– Magyarországon sokan fordulnak önhöz segítségért a perinatális gyász feldolgozásában. Hogyan vált e terület szakértőjévé?

– Ennek története van: amikor a hospice-ban dolgoztam, az akkori férjem a háborítatlan szülés mellett kötelezte el magát. A szüléseknél is előfordul a haláleset, így kezdtem el interjúkat készíteni a babájukat elveszítő szülőkkel, majd hozzátanultam. A Születés Hete mozgalom portálján vezettem a Siratórovatot, az említett beszélgetések oda kerültek fel – persze név nélkül, az érintettek beleegyezésével. No meg az én életemben is volt babagyász. Az a szomorú benne, hogy vállalhattam volna. A mostani eszemmel nem lenne ennek akadálya, csakhogy nagyon erkölcsös nevelést kaptam otthonról. Sok nővel megtörténik, hogy az erkölcs nevében morálisan sokkal nagyobb bűnt vállal fel: huszonegy évesen az dübörgött bennem, hogy nem vállalhatom a babámat, mert még csak menyasszony vagyok.

– Az interjúk és az Asszonyok álmában síró babák című könyve valamelyest összekapcsolódnak.

– Igen. Ezek annyira szép és mély történetek, hogy kerestünk egy kiadót, így született meg az Asszonyok álmában síró babák című interjúkötet. A Ceaușescu-korszakban sokan haltak meg az idősebb korosztály körében, mert elindult a vetélés, de nem szabadott gondozni az asszonyt, míg a titkosszolgálat emberei ki nem jöttek, kinyomozandó, hogy nem maga idézte-e elő a vetélést. Néhány évig Magyarországon is tiltották az abortuszt, volt erre egy szlogen is: „Szülni asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség”. Az Áldatlan állapot című könyv már kifejezetten a beteg babáktól való megválásról szól, olyan terület ez, amelyről mindenki hallgat. Már a döntéshelyzet is kegyetlen: mi legyen a gyermekünk sorsa, hiszen beteg, vagy fejlődési rendellenessége van. A szülés nagyon megviseli az anyát, sokszor napokig eltart, mert lelkileg nem tudnak megválni a babájuktól, noha alig várják, hogy megszabaduljanak a fizikai szenvedéstől. De utána újabb hosszú út kezdődik: a gyászfeldolgozás, aminek általában része az igen erős bűntudat.

A teljes interjú az Erdélyi Napló június 12-én megjelent 23. lapszámában olvasható.