Székelyek kenyai ifjak jövőjéért

A szerda este hét órakor kezdődött, vetítéssel egybekötött előadás rendhagyónak számított: a Vulticulus Földrajzi Társaság már lezárta az évadot, de az e heti ráadásra is sokan kíváncsiak voltak. Nem is csoda: a kenyai Rusinga-szigeten uralkodó állapotok és az ott élők helyzetét a helyi, Sargy nevű magániskola igazgatója, Samwel Okomo mutatta be a közönségnek, az immár négy éve ott önkénteskedő marosvásárhelyi Halmen Balázs tolmácsolásában, továbbá Hajdú Hilda önkéntes is beszámolt tapasztalatairól, Mátéfi János székelyudvarhelyi energetikai szakértő és Darabont Örs informatikus pedig a további terveket ismertette.

A bemutatóból kiderült: a szigeten élők főként halászatból tartják fenn magukat, emiatt a halpopuláció jelentősen ritkulni látszik. A lakók próbálkoznak mezőgazdasággal is, ám az időjárás kiszámíthatatlansága, illetve a kevés csapadék miatt mindeddig sikertelenül. A településen rengeteg az AIDS-es felnőtt, illetve a betegség következtében árván maradt gyerek: a poligám családokban nem ritka a nyolc gyerek és a két-három özvegy. A betegek számára olykor kisebb problémát jelent az AIDS elleni gyógyszerhez hozzájutni, mint amellett egészségesen étkezni.

Az oktatás a túlélés eszköze

Az árván maradt népes testvéri közösségekben gyakori jelenség, hogy a tizennégy éves lányok – kistestvéreik számára a napi betevőt megszerzendő – prostitúcióra kényszerülnek. A hatalmas szegénység miatt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy gyerekeiket iskolába járassák, így akik oktatásban részesülnek, igencsak megbecsülik kiváltságos helyzetüket. A szigeten uralkodó mentalitás – Education is the key, azaz Az oktatás a kulcs – szerint a tanulás legtöbbeknek nem az érvényesülés, önmegvalósítás eszköze, hanem a túlélésé: az iskolában tanulják meg a matematika, angol és szuahéli, illetve tudományok mellett, hogy miként védekezzenek a különféle környezeti hatások, betegségek ellen, illetve – lányok esetében – hogy ne engedjék magukat elcsalni egy üveg szódáért vagy kóláért, hogy aztán teherbe essenek és megbetegedjenek. Az oktatás után azonban szűkösek a fiatalok lehetőségei: a kenyai munkaerőpiac telítettsége miatt a legjobb megoldás az lenne, ha szakmát tanulhatnának.

A kenyai szigeten lévő magániskola igazgatója fogott hozzá a néhány éve még igen kezdetleges tanintézet fejlesztéséhez, hogy a gyerekek – akiket taníttathatnak – minőségi oktatásban részesüljenek, egészséges környezetben. Kezdetben az egyedüli elszánt önkéntes, Halmen Balázs segítette az akkori bádogépítmény helyett egy rendes iskolaépület felépítését, s ekkor indult a Van egy téglám Kenyában mozgalom. Azóta számos projekt indult a szigetlakók – elsősorban a gyerekek – megsegítésére, melyekbe mindeddig több mint ötvenen kapcsolódtak be. A kezdetről, az eddigi megvalósításokról, illetve a jövőbeni tervekről Halmen Balázs részletesebben is beszámolt portálunknak.

A semmiből valamit

Mint elmondta, már jóval kenyai önkéntes munkája előtt eltervezte, hogy jótékonykodásra adja a fejét valamely harmadik világbeli országban. Küldőszervezet nélkül indult: elküldte az önéletrajzát több ország szervezeteinek, és interneten visszajeleztek neki egy kenyai iskolából – az egyetlen, amit kapott, egy drótpostacím volt, fénykép, weblapcím és más adatok nélkül. „Eléggé vakon vágtam bele, ez akár egy veszélyesebb sztori is lehetett volna – a hirdetés mögött igazából bármi lehetett volna. Megérkeztem, találkoztam az igazgatóval, és akkor láttam, hogy tényleg létezik az iskola. Így első önkéntesként belekerültem a történetbe, és azóta is benne vagyok, most már négy éve” – vázolta fel Balázs önkéntes munkája hajnalát.

Már amikor legelőször, azaz 2010-ben kiment Kenyába négy hónapra, magával ragadta a miénktől jócskán eltérő világ. Az emberek igencsak nyitottaknak, befogadóknak bizonyultak: Balázs egyedüli önkéntesként Samwel Okomo családjánál lakott. Így nyerhetett betekintést egy népes kenyai család – a családfő, két feleség és nyolc gyerek – életébe, annak jó és rossz pillanataiba.

A kenyai állapotokat látni kicsit sokkoló volt a vásárhelyi önkéntes számára, annak ellenére, hogy lélekben már korábban igyekezett felkészülni arra, ami rá várt. Az első időszakban nem volt könnyű elviselnie azt, hogy – az általános rossz egészségi állapot következtében – szinte mindennap temetésre kellett menni, de elég hamar összeszedte magát, és az ottlét pozitív oldalára kezdett koncentrálni. „Úgy gondolom, hogy az emberek nagyon nyitottak a fejlődésre, a változásra” – fejtette ki.

A külföldi önkéntes segítsége létfontosságúnak bizonyult a szigeten: bár az igazgató is igyekezett a helybéliek támogatását kérni, az általános szegénység miatt jobbára szélmalomharcot vívott. A Balázzsal közös munka – illetve a Van egy téglám Kenyában elnevezésű kezdeményezés – során a Sargy iskola bádogépítménye helyett kialakítottak egy négy osztálytermet magába foglaló téglaépületet, melyben száz diák tanul. Az építkezés során a rakodás folyamata nem volt egyszerű, ugyanis az alapanyagokat csónakkal kellett a szigetre szállítani – derült ki a bemutatóból.

Iskolát és oktatást fejlesztettek

A tanoda felépítésén kívül azonban szükséges volt az oktatási eszközök és – gyerekekről lévén szó – a játékok beszerzése, ami szintén adományokból valósult meg. Balázs egyben nevelői szerepet is betöltött a szigeten: focicsapatot alapított fiúknak és lányoknak, origamizott, gyöngyöt fűzött velük, továbbá angolt is tanított nekik. Már első ottléte alkalmával elkészült az önkéntesház, hogy a később érkező segítőknek legyen, hol lakniuk. Most már minden évben szerveznek egy-egy munkatábort – a kiutazók, illetve a táborok szervező csapata több mint ötven fős.

Elindítottak továbbá egy özvegytámogatói csoportot, melynek köszönhetően a főként AIDS-es özvegyek hetente találkoznak, hogy kibeszéljék gondjaikat és bátorítsák egymást. „A legfontosabb talán a Fogadj örökbe egy kenyai árvát! program, melynek során havi tizenöt euróval lehet támogatni egy gyerek oktatását. Most körülbelül hetven gyereket támogatunk a 257-ből, ebből az összegből a többi gyerekre is koncentrálunk: igyekszünk biztosítani a táplálékot, illetve az iskolai felszereléseket. A támogatás ideje minimum hat hónap, és a kapcsolat személyessé tehető, lehet levelet is váltani a támogatott gyerekkel” – fűzte hozzá.

Céljuk az anyagi függetlenség

A következő terv elérni azt, hogy az iskola anyagilag függetlenedjen az önkéntesektől, adományozóktól – osztotta meg velünk Balázs, hozzáfűzve, ha most újrakezdené a munkát, erre fektetné a legnagyobb hangsúlyt. Ezt különféle projektek által szeretnék megoldani: napelemeket szerelnének fel az iskolára, amelyek ára a számítógépes rendszerrel együtt hozzávetőleg 4500 euró – a napkollektorok felszerelését díjmentesen vállalja Mátéfi János székelyudvarhelyi energetikai szakértő. Ezenkívül víztartályt alakítanának ki, amelyből – az esővizet összegyűjtve – a mezőgazdasági munkákhoz szükséges vizet is tudnák biztosítani. Az özvegyeknek szakmát tanítanának, valamint állatfarmot hoznának létre – e tervek megvalósításával az iskolát önfenntartóvá tehetnék, s a táplálkozás is könnyebben menne. Mindemellett – a villamosság bevezetésével – számítógéptermet is létrehozhatnának, így az internet segítségével kinyílhatna a világ a gyerekek számára, s idővel, képzéssel informatikához kapcsolódó – a munkavégzés helyétől független – állást is vállalhatnának. A szigeten már most sok fiatalnak van profilja a közösségi oldalakon: bemennek a városba és interneteznek, ebből látható: gyorsan nyitnak a külvilág felé. A kihívás azonban elérni, hogy a hasznos információt kapják a haszontalan vagy káros tartalom helyett – vélte Balázs.

A gyűjtőakciót folytatják: Erdély-szerte jótékonysági előadásokat tartanak, és tapasztalataik szerint az emberek nagyon adakozók és segítőkészek. Az iskolához például szinte tízezer euró ötlejes adományokból gyűlt össze. Az adakozni vágyók egy, öt vagy tíz tégla, illetve napelemes cella árával (egyenként öt lej), egy gyerek iskoláztatásával (havi 65 lej), egy Raspberry Pi speciális számítógép értékével (90 lej), egy kecske (180 lej), egy tehén (670 lej) vagy egy varrógép árával (1000 lej) támogathatják a kenyai gyerekeket.

Aki lemaradna az előadásokról, adományát a Genézius Társaság bankszámlájára utalhatja (RON): RO05BRDE130SV06953831300.