Remélem, nem akartok jönni tüntetni a magyar kormány mellett – szólt hozzá a Székelyhon új Facebook-oldalához hétfőn egy bizonyos Perge Attila.

A Kárpátokon innen nehéz elképzelni, miért nem tudnak az emberek „nyugodtan” tüntetni.

A nemzeti kártya napról napra értékesebb lesz a különböző pártok, szervezetek, politikusok, potentátok kezében.

Lassan ébredeznek a honatyák, ha Alkotmányt sértő jogszabályokat fogadnak el.

Nem is olyan régen az ország vezető hírtévéjének még ez volt a mottója: nevüket nem vállaló hírforrásokra nem lehet híranyagot építeni. Úgy néz ki, kínjukban – és nem utolsó sorban, hogy utolérjék a bulvárlapokat – bármit vezető hírként tálalnak.

Hozzád szólok, kedves Ernő barátom, pedig már nem hallod szavaim.

Érkeznek a felajánlások a kilakoltatásra „ítélt” család számlájára.

Bevallom, soha nem volt erősségem a matematika. Én eddig úgy tudtam, hogy 27 (huszonhét) több, mint 24 (huszonnégy). Egészen a múlt hét végéig.

Rengeteg kívánnivalót hagy maga után a marosvásárhelyi tömegközlekedés. Szemetes buszok, amik ráadásul csak enyhe túlzással nevezhetőek buszoknak, pontatlan menetrend (létezik egyáltalán?). Az üzemeltető a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt: csak meg kell nézni ...

Próbáltam hergelni magamat egész délelőtt, kemény zenét hallgattam, stresszeltem a fejemet, de valahogy nem ment. Most ezúttal nem, és kész. Hiába az öltözői balhé, most nem fogom tudni szidni a románokat.