A fizikától a védákig és vissza

Az emberiség mindaddig képtelen megoldani a problémáit, amíg rá nem jön a gondolkodás hogyanjának a nyitjára – emelte ki az előadó. Csak újabban foglalkozik a fizika a tudat kutatásával, holott, amint hangsúlyozta, már Albert Einstein a múlt század elején megmondta, hogy „a tudomány a hit nélkül sánta, a vallás pedig tudomány nélkül vak”.

Érdekes, hogy a véda-tanok már több ezer évvel ezelőtt rájöttek a tudat fontosságának a nyitjára, és a tudást teljes mértékben a tudat fejlesztéséhez kötötték. Felfedezéseik fontossága azért nem terjedt el talán az európai kontinensen, mert nálunk a véda szóban valami istenséget véltek felfedezni, holott, amint Dienes kiemelte, a szó jelentése: a „tudás tudománya”.

A nyugati tudomány pedig hagyományosan a megfigyelésből indult ki, ha valamilyen jelenségben törvényszerűségeket észleltek, akkor azt rögzítették, és később kísérletileg is igazolták. Mindig a külső jelenséget figyelték, és sohasem számoltak azzal, hogy az emberi agy jelentősen átdolgozza az információt. Pedig amint az előadó aláhúzta, az észlelés, a tapasztalás egy sokkal bonyolultabb folyamat. A külső tárgyat látjuk ugyan a szemünkkel, de a képalkotás bizonyos agyi folyamatokat is feltételez. A végső képet meg azért látjuk, mert agyunkban megvolt már az a séma, amit tudtunk, hogy látnunk kell.

Minden, ami kívül létezik, az bennünk is megtalálható, ezért ösztönzik a védák, hogy meditáljunk. A tudatnak a mindennapi ember három állapotát ismeri, az ébrenlétet, az alvást és a mély alvást (amikor álmodunk), a másik kettőt, a tiszta tudatot, illetve az Isten- és Egységtudatot, csak különösebb technikák elsajátításával lehet megismerni.

A tudat tudományos kutatása az előadó szerint csak interdiszciplináris vonalon valósítható meg. Kiemelte, hogy eddig főként a filozófia foglalkozott a tudat, az emberi elme, a gondolkodás folyamatának vizsgálatával, persze a pszichológia is érintette ezt a területet, de nem kapott kimerítő magyarázatot. Dienes szerint most már a fizika, tehát egy egzakt tudomány segítségével lehet tesztelni az eredményeket, ami azért fontos, mivel így teljes mértékben megállapítható, hogy egy elmélet jó úton jár, avagy a megalkotója, fenntartója a sötétben tapogatózik.

A fizika a kvantummechanika megjelenésekor kezdett igazán az „anyagtalannal” is foglalkozni. Klasszikus fizikát nem lehetett alkalmazni az atomok és a mikrorészecskék viselkedésének leírására. Ezen a szinten már olyan jelenségekkel van dolgunk, amelyek kísérletileg sem igazolhatóak. Dienes István szerint azonban hamarosan kezünkbe adatik a kulcs, mivel tudóstársaival közösen egy lehetséges új fizikai modellt alkottak meg, melyet tudat-holomátrix modellnek neveztek el. Ez a modell egyedi lehetőségeket nyújthat a fizika egyesített elméleteinek és a tudatos megfigyelő, valamint az öntudatosság kérdésének tisztázására és kiterjesztett elméleti keretek között történő egyesítésére.