Ritka látvány manapság az olvasó fiatal

Úgy tűnik, nem csak az olvasás nem érdekli az embereket manapság, de az olvasásáról való beszélgetés sem. A Székelyföld Napok keretében megrendezett találkozón az olvasás védelmében beszélgettek, a három előadón kívül azonban csupán 9 ember volt kíváncsi a kedden este történtekre. A 9-ből kettő pedig újságíró volt.

Veszélyben van, de melyik?

„Tűzzel-vassal kell védeni az olvasást!” – ezzel a kijelentéssel kezdte a magyarországi PONT Kiadó vezetője, Szávai Ilona a beszélgetést. Elmondta, nemrég adták ki Az olvasás védelmében című kötetet, amelyben több szerző értekezik az olvasásról, pontosabban arról, hogy veszélyben van-e vagy sem ez a műfaj. A kötet két magyarországi szerzője meg is jelent a kedd esti beszélgetésen.

Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem oktatója, a Magyar Olvasástársaság alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalokat elvesztettük az olvasás terén. Persze jó kérdés, hogy mit tekintünk olvasásnak, sokan csak a szépirodalmi művekben való elmerülést értik egyedül az olvasás alatt, pedig az smst is olvassuk, és akkor is olvasunk, amikor interneten szörfölünk, nem nem csak az, amikor valaki egy szépirodalmi műben elmerül. Olvasásnak nevezzük a chatelést, interneten való szörfölést is.

Mi a baj a kötelező olvasmányokkal?

„Nem az az átlag, hogy könyvvel a kezükbe látjuk a gyerekeket, vagy felnőtteket. Nem divat már olvasni. A mai tinédzserek már alig olvasnak, de már a szüleik sem mutatnak jó példát ezen a téren, a mai harminc-negyven évesek. Magyarországon készült felmérés arról, hogy mennyit olvasnak az emberek, de az annyira elkeserítő volt, hogy nem hozták nyilvánosságra” – magyarázta Gombos Péter. Elit olvasónak nevezzük azt, aki 12 könyvet olvas évente, a legtöbb fiatal azonban messze áll ettől.

Nem csak az olvasás nem érdekli az embereket manapság, de az olvasásáról való beszélgetés sem

A probléma gyökere az iskolában keresendő. A magyar tanárok nem értenek szót a fiatalokkal, nem tudják rávenni az olvasásra, de sokszor a kötelező olvasmányokkal is csak elriasztják az irodalomtól a fiatalokat. „Mi a baj a kötelezőkkel? Ugyanazokat olvassuk, mint 80 évvel ezelőtt, a kötelezők két-harmada 19. századi alkotás, a legújabb az Ábel 90 éves. A gyerekek nem értik olvasmányaik jó részét, így nehezebben tudnak azonosulni. Érdemesebb a kortárs felől elindulni, s későbbre hagyni a klasszikusokat” – vélekedik a Magyar Olvasástársaság alelnöke.

Dobj el mindent és olvass!

Gombos Péter saját példáját hozta fel, a nyolcadikosait. Elmondta, két évvel ezelőtt kezdte tanítani a 14 tanulót, akkor 14-ből egy volt rendszeres olvasó, a többi meg soha nem vett kézbe könyvet. A Szlovákiában kifejlesztett módszert kezdte alkalmazni a magyar tanár: Dobj el mindent és olvass! Maga választotta ki minden diáknak a könyvet, és alkalmat tere,tett az olvasásra: négy órát van velük, amelyből kétszer 20 percet csak olvasnak, mindenki a maga könyvét. Azóta már sokadik könyvüket olvassák el ugyanígy a diákok, s már otthon is kézbe vesznek egy-egy kiadványt. Gombos Péter azonban hangsúlyozza, nem a megszokott kötelezőket adta a diák kezébe, hanem kamaszregényeket. „Sorozatokat és külföldi szerzőket szeretnek olvasni a tinédzserek, jórészt azért is mert alig van magyarországi kamaszregény” – mondja Gombos Péter, aki a hiányt igyekszik pótolni, ugyanis nemrég jelent meg első lányregénye, a Vándorok.

Lehet jegyet adni egy szonettre?

Fűzfa Balázs, a Szombathelyi Egyetem docense szerint az olvasás a másik ember megértésének legfontosabb eszköze és a világ megértésének eszköze is, ő mindezek ellenére kicsit pesszimistán látja a kérdést. „Rettegek attól, hogy 20-30 év múlva tablettában fogjuk bevenni a Háború és békét. Úgy gondolom, hogy mindazok, akik az irodalomért küzdenek, tudják, hogy a dolognak úgyis vége, de életük értelme mégis az, hogy tegyünk valamit ez ellen” – mondja Fűzfa Balázs, aki szerint az irodalomtanítás maga a türelem tudománya, irodalomkönyvre pedig nincs is szükség, egy mintázatot kell adni az irodalmi művekhez való viszonyhoz.

„Az irodalomtanítás legnagyobb baja, hogy értékelni kell, jegyet kell adni rá. De lehet jegyet adni egy szonettre?” – tette fel a kérdést az előadó. Mindkét olvasásszakértő felhívta figyelmet, hogy az élményközpontú irodalom oktatás a lényeg, azzal lehet rávenni a diákokat, hogy olvassanak. „Az olvasással az ember titkoknak juthat birtokába, s akkor mindig úgy érzi, hogy kicsit legyőzte az időt” – zárta mondanivalóját Fűzfa Balázs.