Csíkkarcfalva és Csíkjenőfalva közös egyházi kórusa a Csíknagyboldogasszony nevet viseli az egyházközség elnevezése után – nyilatkozta Bálint Zoltán. A helyi kántor megjegyezte, azért nem a településközpontról nevezték el az énekkart, hogy minden tag magáénak érezhesse azt.

A kórus tagjai

Ferencz Bernadett, Ferencz Elvira, Kató Dalma, Gábor Melinda, Ágoston Beáta, Sándor Izolda, Kedves Orsolya, Szabó Júlia, Márton Katinka, Magyari Apolka, Albert Anna, Bartalis Réka, Kovács Mónika, Kelemen Réka, Bartalis Kinga, Márkos Melissa, Farkas Katalin, Bálint Bernadette, Gábor Szidónia, Kedves Klaudia, Sándor Réka, Biró Szilvia, Karda Mónika, Both Szidónia, Kozma Ervin, Gegő Tibor, Bartalis Levente, Bartalis Attila, Szabó Balázs, Kedves Szilárd, Márton Benedek, Márton Zsolt, Gidró Zsolt, Kedves Emil, Bálint István, Gyenge Bernát, Ágoston Barnabás, Gyenge Norbert, Bartalis Balázs, Sándor Arnold.

Amikor tizennyolc éve kántorként Karcfalvára helyezték, Bálint Zoltán az elődje által működtetett kórust átszervezte, a korábbi énekkar tagjaiból most már csak öten énekelnek a jelenlegi csapattal. Mint megtudtuk, a kórusban elsősorban fiatalok vesznek részt, hangi adottságaik miatt, de minden énekelni szeretőt szívesen várnak közéjük. Jelenleg a negyven taggal működő kórusban alig négyen-öten vannak harminc év felettiek, a tagok többsége huszonéves.

Mivel a tagok jelentős része még iskolai tanulmányokat folytat, így nem könnyű megszervezni a próbákat: emiatt csak az ünnepek és fellépéseik előtt rendszeresítik a közös éneklést. A karácsonyi fellépésre az adventi időszakban, a húsvéti éneklésre a nagyböjtben, nagyobb búcsúk előtt pedig 2–3 héttel  fognak hozza a gyakorláshoz. Habár folyamatosan változik a közösség, „kinőnek, illetve belenőnek” a helyi fiatalok a kórusba, a kántor szerint ez így rendben is van. A fiatalok az énekkarban való részvétel révén ugyanis kapnak egy általános rálátást a többszólamú éneklésre, egyfajta képzettséget. Mivel ifjúsági fúvószenekar is működik a településen, így ott is tanulhatnak, fejlődhet zenei érzékük – tisztázta.

Nem mindig mennek úgy a dolgok, ahogyan tervezik, de igyekeznek mindenre megoldást találni. Tavaly karácsony előtt például még az utolsó héten sem voltak otthon a diákok, így csak egyetlen közös próbát tudtak tartani egy nappal az ünnep előtt. Akkor viszont több mint negyvenen vettek részt a próbán, illetve utána az ünnepi szentmisén, visszajelzések alapján a meghitt éneklés révén a helyieknek felemelő élményben volt részük – részletezte a kántor. Megjegyezte, a sikeres éneklés annak is köszönhető volt, hogy a kar tagjai ismerik a repertoárt, tudják, hogy milyen alkalomkor mely művekkel lépnek fel, így egyetlen próba is elegendő ahhoz, hogy kimerjenek állni a hallgatóság elé. Igaz, hogy ilyenkor legalább négyórás az összpróba, amely során alaposan átvesznek minden elhangzó művet.  

Székely ruhában énekelnek

Az egyházi ünnepek mellett a Felcsíki Egyházi Kórustalálkozó is rendszerint lehetőséget jelent a többi kórussal való találkozásra, éneklésre – avatott be a karvezető. Hangsúlyozta, ezekre az alkalmakra nem megmérettetésként tekintenek, hanem lehetőségként, amely által együtt lehetnek, tanulhatnak egymástól. Magyarországon is többször léptek már fel, és – mint rendszerint – ott is székely ruhát öltöttek magukra. Bálint Zoltán meglátása szerint a székely ruha kellőképp ünnepélyes ahhoz, hogy bármilyen éneket el lehessen benne énekelni. Elsősorban a plébánia támogatja az egyházi kórus működését, ugyanis a felmerülő költségeket állják, míg a fellépő ruhaként használt székely ruha mindenkinek saját tulajdona. A kántor kiemelte, a székely ruhát nem csak az említett alkalmakkor, hanem évente számos eseményen felöltik magukra a fiatalok, akik nemcsak jól érzik magukat a viseletben, hanem többen büszkék is a nagyszüleiktől örökölt ruhadarabokra.

„Az egyházi kórus célja, hogy az Isten dicsőségét hirdesse, az embereket felemelje, illetve hogy legyen egy csoport, amely úgymond az énekben képviseli a híveket” – mutatott rá a kórusvezető. Érdeklődésünkre azt is kifejtette, hogy számukra a kórustalálkozók mind meghatározó élménynek számítanak, amellett pedig gyakorta emlegetik el a bemutatókon jól sikerült darabokat, de tudnak mosolyogni azon is, ha netán valahol tévesztettek.