Az Úr Testének és Vérének ünnepén, ismertebb nevén Úrnapján a székelyudvarhelyi Márton Áron téren felállított szabadtéri oltárnál a 11 órakor kezdődő szentmiseáldozatot együtt mutatja be a kerület papjaival dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke.

A főpásztori szentmisén közreműködnek a székelyudvarhelyi római katolikus egyházközségek kórusai: a Szent Miklós Schola és a Psallite Vegyeskar (vezetője Simó Zsuzsa); a Jubilate Deo (vezetője Székely István) és a Musica Sacra Kamarakórus (vezetője Rózsa Imre). A szertartás énekeit orgonán Pap Zoltán kíséri. Az egyesített kórus előadásában elhangzik Halmos László Ecce sacedos magnus, Mozart Iubilate Deo és Caspar Ett Tantum Ergo című műve, ugyanakkor Rózsa Imre kántor-karnagy vezényletével együtt kísérik a szentmise énekeit. 

A búcsú meghívott szónokát, Varga Rezső kanonokot, főegyházmegyei vagyonkezelőt arról kérdeztük, milyen gondolatokkal készült abba a városba, ahol kispapként már szolgált.

– 1985 februárjától május közepéig voltam Székelyudvarhelyen mint szabadéves. Abban az időben a szentelés előtti második félévben teljesítettünk ilyen szolgálatot. Így kerültem oda. Mint minden kezdés, ez is izgalommal töltött el. Milyen lesz? Meg fogok-e tudni felelni az elvárásoknak? Sokat hallottunk már arról, hogy Udvarhelyen nagyon jól működő plébániaközösség van. Nagy plébánia, lelkes hívek, sok fiatal, sok hittanóra (akkor még nem volt iskolai hitoktatás), nagy és jól működő énekkar, lelkes kántorok. A plébános és a káplánok is nagy szeretettel fogadtak. Első ténykedésem a Szent Balázs-áldás osztása volt az iskolásoknak. De volt benne hittanóra, prédikáció, áldoztatás, temetés, minden, amit egy diakónus végezhet. Nagyon szép pár hónap volt az itt töltött idő. Most lázasan készültem erre az úrnapi elmélkedésre. Szeretnék valami konkrét, kézzel fogható tanácsot adni arra, hogyan is teljesítsük az Úr Jézus óhaját, akaratát, szándékát, hogy minél többen beengedjék hajlékaikba, befogadják őt, vele járják az utat, életük útját. Ne elégedjenek meg a hittel, még a templomba járással sem. Hanem példamutató életet éljenek, ne csak szavukkal, de sokkal inkább példájukkal vezessenek másokat is el Jézushoz. Különösen a rájuk bízottakat.

– Lévén a Szórvány éve, és van ebben is tapasztalata, miként élték meg előző szolgálati helyének híveivel, a petrozsényiekkel ezt a napot?

– A petrozsényiek lelkes hívek. Mindig is szerettek ünnepelni. Az úrnapi szentmise mindig délután volt, és utána a körmenet a templomkertben. Mindig sokan eljöttek ünnepelni. Az abban az évben elsőáldozáshoz járult gyermekek újra magukra öltötték ünneplőruhájukat, és lelkesen szórták a virágszirmokat az Oltáriszentség előtt.

– Kérem, osszon meg olvasóinkkal egy szülőfalujához kötődő úrnapi emléket.

– Gyermekként mindig rácsodálkoztam: a templom körül nagy fák voltak, ezeknek a tövében díszítették fel a négy oltárt. A hívek otthonról hozták a szentképeket, ezek lettek az oltárképek. A körmenet mindig kedves liturgikus cselekmény volt, különösen az örökmozgó gyermekeknek.

Útlezárás, forgalomkorlátozás
Csütörtökön délelőtt megnövekedett gyalogosforgalomra számíthatnak a keresztalják városba vezető útvonalán a szentmise előtt és után. A Városháza és a Márton Áron teret, valamint az oda vezető Iskola, Baróti Szabó Dávid és Kossuth Lajos utcát 9 órakor lezárják, és 14 órakor nyitják meg újra a forgalom előtt.