A felszólalók kivétel nélkül arról az összehasonlíthatatlan írói nyelvezetről beszéltek, amelyet az itt élő nép használt, s amely manapság igen nagy veszélyben van. A változó világban azonban nemcsak e táj jellegzetes házai és épületegyüttesei válnak a globalizáció áldozataivá, hanem romlik, erodálódik a beszéd is.

Jakab Szilamér, a Tamási Áron Gimnázium tanulója az író születésének körülményeit idézte fel – ahogyan azt Tamási maga is írja –, hogy az anyakönyvezett Jánosból miként vált a keresztség által Áronná, s melyek voltak/lehettek első élményei, amelyeket a szülők elmondása alapján 1897. szeptember 20-án és a következő napokban élt át.

Kovács Lehel polgármester hálás szavakkal köszönte meg az írónak azt a törődést, amelyet szülőföldje iránt életén át kifejtett, olyannyira jó hírét keltve a helynek, hogy a község ma is ennek köszönheti turisták ezreinek érdeklődő figyelmét. P. Buzogány Árpád író, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa a képes beszédről, az érzékletes írói stílusról szólt, amely felbecsülhetetlen értékű, irodalmunk legjavát képezi. Tamási jórészt az otthonról vitt nyelvi erővel, a derűvel és az ősöktől tanult könnyed eleganciával volt képes arra, hogy szinte első megszólalásától kezdve belopja magát az olvasók szívébe. Jó helyen van Tamási a lelkekben – mondta Buzogány –, s az is megnyugtató, hogy a korábban Horthyról, majd Vlagyimir Iljicsről nevezett Tamási Áron úton megyünk ma Udvarhely központja felé, ahol a Szent Miklós-hegyen magaslik fölénk a szintén róla elnevezett egykori római katolikus főgimnázium. Szarka Gábor konzul a példaképíróról beszélt, arról az alkotóról, aki által kívülállóként ismerhette meg a székely népet, olyannyira, hogy több évi itteni szolgálat után ő maga is székelynek érzi magát, ismeri, tudja, felismeri azokat a javakat, amelyek Tamási életművén át sziporkáznak le hozzánk a magasból. 

A Gondviselés ajándéka

Az ünnepség legemlékezetesebb szónoka Balázs Imre plébános volt. A lelkész a Gondviselés külön ajándékának nevezte, hogy székely emberként a székely népet szolgálhatta. Pályafutása során Zetelakán, Szászrégenben, Kapnikbányán, Székelyvarságon, Nyárádremetén, Farkaslakán, Radnóton, majd Zágonban hirdette az igét. Mindig felemelő érzés volt számára, ha azokat az emberi példákat emelhette ki a múltból, akik fáklyaként jártak előttünk. Radnóti Miklós emlékét idézte, aki felnőtt emberként, tudatosan vette fel az erdélyi kisváros nevét, Nyárádremetét, ahonnan Kovács Apollónia származott, az az énekesnő, akinek dalain nemzedékek nőttek fel, Zágont pedig Mikes Kelemen hűtlen hűsége, Domokos Géza emberi és értelmiségi példája tette, teszi számára igazán értékessé. Külön kegyelemnek tartja farkaslaki szolgálati idejét – 2000 és 2004 között működött a községben –, amikor egy megnyíló világban szabadon cselekedhetett a közösségért. Szolgálata során jelentős változások következtek be az egyházközségben. Öröm, hogy azokkal a jeles írókkal, értelmiségiekkel és politikusokkal, akik mindannyian elkötelezett Tamási-rajongók, azóta is tartja a kapcsolatot. Ezek a barátságok is Tamási Áronnak köszönhetők – mondta a plébános, majd erőt, egészséget, kitartást, áldást kívánt a nagy író mai falusfeleinek.

Szabadtéri előadás máskor

A templomkertben, a Tamási-síremlék közvetlen szomszédságában olyan előadásra készült a Tomcsa Sándor Színház, amely egyszeri és megismételhetetlen lett volna: szabadtéren kívánták előadni a Rendes feltámadást. A színpad, az installáció elkészült, ám az utolsó pillanatban bekövetkezett hirtelen eső miatt kénytelenek voltak elhalasztani a fellépést. Az előadást a későbbiekben a Művelődési Házban fogják megtartani. A szabadtéri előadást pedig majd máskor, egy következő ünnepi alkalommal tartanák meg, amelyről a későbbiekben egyeztet majd a színház és a községvezetés.