Az erdélyi fesztiválokat, helyi ünnepeket vizsgálják az Erdélyi Múzeum Egyesület által kiadott Erdélyi Magyar Civil Évkönyv szerzői. A kötetet Csíkszeredában március 9-én mutatják be 18 órától a Hargita Megyei Kulturális Központ pinceklubjában.

„A fesztiváljelenség az utóbbi időben hihetetlen méreteket öltött. Körülbelül ezerre tehető az erdélyi magyarok által szervezett sokadalmak, fesztiválok sora. És ezeket jó volt számba venni, hiszen ha egy ilyen méretű jelenségről beszélünk, az önmagában is fontos. De ha arra gondolunk, hogy egy fesztivál bizonyos életkörülmények közepette, például szórványban, a végeken, alighanem az illető közösségnek az egyik legjelentősebb ünnepe, ahol ő magyarként jelen lehet, akkor ennek még a korábbinál is nagyobb a jelentősége” – hangsúlyozta Bodó Barna, a kötet szerkesztője.

Az évkönyv része a Csíkszeredai Városnapok elemzése, Székely Kinga Katalin dolgozata is, amelyben bemutatja a kezdeteket, a szervezőket, kitér arculati elemekre, a programok jellegére.
A tanulmányok között találjuk többek között a Szent György Napok, a szilágysomlyói Báthory Napok, Aradi Magyar Napok, Vásárhelyi Forgatag, Kolozsvári Magyar Napok, székelyudvarhelyi városnapokról szólóakat is.

„Minden szerző fel volt kérve, hogy egységes szempontok szerint egy bemutatót készítsen az illető település városnapjáról. Nem összehasonlító jellegű tanulmányok ezek, hanem inkább egy prezentációja annak, hogy jelenleg az erdélyi magyar közösségek milyen jellegű eseményeket szerveznek, amelyeknek  közösségépítő erejük van. Erdély-szinten megfigyelhető, hogy egyre nagyobb szerepet vállalnak a civil szervezetek és intézmények a városnapok szervezésében, az azonban elmondható, hogy a székelyföldi városokban – Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – az önkormányzat sokkal nagyobb szerepet vállal ezeknek a rendezvényeknek a szervezésében, mint a szórványban. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy általánosabb, több réteget is megszólító rendezvényt szervezzenek” – mondta Székely Kinga Katalin. Rámutatott, a Csíkszeredai Városnapok szervezői is úgy állítják össze a programokat, hogy mindenki megtalálja a számára kedvezőt, amelyen részt tud venni. És nem csak a városlakók, hanem a város vonzáskörzetében található kisebb településekről érkezők is célcsoportot képeznek.   

Napok, fesztiválok, sokadalmak a sajtóban című fejezetben a különböző rendezvényeket, fesztiválokat, ünnepeket mutatják be – köztük a csíksomlyói búcsút is –, a harmadik fejezet pedig az erdélyi fesztiválokat, sokadalmakat, falunapokat sorolja fel.  A szerkesztő rámutatott, magyarul még nem jelent meg könyv, amelyik így tárgyalja a fesztiváljelenséget. A szakirodalom minden olyan eseményt besorol a fesztiválokhoz, amely az illető közösség számára ünnep jellegű.

„Maga a fesztiváljelenség ebben a formában a tizenkilencedik század végén jelentkezett. Az első nagy fesztivál, amire vissza szoktunk utalni, az a bejrúti zenei fesztivál, aztán a salzburgi, de a szegedi szabadtéri színházi fesztivál is a koraiak közé tartozik, hiszen a húszas évektől kezdődően szervezik. A kötet struktúrája megmutatja, hogy tanulmányokat azokról írtunk, amelyek kimondottan a városi közösségnek a szórakoztatását, identitásépítését szolgálják. Az esettanulmányok után a sajtó-összeállítás következik, majd a kötet végén közel kétszáz városi és háromszáz vidéki fesztiválról közlünk adatokat, hogy mióta szervezik, ki a főszervező, és milyen közösséget szolgál az illető fesztivál” – magyarázta Bodó Barna.

A kötetet a szerkesztő bevezető tanulmánya vezeti fel, amelyben igyekszik körbejárni a jelenséget. Mint fogalmazott, a kötetben lévő anyagok alapján megállapítható, hogy a városnapokat általában az önkormányzatok szervezik, illetve hogy vannak olyan városnapok, amelyek keretében a magyarságra is odafigyelnek, de a magyar lakosság esetenként ezt nem tartja elegendőnek. Ezért Szatmáron is megtartják évről évre a Partiumi napokat, vagy Aradon is külön Aradi Magyar Napokat szerveznek.

„Ahogy haladunk a tömbből a szórvány felé, mind nagyobb a civil társadalom szerepe. A két legnagyobb fesztivál – a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok, illetve a Kolozsvári Magyar Napok – között az a hatalmas különbség – méreteiben, programjában, jelentőségében –, hogy a Szent György Napok mögött a városi önkormányzat és minden intézménye ott van, miközben a Kolozsvári Magyar Napokat, amely körülbelül  egy hét alatt hatvan-hetvenezer embert mozgat meg és a rá költött anyagi forrás is azonos, mint Szentgyörgyön, teljesen civil szervezetek tartják kézben. Tehát a civil szervezetek felnőttek ehhez a szerephez és ma már képesek nagyon nagy jelentőségű fesztiválokat szervezni. Harmadik következtetésként, nem tudunk különbséget tenni a nagyobb és kisebb városok, települések között, hiszen nagyon kis településeknek is van fesztiválja, illetve olyan településeknek is van fesztiválja, ahol a magyarság már-már szinte csak jelképesen létezik. Resicabányán körülbelül ezer magyar él, és ők úgy gondolják, hogy szükségük van fesztiválra, ezért szervezik a Resicai Magyar Napokat. Úgy tűnik, hogy a közösségek élni akarása ebben a kérdésben megmutatkozik, és ennek csak örülni lehet” – összegzett Bodó Barna.