Izgatottan várja az új tanév kezdetét a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által Felsősófalván működtetett Remény Napközi Otthon közössége: a Gagyi Margit vezette takaros nappali foglalkoztató központ idén tizenhét hátrányos helyzetű 1–8. osztályos diáknak válik biztos hátterévé. Amint megkezdődik az iskola, elindul a délutáni foglalkozás is, a gyerekek az otthonban végzik el házi feladataikat, különféle foglalkozásokon vesznek részt, de rengeteget játszanak együtt, és besegítenek a házimunkába is. A csapat a korábbi években már jól összeszokott, így nemcsak barátokként, hanem szinte családtagokként tekintenek egymásra: a nagyobbak tanítják a kicsiket, jó példával járnak elöl tanulásban és munkában, ezáltal nevelő szerepet is betöltenek. Az intézményt vezető Manyi néni gyerekeiként fogadja mindannyiukat: nyáron táborba is vitte őket, iskolaidőben, a központban pedig egyedül tölti be a „családfő” szerepét. A pótanyu naponta ebédet, uzsonnát is készít nekik, ezt többüknek otthon nem tudják biztosítani.

Sok rászoruló kimarad

Bár a gyerekek jó része meglehetősen nehéz anyagi és családi körülmények között él, tanszereik, illetve más, a tanévkezdéshez szükséges kellékeik nagyjából már megvannak – számolnak be lelkesen. Az előző tanévben még huszonhárman voltak, ám idén többen középiskolába mennek Székelyudvarhelyre és Korondra, így ezentúl csak látogatóba jönnek az otthonba. Végképp elszakadni azonban nem tudnak – derült ki. Mint a nevelőnő sajnálattal elmondta, az otthonba nem jut el minden olyan gyerek, akinek nagy szüksége lenne a támogatásra: vannak a faluban olyan családok, ahonnan csak néha vagy egyáltalán nem jönnek gyerekek a napközis foglalkozásra, és iskolába is csak időszakosan küldik őket. Olyan szülő is van, aki bevallotta, sajnálja felkölteni gyerekét reggelenként, ezért nem járatja iskolába. Így azok a gyerekek negyedik osztályos korukra is alig tudnak írni-olvasni, pedig a Jóisten beléjük is plántált szépet, jót – fejtette ki a nevelőnő.

Dédelgetett álmok

Az otthonba járó gyerekeknek is megvannak a maguk szívszorító történetei. Az egyik, idén kilencedik osztályt kezdő lány például nemrég veszítette el nagymamáját, aki édesapjával őt és két kisebb testvérét nevelte, így mostantól ő tölti be a családanya szerepét. Akadnak olyanok is, akiknek szülei külföldön dolgoznak, így a kisgyerekeknek huzamos ideig jobbára magukról kell gondoskodniuk. Az otthon azonban nyugodtabb hátteret jelent a nehéz sorsú fiataloknak – ez az a hely, ahol még gyerekek lehetnek, ahol fejlődésre, művelődésre buzdítják őket, s ők szem előtt tarthatják dédelgetett felnőttkori terveiket: van köztük, aki sporttanár, lovász, pincér vagy szakács szeretne lenni, de olyan is, aki tengerbiológusi pályáról álmodik, s bár még sosem volt alkalma látni a tengert, könyvekből sokat tud már annak élővilágáról. Az otthon közösségében rengeteg a tehetséges fiatal: sokan szavalnak, énekelnek, kézimunkáznak és játszanak hangszereken, de sportolni is van lehetőségük a központ udvarán nyáron kialakított kis kosárlabdapályán.

Kicsiből sokat adni

Mint kiderült, az otthon működtetése, a gyerekek ellátása nem könnyű: Gagyi Margit elmondta, a napközi gyerekeinek étkeztetésére havonta fejenként húsz lej jut, mivel az alapítványnak rengeteg otthona van, így sokfelé oszlik a költségvetés. Kérdésünkre, hogy ekkora összegből miként lehet mindennap meleg ételt varázsolni az asztalra, Gagyi Margit kifejtette: „Arra tanítom a gyerekeket, hogy gazdálkodjanak azzal, amijük van. Ha például kapunk egy zacskó cukorkát, nem eszik meg egyszerre, hanem beosztják, hogy tovább tartson.” Hozzátette, az otthonban minden kis adománynak nagyon örülnek, ám a felsősófalvi napközibe aránylag ritkán érkezik segítség: a helységben kevés a munkalehetőség, így a legtöbb lakó nincs olyan helyzetben, hogy adományozni tudjon.

Az otthon többnyire kiesik a „támogatott zónából”: a segíteni vágyók Parajd után általában Gyergyószentmiklós felé veszik útjukat, a másik útvonal Segesvár és Székelykeresztúr irányából Csíkszereda felé vezet. A fenntartó alapítvány juttatott ugyan kisebb tanszercsomagot a házba, az iskolai felszerelés jó részét azonban mindenkinek meg kellett vásárolnia. Az otthonban a ruhák, cipők, tanszerek, háztartási kellékek fogyóárunak számítanak – derült ki. Amit lehet, igyekeznek önerőből fedezni: otthon termesztenek hagymát, paszulyt és többféle zöldséget, amelyet felhasználnak az étel elkészítéséhez. Vannak családok, közösségek, amelyek időnként élelmiszert, valamint háztartási kellékeket adományoznak nekik, a ház körüli javításokat pedig jórészt a nevelőnő férje végzi. Az egyik legfontosabb teendő jelenleg az udvaron lévő omladozó faépület lebontása vagy rendbetétele lenne – mondta el Gagyi Margit.