Szentegyházán Sándor Lajos kertészmérnök birtokán állították fel a kis szerkezetet, amellyel épp úgy rögzítik a csapadékmennyiséget, szélsebességet stb., mint a nagyobb állomásokon. Laikus embernek nem mond sokat a nagyobbacska madáretetőhöz hasonlatos építmény, ám rövid beavatás után, bár nagy köd volt a kertben, máris tisztábban láttunk. Megtudtuk, hogy egy digitális műszer rögzíti a szélirányt, a szélsebességet, a relatív páratartalmat, kimutatja a hőmérsékletet, a csapadékmennyiséget, a nyomást és annak tendenciáját. A műszervédő házikóban egy higrotermográf rögzíti a relatív páratartalmat és a hőmérsékletet. A csapadékot is folyamatosan mérik, és archiválják az adatokat, hiszen Szentegyházán ilyen még nem történt.

Fantasztikus a légkör

„Nagyon régi bolondériám az időjárás – fog neki a mesélésnek Nagy István, mielőtt még megkérdeznénk, miért fogott hozzá az állomás létrehozásának. – Amúgy csillagászatot végeztem, ezt megelőzően másfél évet jártam Brassóba erdészmérnöki egyetemre. Az erdőt, a természetet nagyon szeretem, de az erdészkedést, és ami vele jár, nem annyira. Az egyetemen volt egy nagyon kedves tanárom, aki meteorológiát tanított, s itt tettem szert néhány elméleti alapra. A légkör mindig is fantasztikus volt számomra, hiszen ezzel állunk a legszorosabb kapcsolatban, azt a levegőt szívjuk magunkba, amely az esőt hordozza. Sokat töprengtem, hogy miért jönnek-mennek a felhők, közben süt a nap, máskor gyengébben, mitől ennyire dinamikus” – mondja a fiatalember, akinek lelkesedése, pozitív kisugárzása ránk is nagy hatással van.

„Az egész történet apró kölyökkoromra vezethető vissza, hiszen nagyon féltem a villámlástól. Nagyapám nagyon szigorú, ám természetszerető ember volt, s egyszer megelégelte, hogy annyit siránkozom, megfogott, kivitt az udvar közepére, jól megszorított, s azt mondta: nézd. Vetett egy jó nagyot a villám, csattogott minden, de úgy meg voltam ijedve, hogy ordítani sem mertem. A tizedik villámlás után kezdett elbűvölni a szépsége, s akkor kezdett valami motoszkálni bennem. Olyan hétéves lehettem, amikor egyik családi ismerősünk, aki éppen meteorológus volt, felajánlotta, hogy látogassuk meg a sepsiszentgyörgyi állomást. Hétköznapi embernek nem nagy dolog, de nekem hatalmas élmény volt. Hétéves koromtól huszonéves koromig rendszeresen bejártam az állomásra, egy idő után már rám bízták az adatok leírását. Tapasztalatokat szereztem. Most már az interneten töméntelen mennyiségű szakirodalom található, innen is folyamatosan lehet tanulni, ha tudja az ember, mit keressen.”

„Szeretem a cselekvést, ha látszata van”

Istvánnak nem ez az egyetlen hobbija, zenészként is ismerik szűkebb hazájában, de zenekarával jövőre a határokat is szeretnék kitolni. Öt éve lakik Szentegyházán, és azon kevés fiatalok közé tartozik, akik itt képzelik el a jövőt. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte el a csillagászati kurzust, tavaly nyáron szerzett oklevelet. Alapító tagja és alelnöke az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesületnek, amelynek székhelye Csíkszeredában van.

„Nem vagyok nagy szervező, de szeretem a cselekvést, főleg ha látszata is van. Amikor megismerkedtem Sándor Lajossal, s elkezdtünk beszélgetni, szóba került, hogy nagytatáméknál Ozsdolán én már készítettem meteorológiai állomást. Persze nem ilyen komolyat, de az is használható volt. Szentegyháza mikroklímája teljesen más, mint Udvarhelyé vagy Csíkszeredáé. Jelenleg is köd van, a páratartalom nagyobb, a harmatponti hőmérséklet kisebb, kiszámíthatatlanabb az időjárás. Keleten a Hargita az első hegylánc a Nyugati Szigethegység után, amiben megütköznek az áramlatok. Mindegyre nyomnak nekünk ide egy-egy ködsapkát. Lajossal ezért döntöttünk úgy, hogy szükség van erre a meteorológiai állomásra, amelyet egy hónapja működtetünk.”

Az előrejelzés bizonytalan, mint az időjárás

Az időjárás előrejelzését is ki lehet olvasni a grafikonokból, például ha folyamatosan csökken a légnyomás, az rosszat jelent, mármint az időjárás szempontjából, mondja István. „Egy nagyon kedves öregúrral beszélgettem Budapesten, aki a meteorológiai tanszéken is dolgozik, klimatológus. Ő mondta, hogy egy hétre előre meg lehet jósolni, milyen idő várható, de már egy nap alatt 15 százalékkal nő a hibahatár, három nap alatt 20 százalékkal, egy hét alatt pedig negyvennel. Amikor figyelem az időjárást, itt helyben látom, hogy csökken a nyomás, nő a légnedvesség, de fogalmam nincs, hogy ezer kilométerre tőlem mi történik, nem tudhatom a szél irányítottságát, annak a rendszernek a paramétereit, ami felénk közeledik. Pedig ezek fontos dolgok. De azt helyben is meg tudom állapítani, hogy nagyjából hány napig zuhoghat az eső, vagy hogy lesz-e eső, vagy éppen csak egy felhőátvonulás. A műholdas infravörös felvételek elég pontosak, tartalmazzák a hőinformációt, a hőtérképet, hogy az adott áramlat milyen energiát hordoz” – magyarázza István.

Nem gondolta, hogy ekkora sikere lesz az állomásnak, hiszen ő csak a hobbiját szerette volna továbbéltetni, elsősorban a csillagászati észlelések kisegítésére hozta létre, de a közösségi oldalakon máris sokan érdeklődtek. István naponta háromszor is megnézi a grafikont, nem kell naplót vezetnie, hiszen a kis műszer mindent megmutat.

Pontos adatok archiválása a cél

Egyik legfontosabb célja az állomásnak a csapadékmennyiség mérése. A mezőgazdaságban nagyon fontos, hogy mennyi eső esik, a mi régiónkban általában évente négyzetméterenként 600–800 milliméter csapadékra lenne szükség, mondja a szakember. Bővíteni akarják az állomást egy talajnedvesség-mérővel, amelynek gyakorlati haszna van. Ezenkívül egy villámdetektort is szeretnének felszerelni, amely rögzíti az elektromos kisüléseket. „Már azért is megérte a fáradozást, hogy ha a szomszéd bácsi megkérdezi, vágja-e le a sarjút, meg tud-e száradni hétvégéig, vagy hagyja még a lábán, meg tudjam mondani: Jóska bá, hagyja békén, mert az eső el fogja verni.”
Milyen idő várható a következő napokban? – kérdezem Istvántól. „Egész héten instabil idő lesz, azt szokták mondani a jósok, hogy változó. Csütörtök-péntek tájékán érkezik egy hidegfront a műholdfelvételek alapján” – mondja István.

Kilenc hónap hideg, s a többi három se meleg

Sándor Lajos azért engedte be kertjébe az állomást, mert ahogy fogalmazott, már belekóstolt ebbe a szakmába, másrészt kertészmérnökként azt tapasztalta, amikor vizsgadolgozatát kellett megírnia, hogy a településről nem voltak korrekt adatok az éghajlatról, időjárásról. „Azt mondja a szentegyházi ember, hogy itt kilenc hónap hideg, s a többi három se meleg. Ha a tavaszról beszélünk, akkor legalább három hét késéssel érkezik meg hozzánk, mint például Udvarhelyre. Az időjárás, éppen fennsík jellege miatt, teljesen más, mint a környező városokban. Az a fő célunk, hogy legyenek pontos adataink” – fogalmazott Lajos.