Több mint tízéves probléma Alsó- és Felsősófalván, hogy a két település nem rendelkezik elfogadható, a hatóságok által jóváhagyott ivóvízhálózattal – magyarázta lapunknak Bokor Sándor parajdi polgármester. Elmondta, a településeken több kisebb vezetékhálózat is ki van építve, amelyeket tizenöt-húsz forrás táplál, és a csöveket meglátásuk szerint vezették el a lakók. A régi hálózatokkal rendszeresen gondok vannak: elszakadnak a csövek, nyári hónapokban sokszor nincs víz a magasabban fekvő településrészeken, ráadásul esős időben nem is mindig iható a csapokból folyó víz. Utóbbit a közegészségügyi igazgatóság ellenőrzései is bizonyítják, az intézmény többször is felszólította a község vezetőségét, hogy találjon megoldást a problémára, legutóbb meg is bírságolták a parajdi önkormányzatot – tájékoztatott Nyágrus László alpolgármester.

A polgármesteri hivatal azt szeretné, ha pályázati pénzekből finanszírozva párhuzamosan kiépítenék az ivó- és szennyvízhálózatokat a két Sófalván, ami megoldást hozna a közegészségügyi problémákra. A kiépülő hálózatokat mindkét esetben a parajdi rendszerre csatlakoztatnák, amely rendelkezik víztisztítóval, illetve derítőállomással.

Az ívóvíz esetében az alsó- és felsősófalvi lakosok többsége ellenzi az ötletet, ők azt szeretnék, ha a helyi források táplálnák a kiépülő rendszert. Elsősorban az a problémájuk, hogy a háztartásoknál mérnék a fogyasztást, így többet kellene fizetniük a vízért a jelenlegi, személyenként 50–75 lejes éves költségnél.

Bokor Sándor rámutatott, az emberek kérésének eleget téve korábban előtanulmányokat készíttettek arról, hogy van-e elég forrás a két település környékén a rendszer működtetéséhez. A hozamot vizsgálva először úgy tűnt, hogy megfelelő a mennyiség, ám később az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet által készíttetett tanulmányból – ami a pályázáshoz szükséges – kiderült, mégsem ilyen jó a helyzet. Környezetvédelmi szempontból nem kivitelezhető a projekt, hiszen a forrásoknak mindössze akkora a hozamuk, hogy a víz 90 vagy akár 100 százalékának is a természetben kell maradnia. Az előtanulmányokat a települések 2,2, illetve 11,7 négyzetkilométeres körzetében is elvégezték, hasonló eredményekkel. „Tényleg azt szerettük volna, amit az emberek is kértek, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy erre nincs lehetőség” – magyarázta Bokor, hogy miért tértek vissza az eredeti elképzeléshez.

Az alsósófalvi lakosokat megkérdezve hamar kiderült, hogy nem értenek egyet a projekttel. A legnagyobb probléma az, hogy a parajdi rendszerre való csatlakozással szerintük 150 lejesre is nőhet havi vízszámláik értéke. Bíró Dénes helyi lakos elmondta, az emberek többsége gazdálkodásból él, az állatokat pedig itatni kell, és nem tudnák kifizetni a hatalmas fogyasztást. A források vizét maguk a lakók vezették be a háztartásokba, sokan a vízminőséggel is meg vannak elégedve. „Eddig is azt ittuk, és még senki nem betegedett meg” – fogalmazott Fülöp András, aki szintén a faluban lakik. Rámutatott, csak akkor van baj az ivóvízzel, ha nagyobb esőzések vannak, olyankor megzavarosodik.

Beszélgetésünkhöz néhány pillanat alatt többen is csatlakoztak, akik egyenesen rossz minőségűnek nevezték a parajdi szolgáltató által biztosított vizet. Egyikük azt állította, hogy több parajdi munkatársának ő viszi az ivóvizet Alsósófalváról, de mások sem merik meginni a csapvizet. Olyan is volt, aki azt mondta, a Súgó-forrást kellene rácsatlakoztatni a helyi hálózatra, így a többi kúttal együtt ki lehetne szolgálni a lakókat. Többen azon a véleményen voltak, ha a környező településeken meg lehetett szervezni, hogy források lássák el az ivóvízhálózatot, akkor Sófalván is meg lehet oldani.

Az Alsósófalva felsőbb részein lakók véleménye eltér az előbbiekétől, hiszen szárazabb nyári időszakokban gyakran maradnak víz nélkül. Kádár Béla szerint egyáltalán nem elfogadható a jelenlegi vízhálózati rendszer, mivel nem igazságos, hogy esetenként neki nincs vize, míg másoknak igen, adót pedig mindenki egyformán fizet. „Az sem jó, hogy akinek csak a családja használja a vizet, ugyanannyit fizet, mint aki száz juhot itat meg” – fogalmazott. Egyetértett az elhangzottakkal Farkas Zsolt, egy másik helybéli is, aki nagyon kellemetlennek tartja, hogy olykor még tisztálkodni sem lehet egy nehéz nap után. A megkérdezettek a maguk módján ugyan, de alkalmazkodtak a kelletlen helyzethez, kénytelenek voltak mély kutakat ásni, ahonnan pumpákkal szivattyúzzák a vizet. Mindketten támogatják egy új rendszer kiépítését, persze csak akkor, ha mindenki számára elfogadható áron biztosítják a szolgáltatást. Az új árakról egyébként még a hivatalnál sem tudtak beszélni, hiszen azt a rendszer beindításával egy időben számolják majd ki. Bokor Sándor nem tartja kizártnak, hogy a rendszer bővítésével Parajdon is kevesebbet kell fizetni az ivóvízért.

A felsősófalvi Vágási Bertalan elmondta, a házukba bevezetett forrás vize nem megfelelő fogyasztásra, sőt sokszor tisztálkodásra sem alkalmas. Persze vannak jó források is a településen, azok használói érthető okokból nem panaszkodnak. Vágási támogatja a parajdi hálózatra való csatlakozást, mivel szerinte mindenkinek hasonló minőségű víz járna. Úgy véli, szükség van a vízórák felszerelésére, hiszen sokan nem megfelelő módon gazdálkodnak a vezetékes vízzel, öntözésre, itatásra használják. Aki nem szeretne sokat fizetni a szolgáltatásért, az a kerti kútvizet használja locsolásra – szögezte le.

Az alsósófalvi hálózatok kiépítésével kapcsolatos pályázat terveit már két alkalommal utasította el a parajdi önkormányzati képviselők többsége, a felsősófalvit legutóbb megszavazták – tudtuk meg a polgármestertől. Mint mondta, ez még kevés a kivitelezéshez. Az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítésére Alsósófalva esetében 2,3 millió euróért pályáznának az Európai Uniónál, Felsősófalvára pedig 1,8 millió eurónak megfelelő összeget igényelnének a fejlesztési minisztériumtól. A parajdi önkormányzatnak közel egymillió eurós önrésszel kell beszállnia a projektbe. A falvakban egymillió euró értékben aszfaltoznák az utcákat, amire szintén előkészítették a pályázatot, de a rendszerek kiépítése nélkül ez kivitelezhetetlen.

Bokor Sándor elmondta, a kialakult viták miatt idén már nem tudnak pályázni, és félő, hogy ezt jövőre sem tehetik meg. Nem tudni, azt követően milyen lehetőségeik lesznek, ezért is fontos mielőbb dönteni. Mindkét falut szeretnék – turisztikai szempontból is – csatlakoztatni Parajdhoz, ám hiába épülnek ott a panziók, ha nincs megfelelő ivóvíz, akkor nem kaphatnak működési engedélyt. Ugyanez a közintézmények üzemeltetését is meggátolhatja. Jelenleg tehetetlen a hivatal a projekt megvalósítása szempontjából, lakossági fórumokon és kiadványban is igyekeztek tájékoztatni a lakosokat a helyzetről. Nyágrus László kijelentette, felelőtlenség lenne a projekt megbuktatásával megakadályozni a települések fejlődését.