– Gasztroblogger, az Erdélyi Konyha gasztromagazin munkatársa, feleség, édesanya, óvónő. Mi lenne a sorrend?

– Elsősorban édesanya vagyok és feleség, aztán következik az Erdélyi Konyha, amit nagyon szeretek, majd pedig a szakmám, végül a blogom. Tizenkét éve vagyok óvónő, jelenleg Csíkszentkirályon tanítok. Szerencsém van, mert olyan dolgokkal foglalkozhatok, amelyeket nagyon szeretek. Minden munkám egyben a hobbim is.

– Hogyan indult a gasztrobloggerkedés?

– Szülési szabadságom alatt indítottam el, ugyanis abban az időben egyre jobban kezdett foglalkoztatni az étkezés kérdése, már csak azért is, mert igen jelentős túlsúllyal küszködtem. Kísérletezni kezdtem a sütéssel-főzéssel, és rájöttem, hogy mindebben rengeteg a kreativitás, és én ezt nagyon szeretem. Mindig mindenből valami újat lehet kihozni. Láttam, hogy léteznek még főző-sütő blogok, bejegyeztem a saját blogomat is, gondoltam, jó lesz egyfajta kiegészítő tevékenységnek. A blogom sok mindent hozott magával, innen indult a tortasütés is. Körülbelül két évig sütöttem rendelésre egyedi tortákat, azt is nagyon szerettem, de mivel sok mindennel foglalkozom, le kellett építsek valamit, és ez a tortasütés lett. Később biztosan visszatérek rá.

– Ötletes a blog címe: Édes otthonunk némi sóval. Van benne minden...

– Végül is az élet sem csak édes, hanem van benne só is. Olyan címet akartam adni, ami engem is tükröz, és ami figyelemfelkeltő egyben. Ilyen vagyok én is, néha szeretem a jó dolgoknak az ellenkezőjét tenni..

– Az a fajta kislány volt, aki az édesanyja mellett sürgölődött a konyhában?

– Egyáltalán nem. Akkoriban nem érdekelt a főzés. Amikor a gyerekeim megszülettek, akkor kezdett foglalkoztatni, hogyan táplálhatom őket egészségesen. Rájöttem, hogy mennyi mindenre kell figyelni, nem mindegy, hogy mit teszünk az asztalra.

– Így került képbe a reformkonyha.

– Pontosan. A teljes értékű táplálkozás a lényege a reformkonyhának. Nem finomított termékeket használunk, hanem teljes kiőrlésűeket, például teljes kiőrlésű lisztet vagy teljes értékű cukrokat, mint például a nádcukor. Az a lényeg, hogy az alapanyag minél természetesebb legyen és változatos, mindenből a megfelelő formában. Nem finomítva, nem zsírban sütve, hiszen mindennek van helyettesítője, és azt kell használni. Minél több friss, minél több élő. Ma már minden beszerezhető nálunk is, igaz, drágábbak, de ha nagyon akarjuk, akkor elérhetők. Ha azt vesszük, hogy az egészségtelen táplálkozás az évek során mennyi betegséget hoz, és ebből kifolyólag mennyit kell költeni orvosra, gyógyszerre, akkor megéri. Inkább költök ma arra, amit megeszek, amire szükségem van, és nem vagyok beteg, nem vagyok túlsúlyos. Arra költök, ami a legfontosabb, az pedig az étkezés. Hosszú távon gondolkodok. Amikor betegek vagyunk, és gyógyítani kell, már régen rossz úton haladunk. Inkább arra kell vigyáznunk, hogy egészségesen táplálkozzunk, és ne betegedjünk meg.

– Apropó elhízás. Önre nézve, nem mondanám meg, hogy ilyen jellegű gondja is volt. A reformkonyha segített?

– És a sport. Harminc kiló felesleg volt rajtam, és ötféle betegséggel küszködtem. Az ok: egészségtelen táplálkozás és a kevés mozgás. Lelkileg nagyon megviselt, 23 évesen majdnem kilencven kiló voltam. Nem volt könnyű. Aztán egy nap azt mondtam, elegem van, amúgy sem vagyok az a típus, aki sokáig siránkozik, hiszen mindig vannak megoldások. Rendszeresen kezdtem sportolni, heti két-három alkalommal, ennek már öt éve. A sporttól szépen kezdtek lemenni a fölösleges kilók, amikor még volt olyan öt-hat kiló súlyfelesleg, akkor már nem tűnt elegendőnek a mozgás, szigorúbb lettem az étkezéssel. Ekkor jött be a reformtáplálkozás. Ma már csak azt eszem meg, amit én készítek. Mindennap tudatosan kell táplálkozni. Nehéz, de minden követ meg kell mozgatni. Meg kell tanulni ezt a táplálkozást is, nekem is hosszú időbe telt. Az interneten néztem utána, hogy tulajdonképpen mi mi az, mit miért eszünk. Én azóta is megnézem, hogy mit miért fogyasztok. Ha nincs semmi értelme, akkor nem eszem meg. Csak azért nem eszek, hogy jól lakjak. Jó, van, hogy jólesik egy szelet torta, azt megeszem élvezetből. De ha itt van egy nagy szelet hús, megnézem, van-e benne valami, amire szüksége van a szervezetemnek. Ha nincs, akkor mért egyem meg? Eszek helyette zöldséget vagy gyümölcsöt, mert arra szükségem van.

– Akkor mit tegyen az, aki állandóan súlyproblémákkal küszködik, illetve mi a teendő, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben?

– Két dolgot lehet tenni a fogyásért: sportolni és tudatosan étkezni. Ez a kettő együtt jár. Én nem hiszek a diétákban. Ahhoz, hogy harmóniában legyünk, életvitelt kell változtatni. Nem két hétre, egy hónapra tervezünk. Nem. Kell találni egy olyan mozgásformát, amit kedvelünk, és azt nem adni fel. Én ma már elégedett vagyok magammal. De nagyon összetett ez a dolog. Ahhoz, hogy egy nő elégedett legyen magával, azt kell tennie, amit szeret, és akkor érzi úgy, hogy körülötte minden rendben van. Sajnos a legtöbb nő mellett olyan férfi áll, aki nem segíti, nem tiszteli, nem becsüli meg. Sok mindent tehet egy nő magáért, de ha olyan ember áll mellette, aki nem értékeli, akkor nehéz, de nem lehetetlen. Nézzünk szét, mennyi elkeseredett embert látunk, akik nem tesznek semmit, hogy jobb legyen. Persze kell szenvedni, siránkozni, de utána talpra kell állni. Én is tudom magam sajnálni, de nem sokáig siránkozok, nem engedhetem meg magamnak, hogy a jelenleginél rosszabb legyen az életem. Nem tartok sem emberben, sem tárgyban olyat magam körül, ami negatív hatással van rám. Próbálom kerülni az olyan helyeket, helyzeteket, ahol nem érzem jól magam… Nem engedem, hogy mások lehúzzanak. Szerintem az emberek akkor betegednek meg, amikor nem érzik jól magukat a bőrükben, elégedetlenek, nem boldogok. Aki nem boldog, az biztos megbetegszik. Sokan nem is akarnak szembenézni a problémákkal, mert az nagyon kegyetlen, illetve azt is tudják, hogy változtatni nehéz lesz. Az ilyen ember semmilyen téren nem sikeres. És mondja, milyen rossz a világ. Pedig nem igaz. Mindenki a saját világáért felelős, a saját boldogságának a kovácsa.

– Az elhízásnál maradva, egyre több a túlsúlyos gyermek is.

– Sajnos, és ez nagyon veszélyes. El sem tudom képzelni, hogy milyen életük lesz később, hányféle betegséggel fognak küszködni. A gyereknek az a fontos, amit lát, amit érzékel a környezetében. Ő abból épül fel. A gyerekeim témában vannak az egészséges alapanyagokkal. Én nem beszéltem erről itthon, hanem csak tettem a dolgomat, miközben a gyerekek teljesen felfogták. Örülök ennek. Egy gyermek számára fontos, hogy mit lát a szüleitől. De hát a napközikben is, ahogy meg van oldva az étkeztetés, az sem az egészségmegőrzésről szól. Pedig épp az lenne a legfontosabb.

– Van kedvenc étele?

– Több is van. Szeretem a kínai konyhát, az édes-sós, csípős-édes ízkombinációkat, de kombinálom a húst is a gyümölccsel.

– És főzni mit szeret?

– Mindent, főként, ami egészséges. Leginkább azokat az ételeket főzöm, amelyek a lapokban megjelennek majd, hiszen nagyon sok a határidő. Itthon már nevetik, hogy mindig csak a lapnak főzök, de hát a határidő az határidő. Nagyon vegyesen főzök, tulajdonképpen mindent. Néha eszembe jut egy alapanyag vagy egy íz, és a köré építek fel egy receptet. Ha jól sikerül, leírom. Szeretek kísérletezni, az a lényeg, hiszen ha kész receptet követnék, akkor elmaradna a kreativitás.

– Kap visszajelzéseket a blogolvasóktól?

– Sokat. Van, aki azt mondja, csak azt főzi, amit megtalál a blogon. De a blognak köszönhetően bukkantak rám az Erdélyi Konyhától is. Kialakult egy igen jó csapat, akiket nagyon szeretek. Eleinte havi egy lapszám jelent meg, ma már tulajdonképpen havi négy kiadványunk van: Főzőiskola a kezdő háziasszonyoknak, a Konyhatündér magazinszerű, Finom Falatok keresztrejtvényes receptes és az Erdélyi Konyha, valamint a kalendárium és a könyvek. Rengeteg munkával jár, de nagyon szeretem csinálni, főzhetek, süthetek, lefotózom, leírom, plusz a közös találkozók, a különböző rendezvényeken való részvétel mind-mind nagyon jó dolog. Mindenki nagyon lelkes, mindenki kitűnően végzi a dolgát. Szeretem nagyon őket.

– Ahogy most beszélgetünk, úgy érzem, mindenben igen céltudatos, határozott, nem sokat teketóriázik.

– Igen, amit szeretek, abban ilyen vagyok. Próbálom mindig azt tenni, ami engem érdekel, a többit pedig csak ha nagyon muszáj. Nem vagyok az a háziasszony, akinél állandóan rend van, én inkább hirtelen felindulásból főzök vagy sütök egyet, vagy elmegyek edzeni. Annyi fölösleges dologgal le tudjuk kötni magunkat. Állandóan megyek, szervezkedek. Engem a pörgés tart életben. Számomra fontos, hogy összejárjak emberekkel, szeretek társaságban lenni, beszélgetni. Ezek engem feltöltenek. Az étel pedig összehozza az embereket.

– Milyen tervei vannak? Mit szeretne elérni?

– Szeretnék például főzőtanfolyamokat tartani, erre egy alkalommal volt is lehetőség Székelyudvarhelyen. Na, ez nekem nagyon megtetszett. Átadhattam azt, amit tudok, a saját példámmal akartam bizonyítani, hogy lehet reformkonyhát vezetni, és érdemes. Olyan jó csapat összejött, olyan jókat ettünk, beszélgettünk. Szeretném, ha minden úgy maradna, ahogy most van, mert számomra most minden tökéletes. Ennél többre már nem is vágyhatok. Semmit sem szeretnék másként.