Fotó: Veres Nándor
Ha nem lenne utolsó pillanat, soha semmi nem készülne el – olvasható a Csíki Játékszín jelmezkészítő műhelyének a bejárata fölött. A napokban szétnéztem a jelmeztárban, és Bakcsi Katalinnal, a műhely vezetőjével beszélgettem arról, hogy miből is áll egy jelmezkészítő munkája.
2015. április 02., 11:102015. április 02., 11:10
Próbababa, színházi jelmezek, tervek, fotók, varrógépek és szorgos kezek – ez fogadott a Csíki Játékszín jelmezkészítő műhelyében, ahol már javában készülnek a Kakuk Marci című darabra.
„Munkánk nem a tervezésről, hanem a kivitelezésről szól. Minden előadásra új jelmeztervezővel dolgozunk, de nem szabásminták, hanem a tervező rajzai alapján kezdődik a műhelymunka: előkészítés, szabás, varrás, átvétel, jelmezpróba. Látok egy képet, és az alapján kell eldöntsem, hogyan készül majd el az előadás jelmeze. Valahol egy kicsit mindig benne vagyok én is minden produkcióban, jó érzéssel tölt el, hogy elfogadják az ötleteimet” – mondja Bakcsi Katalin. Mint megjegyzi, először csak bedolgozott a műhelybe, de „megtetszett és itt maradt”. Ennek már tizennégy éve.
A Csíki Játékszín jelmezkészítő műhelyében, a két öltöztető nőt is beleszámítva, hatan serénykednek. Bakcsi Katalin pedig mindegyikükre büszke, beszélgetésünk elején hangsúlyozza: nagyon jó csapattal dolgozik együtt, és ez a minőségi munka egyik kulcsa. Mert a műhelyben bizony kitűnő munka zajlik, látom az elkészített jelmezek sokaságán, hogy nem veszik itt félvállról a feladatokat. Bakcsi Katalin munkáját már két alkalommal is kulisszagyűrűvel jutalmazta a társulat.
Beszélgetésünk során kiderül, a szabás-varrás már gyermekkorában érdekelte, és a tehetséget is volt, kitől örökölnie. „Otthon mindig azt láttam, hogy anyukám alkot, de nagytatám is szabó volt. Bár nekem otthon tilos volt varrnom, mert »elrontom« a gépet, én is készítettem magamnak ruhákat. Ami beszerezhető volt, az nem tetszett, ami tetszett volna, az sokba került, én meg nem akartam ezekkel terhelni a szüleimet, így anyagfoszlányokból kezdtem alkotni” – jegyzi meg nevetve. Minden egyes megbízás kihívást jelent számára, és örömét leli a jelmeztervezőkkel való együttműködésben, hiszen tőlük is rengeteget lehet tanulni, még barátságok is kialakulnak.
A színház jelmeztárában több tucat jelmez „pihen\", Katalinnak elég csak a darab nevét említeni, és ő gondolkodás nélkül mutatja is annak jelmezeit, felsorolva a színészeket, hogy ki melyiket viselte. Majdnem minden produkcióból van egy-két kedvence, de mint fogalmaz, szíve csücske a Montmartre-i ibolya című darabból két pompás női jelmez. A munka nehézségét talán a határidők betartása jelenti, vagy néha a különlegesebb anyagok beszerzése. „A hozzáállásunktól függ. Ha problémázunk, hogy valamit nem tudunk beszerezni, akkor baj van. Itt helyzet van, amit meg kell oldani. Volt példa arra, hogy műanyag csövekből raktunk össze öveket, de elég nehéz volt például elkészíteni Caligulának a bőr mellvérteket. Sokszor nem is tudom, hogy születik meg a ruhadarab, de úgy érzem, csodák születnek a kezünk alatt. Akár a színész is jöhet ötlettel, lényeg, hogy a végeredmény tökéletes legyen.”
Hogy mi hoz számára elégtételt? „Ha a színész, a tervező, a rendező és a néző elégedett, én is az vagyok. Magunk között meg szoktuk ünnepelni, ha befejezünk egy produkciót. Ünneppé varázsoljuk a befejezést, és felkészülünk a következőre” – válaszolja derűsen.
A segesvári várbeli történelmi múzeum számos érdekessége közül kiemelkedő helyet foglal el egy 15 centiméter hosszú és 17 centi magas kis hordócska, amelynek abroncsa sárgarézből készült, két fedelén pedig faragványok vannak.
A mozgásminták bővülése a viselkedésminták bővülésével is jár, így rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a különböző kihívásokhoz – vélik a kinesztétika követői, művelői.
Egy női táska tartalma a férfiak számára biztosan rejtély, de gyakran még a hölgyek számára is misztérium, hogy mi rejlik a legmélyén vagy a kicsi zsebekben. Ahogyan nincs két egyforma nő, úgy két egyforma női táska sincs.
Van az évnek egy napja, amikor a férfiak virággal lepik meg a róluk gondoskodó nőket, ezzel is megköszönve odaadásukat, a reggeli kávét, a frissen mosott ruhát, a nehéz munkával töltött nap utáni meleg vacsorát.
A Kosz Szilveszter Néptánccsoport működésének köszönhetően, az elmúlt húsz évben mintegy ezer gyermek és ifjú sajátította el a tánclépéseket, és szerette meg a néptáncot.
A legkirályabb olvasó család cím megszerzéséért indít több hónapos vetélkedőt a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár. Hét hónap alatt olvasással bizonyíthatják be a részvevők, hogy ők érdemlik meg a címet és az azzal járó nyereményt.
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) első alkalommal szervezi meg a Dinamit! elnevezésű konferenciát, amelyen sikeres, erdélyi fiatalok fogják elmesélni történetüket.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai kirendeltsége ötödik alkalommal készítette el Retailer Scorecard elnevezésű felmérését: a 11 legnagyobb romániai élelmiszer-forgalmazó áruházláncot hasonlította össze aszerint, hogy mennyire környezetbarátok.
Közel ezerre tehető az erdélyi magyarok által szervezett – önkormányzati vagy civil szervezéssel megvalósuló – sokadalmak, fesztiválok, magyar napok sora.
A Prisma fotóklub női tagjainak alkotásaiból nyílt kiállítás csütörtök délután a Nagy István Művészeti Iskola aulájában Nők fókuszában címmel.
szóljon hozzá!