesület az egyik legfontosabb lépést tette meg” – jegyezte meg Már István.

Kié a gomba?

Mint mondta, a rendszerváltás utáni „vadkapitalizmus” valamelyest enyhülni látszik. „Eddig rendben volt, hogy külföldiek jöttek és vásárolták fel a begyűjtött gombát, de az ilyen közösségi vállalkozások, mint amilyen a Székelygyümölcs Egyesület, lassan ráébresztenek mindenkit, hogy óvatosabban kezeljük forrásainkat” – magyarázta. „Az út szélén zsák- és vederszámra gombát árulók bizony törvényt sértenek. A gomba azé, akinek az erdejében megterem. Ha odamegy egy ilyen szedő a begyűjtőközponthoz leadni a termést, nem a saját portékáját árulja. Pénzt kizárólag a munkájáért kap. A zetelaki közbirtokosságon kívül már megszereztük az együttműködési szerződést a Madéfalvi Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozók Egyesületével, amelyhez hat közbirtokosság tartozik, de terveink szerint a későbbiekben a Hargita megyei erdők ötven százalékában mi szednénk le a terményt. Ennek érdekében együttműködünk a megyei önkormányzattal és a prefektúrával.”

Nem kizárólag kereskedelmi vállalkozás

Inkább közösségépítő szerepe van az egyesületnek, mint kereskedelmi – tette hozzá a szakember. Elmondta, ismeretterjesztő anyagot is összeállítanak a begyűjtők számára, a kiterjesztett begyűjtési területről származó termék minőségén ezáltal is javítanának. „A német fogyasztó is szívesen vásárolja azt a terméket, amiről tudja, hogy az árából milyen közösség fejlődik” – összegzett a vezető.