„Hadba vonulók” szombat reggel. Az eseményen való részvétel egyik feltétele a korhű, vagy ünneplő ruhában való megjelenés volt. Számos hagyományőrző csapat, egyesület tette tiszteletét a rendezvényen.

A legkisebbek sem hiányoztak, sokan családostól ültek fel a szekerek valamelyikére.

A Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület vezette a közel száz lovasból, és több mint hatvan szekérből álló „hadoszlopot”. A szekereken több százan utaztak.

A szekéren utazók Szentegyháza központjába gyalogosan vonultak be. A kép jobb oldalán levő Csikány Tamás hadtörténész a szokásoknak megfelelően idén is felelevenítette a toborzó hadjáratok történelmét.

Be- és átvonulási, valamint toborzási engedélyt kér Sándor Péter huszárkapitány Szentegyháza polgármesterétől. A településvezető megadja az engedélyt.

Nem csak huszárok, hanem huszárlányok is vannak a nyeregben.

Gyalogoshuszárok, külföldi hagyományőrzők is bevonulnak Szentegyháza központjába.

Folyamatosan érkeznek a díszes öltözetekben levő különböző hagyományőrző huszáregyesületek képviselői.

A toborzáshoz a huszárok megvendégelése is hozzátartozott.

A honvédek lepakolták a felszerelésüket...

...hogy eljárhassák a toborzó-verbunkot. Az előző évekhez képest idén nem a szentegyházi néptáncosok, hanem a budakeszi honvédek és a zalaegerszegi 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrzői kezdték a résztvevők „hadba hívását”.

Őket követően a szentegyházi Hüpürcsös néptáncegyüttes hívta táncolni az egybegyűlteket.

A több száz fős tömegből sokan táncra perdültek.

Perdültek szoknyák, jártak a lábak, a zenészek pedig kitartóan húzták a talpalávalót.

Ezt követően ismét útrakeltek, hogy a szentegyházi Nárcisz-rét irányából közelítsék meg Kápolnásfalut, a toborzó-körút következő helyszínét.

Idén sem maradt el az ágyú, amely korábban a hatóságok érdeklődését is felkeltette, és vizsgálatokat, házkutatásokat tartottak miatta több személynél is. Mint látható ez egy egy fából készült ágyúforma, amelyen még kilövőnyílás sincs.

Ki lóháton, ki szekéren, ki gyalogosan érkezett a tetőre.

De hintóval is jöttek.

Noszogatni kellett a lovakat a meredek hágón, aki csak tehette leszállt a szekerekről, tehermentesítve az igavonókat.

Merthogy ilyen volt rövid ideig a terep a Nárcisz-rét közelében.

Egy adott ponton a domboldal olyan volt, mintha a Csíksomlyói búcsúba igyekvő hagyományőrző zarándokokat látnánk.

Az összes résztvevő szerencsésen kiérkezett a tetőre, innen pedig Kápolnásfalu felé vették az irányt a mezőn keresztül.

A „csatajelenet” előtt ez a fiatalember megmutatta, hogy ő miként üli meg a lovat vágta közben.

Majd a huszárok is „rohamra” indultak.

Úton a következő állomásra.

Kápolnás polgármesterétől, Benedek Lászlótól (fehér lovon) is megkapták a toborzási engedélyt a huszárok, közben pedig Haáz Sándor karnagynak, a Gyermekfilharmóniai vezetőjének a hegedűje is megérkezett.

A huszárok jobbkezei, a huszárlányok külön szekéren utaztak.

A Kápolnás központja felé igyekvő „hadi nép”.

Haáz Sándor is örömmel muzsikált.

Mivel a Gyermekfilharmónia az esemény társszervezője, ezért ők is kivették a részüket belőle.

Kápolnáson is eljárták a verbunkot és a lányokat is megtáncoltatták a huszárok és a néptáncosok.

De ha nem volt táncos lábú legény a közelben, egymást is megpörgették a huszárlányok.

A Kápolnásfaluhoz vezető Homoród-loka felé vezető útszakaszon.

Homoród-lokában fogyasztották el az ebédet a résztvevők. Jutott mindenkinek a kápolnásiak által főzött babgulyásból.

Majd szieszta következett.

De cipőmosás, a ruházat rendbeszedése is belefért még az indulás előtt.

Majd elindultak Kápolnás irányába a szekerek és a lovasok.

Napnyugta előtt Kápolnás felszegi részéből Szentegyháza felszegi részébe vonult át a menet a két települést elválasztó mezőn keresztül.

Szürkületre mindenki visszaérkezett a kiindulási ponthoz, a szentegyházi templomtérre. Vacsorával, majd az érdemérmek kiosztásával és bállal folytatódott az esti program. Ha minden a tervek szerint alakul, 2016. októberének első hétvégéjén indulnak ismét toborzó körútra a huszárok és barátaik.