Az étterem-tulajdonosok ugyanakkor arra is panaszkodnak, hogy nehéz munkával nevelik ki maguknak a hozzáértő személyzetet, ám még mindig nagy a migráció, a rátermettebb pincérek, szakácsok egy idő után külföldön keresik a boldogulást, sőt a szakképzetlenek is a határon túl vállalnak mezőgazdasági munkát.

A Sepsiszentgyörgyi Vendéglátó-ipari Vállalkozók Szövetsége (SVESZ) kedden a torkos csütörtökre szervezett akció kapcsán tartott sajtótájékoztatót. Hangsúlyozták, Sepsiszentgyörgyön már hatodik éve lehet a farsang végén féláron ebédelni vagy vacsorázni a vendéglőkben. Mint arról korábban is írtunk, a Magyarországon elterjedt hagyományt egy székelyudvarhelyi egyesület próbálta meghonosítani Erdélyben, ám a Székelyföldön a visszajelzések szerint Udvarhely mellett csak Sepsiszentgyörgyön karolták fel a kezdeményezést.

Grubisics Levente szervező hangsúlyozta, Szentgyörgyön eddig hat vendéglő csatlakozott, rájuk bízták, hogy az egységáron teljes svédasztalos kínálattal, féláras étlappal vagy éppen kimondottan erre az alkalomra összeállított féláras menüsorral biztatják torkoskodásra vendégeiket. A statisztikák miatt szeretnék, ha minden étterem regisztrálna a www.gastromedia.ro/falank oldalon, ennek nincs semmi anyagi vonzata. Próbálják ugyanakkor román vidékeken is meghonosítani a torkos csütörtököt, de hiába népszerűsítik, még nem találtak erre partnert.

A sepsiszentgyörgyi vendéglátósok egyúttal hangsúlyozták, a kulturált étterembe járást szeretnék terjeszteni. „Még mindig nem alakult ki, hogy az emberek akár hétköznapokon is ráérősen beüljenek egy étterembe, élvezzék az ízeket, beszélgessenek. Az a jellemző, hogy csak különleges alkalmakkor vacsoráznak a városban, vagy inkább házhoz rendelnek, mert kényelemesebb otthon, a tévé előtt. Nem kell felöltözni, kimozdulni” – osztotta meg tapasztalatait Kovács István. A SVESZ elnöke rámutatott, a bukaresti vendégek a székely ízeket keresik, míg a magyarországiak „kényesebbek”, jobban odafigyelnek az egészséges táplálkozásra.

Molnár István, aki két vendéglátó-ipari egységet is működtet, arról számolt be, hogy most már nyitottabbak a vendégeik, a távol-keleti, kínai fogásokat is szívesen megkóstolják – de nem titkolta azt sem, hogy azokat kissé „átformálják”, mert például az indiai fogások többsége a székely ízlésnek „ehetetlenül csípős” lenne.

A vendéglátósok egyúttal elpanaszolták az összesereglett sajtósoknak, hogy folyamatosan szakképzettszemélyzet-hiánnyal küzdenek. „Próbáljuk magunknak kinevelni az embereket, felvesszük, először mosogat, aztán salátákat készít, majd segédszakács, és ha üresedés van, szakácsként dolgozik” – magyarázta Molnár István. Azonban nagy a fluktuáció, sokan mennek külföldre.

„Itthon magyarul, románul, angolul is kell tudnia egy pincérnek, és ezer lej fizetést tudunk biztosítani. Angliában csak angolul kell tudnia, és ezer fontot kap” – vont párhuzamot Kovács István, hangsúlyozva, próbálnak stabil családi és anyagi háttérrel rendelkező szakembereket alkalmazni, abban bízva, hogy ők itthon maradnak, és két-három hónap után nem hagyják faképnél a munkáltatót.