A levelezőlista 2009. október 18-án jött létre. A feliratkozók létszáma rohamosan nőtt, mára 337 tagot számol. A lista célja elsősorban a gyerekeket célzó események kikürtölése és az információcsere volt, de hamarosan a virtuális kapcsolattartásból személyes találkozások is létrejöttek. Maga az ötlet és a kivitelezés egy kétgyerekes anyának, Tiboldi Beának köszönhető. Őt kértem meg, hogy meséljen a „csíkianyákról” és a Czirják Mesi ötlete alapján Kaptárnak elnevezett babás-mamás találkozóhelyről.

– Kiknek és miről szól ez a levelezőlista?

– Már nagyon rég motoszkált a fejemben egy ilyen csoport, vagy klub létrehozása, ahol az anyukák tudnak találkozni. A szándék az volt, hogy egy helyről és a legkönnyebb módszerrel minél több ember, akit érint a babás-mamás téma megkapja az információkat. A „csíkianyák” levelezési lista elsősorban a csíkszeredai várandósok, kisbabások, kisgyerekes szülők közösségének szól, de regisztrálhatnak nagyobb gyermekes szülők is, számukra is sok, változatos programot ajánlunk, hisz mindenkit érdekelhet tapasztaltabb anyukák véleménye. Továbbá a levelezési lista nyitott a Csíkból elszármazottaknak, az itt letelepedetteknek, illetve a Csík-környékiek számára is. Ez igazából arról szól, hogy informáljuk egymást, osszuk meg a tapasztalatainkat, bármiről lehet kérdezni, ami babás-mamás téma.

Először csak én voltam a moderátor, a kisfiam születése előtt viszont felkértem még három anyukát, Czirják Emesét, Tamás Júliát és Zsombori Gabriellát, hogy segítsenek munkámban. A listán belül több táblázatot is létrehoztam, hogy ne kelljen tömjük egymás postaládáját olyan dolgokkal, amik nem oda tartoznak, de azért a miénk. Így a tagok bármikor hozzájuthatnak olyan információkhoz, mint például milyen papírokra van szükség különböző, gyerekkel kapcsolatos intézni valóknál, vagy hol és mikor rendelnek gyerekorvosok a városban, mondókás, mesés mappát is találnak és még számtalan hasznos és érdekes olvasnivalót a témában.

Nagyon fontos, hogy az anyukák összességében tekintsenek erre a lehetőségre. Nem tudom, hogy sokan miért zárkóznak el a virtuális „kapcsolattól”, a lényeg felismerése a fontos: az anyaságban minden nő egyenrangú, nincsenek tökéletesebb, „szakemberebb” anyukák, itt mindenki ugyanabban a cipőben jár, ki-ki gyerek vagy már felnőttcipőben, éppen ezért fontosak a tanácsok, a tapasztalatok megosztása. Az észrevételek mindenképpen személyes vonzatúak, tehát mindenki szelektál belőlük. Azt azonban mindig hangsúlyozzuk, hogy a saját tapasztalatok nem helyettesítik a szakorvos véleményét.

A lista segítség lehet például közös, internetes portálról való könyvvásárláskor, biotermékek beszerzésekor, bevált, jó minőségű áruházak közzétételekor, előadásokra exkluzív helybiztosításkor, szóval rengeteg dologban tudunk segíteni egymásnak.

– Mi történik a Kaptárban?

– Első perctől nem is gondoltam arra, hogy a virtuális találkozások mellett kellene konkrétan egy helyszín is. Nagy szerencse volt, hogy Gabó (Zsombori Gabriella) felajánlotta a Petőfi utca 33. szám alatti helyet. Jó, mert központi részen van, szép , világos, gyermekbarát, meleg és tágas.
Tavaly november elején kezdtünk ott találkozni – csak anyukákként. De aztán rájöttünk, hogy minden tökéletes, csak valami talán mégis hiányzik. És akkor elkezdtük hordani a gyerekeinket, kialakult lassan minden, egy alkalomból heti kettő lett. Ezt követően pedig kitaláltuk, hogy milyen jó lenne, ha lennének meghívottaink is. Így hívtunk meg különböző szakembereket előadást tartani, beszélgetni: családorvost, természetgyógyászt, sportolót, biológust... Számos tematikus találkozást is szerveztünk: volt farsangi bál, mikulás buli, húsvéti találkozás, közös szülinapozás. Nagy lelki elégtétel volt nekem, mikor láttam, hogy érkeznek a gyerekek, apukák, anyukák – hogy belakjuk azt a három helységet, öröm van és játék.

Volt már saját rendezvényünk is: az Orbán Ferenc Mózsikácska koncertje a Mikó-várban, a Városnapok alkalmával pedig gyerekkönyv bemutató (Panna első könyve: Nagyálmos Ildikó írta, Orbán Ferenc zenésítette meg és gitározta a versikéket), de sportolási lehetőség is van, hetente egy alkalommal kosarazunk az egyik iskola tornatermében.

– Milyen visszajelzések érkeztek az anyukáktól?

– Alapjában véve pozitív a visszajelzés. Örvendek, hogy egy olyan dolgot hozhattam létre, ami hasznos, mert úgy gondoltam, hogy az információcserére nagy szükség van a városban. Én éltem Bukarestben és Budapesten is, ott valahogy az emberek másabbak, nyitottabbak, bizonyos szempontból ez a csíki zárkózottság borzasztóan zavart engem. Fontosnak tartom, hogy a gyermekek otthonról kikerüljenek egy kicsit, szocializálódjanak, és az anyukák is egy kicsit kimozduljanak.

Amit fájlalok, hogy nem nagyon akarnak kezdeményezni az anyukák. Minden egyes alkalommal elmondjuk, hogy nyugodtan segíthetnek, lépjen mindenki közbe, csináljunk dolgokat, ne csak egy-két ember szervezze. De nem nagyon bátorkodnak, az az igazság.

– Hogyan lehet csatlakozni a „csíkianyákhoz”?

Meghívásos alapon is lehet, ha van egy már listán levő ismerőse és meghívja. Vagy a http://groups.yahoo.com/group/csikianyak oldalra kattintva... Ha belép az illető , kell írjon egy pár soros bemutatkozót magáról. Minden új személynek a listán, minden új arcnak a találkozókon, nagyon örvendünk.

– Hamarosan beindulnak ismét a Kaptárbeli találkozások. Milyen terveitek vannak még?

– Az egyik, hogy egyesületként működjünk, hogy például pályázni is tudjunk, a másik pedig a honlapunk elkészítése (www.csikianyak.ma), amely már folyamatban van. A találkozókon a közeljövőben fogorvos, homeopata orvos, szülésznő, gyógytornász, ortopéd orvos, őssejt megőrző intézmény szakembere és sok más meghívottunk lesz.

Szeretném, ha az emberek úgy éreznék, hogy kell a gyermeküknek az az egy vagy másfél óra. Ez a kezdeményezés az anyukáknak is egy nyitott ajtó, amin vagy bejönnek, vagy nem, de legalább van. Én és még sok más anyuka is külön-külön megtalál magának mindenféle információt, de szeretnénk, ha ezek terjednének és ha az emberek büszkék is lennének, hogy tagjai ennek a listának és ezenfelül érezzék, hogy tartoznak valahova.