Kirívó esetről értesítették nemrég az Udvarhelyi Híradót: figyelmükbe ajánlották azt a korondi fazekasműhelyben készült mázas cseréptányért, amelyet egy világszerte jól ismert és a gyerekek körében népszerű, Japánban kitalált kiscica (Hello Kitty) figurája díszít. Környékbeli kézművesfórumokon, közösségi oldalakon futótűzként terjedt a híre. A bejegyzések szerint a készítő többféle mesefigurával díszített tányért is készített, ám az eset ismerői egyértelműen ezt tartják a legízléstelenebb giccsnek a sorozatból. A tányér megtalálóinak, az esetről tudomást szerzett kézműveseknek feltett céljuk a hasonló cselekedetektől való elrettentés, ám az árus kilétét nem hozták nyilvánosságra.

A lap korondi árusoknál érdeklődve azt tapasztalta, hogy a helyiek többsége vagy nem tud a „hírhedt” cseréptányérról, vagy ha hallott is, nem igazán óhajt beszélni róla. A megkérdezett árusok közül sokan már az első perctől – még csak felvetés szintjén is – elítélték a népszerű mesefigura cserépedényen történő megjelenítését, hagyományos elemekkel való társítását. Volt viszont olyan kereskedő, aki úgy gondolta, noha valóban túlzás Hello Kittyt népi motívumkörben megfesteni, ezt mégsem kellene „halálos bűnként” felfogni.

A giccs klasszikus értelemben ízlésficamot jelent, kirívó eltérést a normatívától. Olyasmit, ami anyag- és motívumismeretünk, előzetes kulturális tapasztalataink birtokában „kiüti a szemünket” – fejtette ki a lapnak Miklós Zoltán néprajzkutató, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója. Ő is osztja a kézművesek véleményét a tekintetben, hogy a Hello Kitty-figurás cseréptányér valóban giccsnek minősül.

Emlékeztetett azonban arra is, hogy ez csak egy kirívó eset, amelyet a közvélemény felkapott, ám sok hasonlót találni még a termelés helyett egyre inkább kereskedéssel foglalkozó Korondon: ma már szinte bármit lehet ott kapni, a székely baseballütőtől a Kínában gyártott székelykapu-makettig, illetve a Hófehérkét formázó kerti törpéig. Rámutatott azonban arra is, hogy ez egy régóta létező jelenség, a kereslet kiszolgálása, ami egyes esetekben megkérdőjelezhető cselekedetekhez vezet, de biztosította a település megmaradását jólétben, míg más falvak elnéptelenedőben vannak.

A néprajzkutató úgy véli, a kézművesnek felelőssége „megnevelni” a vásárlót: ha nem tesz ki butaságot az asztalra, a vásárlónak esélye sincs megvenni azt. Meglátásai szerint erre jelenleg is bőven akad példa a településen: mintegy félszáz olyan kézműves él és dolgozik Korondon, aki képes értéket teremteni a hagyományos motívumokkal. Egyesek ismertebbek, ők saját maguk értékesítik portékáikat, és csak a magasabb árú, szavatolt minőségű termékekre írják rá nevüket. Mások viszonteladóknak adják el termékeiket. Amíg ők nem mennek el ebbe az irányba, addig van mit vásárolni Korondon – fogalmazott az Udvarhelyi Híradónak Miklós Zoltán.

A teljes írás az Udvarhelyi Híradó július 13-án, hétfőn megjelent lapszámában olvasható.