„Minden állat után van melléktermék, bárhol is legyenek a világon, ezt pedig a földek feljavítására használhatják a gazdák azért, hogy jobb minőségű legyen a termény, ezáltal pedig az abból készült élelmiszerek is. Ezt kellene elfogadják azok, akiket esetleg zavarnak a trágyadombok” – így a problémáról a székelyudvarhelyi Szentimrei Cimboraság vezetője. Bartalis Imre szerint az állattartók lehetőségeikhez mérten nem tárolják látható helyen a ganét, hiszen azzal saját udvaruk elcsúfítása mellett szomszédaiknak is kellemetlenségeket okoznának.

A felgyűlt trágyát havonta egy-két alkalommal viszik ki a mezőre, és végül a tavaszi meg az őszi szántások idején terítik el a földeken. „A nyári időszakban halomba gyűjtjük a mellékterméket, hiszen akkor nem tudjuk hasznosítani. Ez ugyanakkor jót tesz a biomasszának, hiszen van ideje összeérni, így elszórás után megfelelőbb tápanyagot nyújt a talajnak. Abban biztos vagyok, hogy az így kezelt földből sokkal egészségesebb haszonnövények nőnek ki, mint például a műtrágyázottból” – magyarázta Bartalis Imre, rámutatva, ha nem is fogyasztanánk közvetlen módon a műtrágyázott szántókon termesztett zöldségekből – amelyeket a multikból vásárolva a legtöbb ember úgyis megtesz –, a méreganyagok ugyanúgy megjelennek a háziállatok húsában, amelyek a gabonából vagy a fűből táplálkoztak.

Szilágyi Lajos, a bögözi gazdaszövetség vezetője elmondta, községükben közel kétszáz állattartó gazdáról lehet beszélni, akiknek háromnegyede több mint három jószágot tart, még sincs tudomása olyan konfliktusról, amely a trágya tárolásából fakadna. Hasonló a helyzet Székelyszentkirályon is – tudtuk meg Péter Józseftől, a helyi szarvasmarhatartó szövetség titkárától –, ott sem érkeztek a témával kapcsolatos panaszok a lakosság részéről. Péter ugyanakkor rámutatott, általában azokat zavarják a ganérakások, akik sokáig városon éltek, majd kiköltöztek falura. „A legnagyobb probléma az, hogy sokan elfordultak a természettől, és nem is akarják megérteni a gazdák tevékenységét. A mezőgazdaságon alapszik az egész társadalom, mégis sok esetben szinte lenézik a gazdákat. Akkor lesz nagy gond, ha egyszer valamilyen okból mindenki magának kell megtermelje az élelmiszert, akkor derül ki, hogy az emberek nagy része elfelejtette, vagy soha nem is tanulta a mesterséget” – fogalmazott Péter József, aki szerint fontos lenne, hogy az említett foglalkozást az iskolában, akár külön tantárgyként is tanítsák a gyerekeknek.

Vannak szabályok

A ganérakások környékén általában több a légy, illetve a látvány mellett a szag is zavaró lehet, ezért fontos, hogy a gazdák e tekintetben figyeljenek szomszédaikra – hangsúlyozta Szilágyi Lajos. A legjobb megoldás, ha minél távolabb tárolják a trágyát a lakóházaktól, ugyanakkor – különböző előírásoknak megfelelően – a rakások alatt legyen beton vagy agyag alap, de lényeges szempont az elkerítés is.

Fontos, hogy a melléktermék minél távolabb legyen a kutaktól, nehogy megszennyezze az ivóvizet. Szilágyi szerint jellemző, hogy a szomszédok megegyeznek egymással, így nem igazán adódnak problémák a bögözi gazdák körében. „A mezőre hordástól számított két-három napon belül megpróbáljuk szétszórni a trágyát” – avatott be Péter József, megosztva, hogy náluk többen gödröt ásnak a ganérakás közelében, így annak ott gyűl össze a leve.

Kovács Sándor udvarhelyi gazda például naponta kétszer fedett helyre hordja jószágai melléktermékét, hogy ne verhesse meg az eső, illetve az így szivárgó lé ne okozzon kárt szomszédainak. „Az állatok után takarítani kell, viszont ezt megpróbálom úgy végezni, hogy senkit se zavarjak” – magyarázta. Bartalis Imre ugyanakkor arra kérte a lakókat, próbálják meg elfogadni a gazdákat, hiszen amellett, hogy egészséges táplálékot termelnek – egyebek mellett húst, tejet, tojást és zöldségeket –, sok embernek az állattartás megélhetést jelent.