„A tünetek három évvel ezelőtt jelentkeztek: zsibbadni kezdett a lábam, a kezem, egy adott pillanatban már úgy éreztem magam, mintha betonba lennék öntve. Marosvásárhelyen, egy mágneses rezonancia vizsgálat után azt mondta egy idegsebész, daganat van a nyakcsigolyában, amivel még két hónapot élek, és ebbe bele kell nyugodni. Aztán elmentem egy másik idegsebészhez, aki olyan erős injekciós kezelést adott, amibe – bár segített – beleroppantam, nem tudtam lábra állni, a kezemet is alig éreztem. Tavaly húsvétkor arra ébredtem, hogy a bal szememmel homályosan látok, kiderült, hogy az agyon foltok vannak, melyek a szemideget zavarják. Tavaly állapították meg Marosvásárhelyen a diagnózist: szklerózis multiplex. Bekerültem egy programba, két hónapja minden este injekciózom magam. Megvagyok. Voltam mélyponton is, a családom nagyon el volt keseredve, a férjem húsz kilót fogyott, de ma mind jól vagyunk” – eleveníti fel a két gyermekes édesanya.

Példájával is igazolja, fontos a betegséghez, a problémákhoz való pozitív hozzáállás, hogy magunk döntsük el, mit akarunk, és azért tegyünk is. „Olyan fájdalmaim voltak, hogy azt mondtam, már semmi nem érdekel, csak szűnjenek meg. Elhatároztam, hogy visszamegyek dolgozni, holott menni is alig tudtam. Eldöntöttem: megélek.”

Mint mondja, sokat segített a lelki feltöltődésben a szűkebb és tágabb környezete. „Rengeteg szeretetet, jóságot kaptam, és ez felemelt. A munkatársak, a munkáltató olyan emberségesen állt hozzám, hogy elmondani sem tudom” – jegyzi meg az egyébként elárusítóként dolgozó 43 éves Ildikó. Tavasszal életmódot váltott, változtatott táplálkozási szokásain, és 22 éves fia unszolására tornászni kezdett. „Március közepétől napi rendszerességgel két órát edzek egy teremben, az edzőm és a saját büszkeségemre már fogytam 17 kilót. Olyan szeretettel és odaadással van irántam, annyi önbizalmat és jóságot kapok, hogy szavakba sem tudom önteni. Tele vagyok életkedvvel, egészen másként szemlélem a világot, élni akarok. Jól vagyok” – mondja, majd huncutul megjegyzi: már az edzőteremben is pozitív példaként emlegetik.

Mit tudott a betegségéről – kérdezem. „Nem akartam semmit sem tudni. Elég volt, amit Marosvásárhelyen láttam a kórházban: szinte én voltam a legidősebb szklerózis multiplexes beteg a húsz-harminc éves fiatalok között. Volt, akit pelenkáztak, mozogni nem tudtak. Inkább a férjem tanulmányozta, hogy miről is szól a betegség, ő öntött belém lelket. Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, nálam a betegség legenyhébb formája jelentkezett” – válaszolja.

Ildikó sosem titkolta betegségét, a kérdésekre nyíltan és derűsen válaszol, sőt azt mondja, ha valaki szükségét érzi, szívesen elbeszélget vele, meghallgatja. „Szeretnék másoknak is segíteni, példát adni. Elsősorban magamnak akarom bebizonyítani, hogy igen is, lehet ezzel a diagnózissal élni. Ha figyelünk magunkra, karbantartjuk lelkünket és testünket, élhetünk. És én fogok is, mert még a leendő unokáimnak is szükségük van rám” – mondja, majd összecsomagol és indul, mert várják az edzőteremben.

Mi is a szklerózis multiplex?
A szklerózis multiplex a központi idegrendszerben jelentkező úgynevezett autoimmun betegség. Az agyat és a gerincvelőt érinti, jellemzője a vázizomzat gyengesége, látási és egyensúlyzavarok kialakulása és szokatlan érzetek jelentkezése. A tünetek, azok súlyossága és a betegség lefolyása igen változatos, mondhatni „színes” képet mutat. Általában 20-40 éves kor között kezdődnek a tünetei, nőknél két-háromszor gyakoribb, mint férfiaknál. Jelenleg nem ismert, pontosan mi okozza a betegség kialakulását, kezelésére sokféle gyógyszert alkalmaznak, amelyek lelassítsák a progresszióját. A szklerózis multiplex jelenlegi ismeretek szerint nem gyógyítható. (www.egészségkalauz.ro)