Belekóstoltak a Gyümölcsútba!

A Civitas Alapítványnál újra pályázatot nyerő Vulticulus Földrajzi Társaság szervezésében a múlt hónapban egy 25 fős gyerekcsapat „ízlelte” meg a Gyümölcsutat és ezáltal a meglátogatott kisebb-nagyobb közösségek szokásos szombatját a nem éppen szokványos szép téli időjárásban.

A Gyümölcsút pályázati keretéből finanszírozott túrán a szovátai Szent József Gyerekotthon egy lelkes kis csoportja vett részt. Talán ezért, talán másért is, izgatott várakozás jellemezte a csapat indulását, melynek tagjai közt volt első osztályos kisiskolás, de nyolcadik osztályos tanuló is.
Bár gyalogtúrának indult, a hirtelen jött hideg tél motorikus alkalmatosságra kényszerítette a túrázókat, akik közül többen kifejezetten örvendtek a programváltozás okozta melegebb és kényelmesebb utazásnak. Az ily módon Farkaslakáról indult túra 12 km hosszan érintette Kecsetet és Bencédet, illetve a közösségek nyújtotta színfoltokat, látványosságokat.
Főképp a kisebb falvak életét, de talán a népesebbekét is kellemesen bezsongta a 25 fiatal, jégen sikló, hógolyózó, örvendező és a jó hidegben messze hallatszó zsibongása.
Miután megismerték Tamási Áron gyerekmércére rövidített életútját, a gyümölcsészet egyik legnagyobb ünnepének, a március 25-ei Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának fontosságát, illetve a december 21-ei téli napforduló, a fény újjászületésének történetét, következett a régen várt ebéd. Miután teljes megbékülésben felkerekedtünk az asztal mellől, a csoport tagjainak gyakorlatiasabb élményekben volt részük.
A kecseti haranglábnál ráébredtünk, hogy nem csak vasból és acélból lehet hatalmas építményeket emelni. A kovácsműhelyben pedig nem csak a fiúk figyelmét kötötte le, hogyan készítenek patkót a lovak megpatkolásához.
Rövid utazást követően gyümölcstároló pincét, magyar világbéli tűzoltóautókat látogatott a zsiványság, valamint a csoport tiszteletét tette a bencédi unitárius templomban is.
A szervezőket is meglepte a helyiek jóindulata, aminek jóvoltából hatféle, hidegen (főzés nélkül) eltett lekvár és finom, forró tea kíséretében fánkot kóstolhattak a gyerekek.
Egy rövid kvízjátékot követően, biza, tartogatott még meglepetést a szombat.
Bencédtől búcsút véve visszatértünk Kecsetbe, ahol megismerkedtünk Sántival, a gazda Hucul nemzetségből származó lovával, akire – mint megtudtuk – barátjaként tekint gazdája. Ez olyannyira így is van, hogy zabla nélkül lovagol vele. Sánti és fajtája Kárpátokból származó törpe lófajta. Igénytelenségéből adódóan könnyen tartható, hatalmas munkabírású, jó hátasló és gazda-barátja kérésére le is fekszik neki! Akinek volt mersze, az közelebbi ismeretséget is szerezhetett egy rövid simogatás, lovaglás keretében.
Suhant és pattant a karikás, lándzsát fogtunk, illetve további szép lovakat simogathattunk, mindeközben ízelítőt kaptunk a barantából.
Ez a feledés széléről visszatérő magyar életforma még abban is kiegyenesítette a gerincet, aki most hallott róla először. 
A csoport síri csöndben hallgatta azt az örök érvényű igazságot, hogy a barantázó soha nem valami ellen küzd, hanem tesz valamiért, példát mutat, és tudásával, erényeivel, ha kell, megvédi földjét, családját, népét.
Ilyenforma ráadással zárult a Gyümölcsúton szervezett első túra, melyet tavasszal még egy fog követni, illetve reményeink szerint továbbiak, mindazok számára, akik hasonló élmények után kutatnak.
Kissé fáradt, halk... zavartalan szundikálás közben érkeztek vissza a gyerekek Szovátára, ahol máris hosszú perceket felölelve meséltek élményeikről, melyekről szeretnénk remélni, hogy egy életre szóltak.

Bándi Ferenc

Komment