A különböző mezőgazdasági kultúrák jövedelmezőségének stagnálása vagy csökkenése miatt az utóbbi évtizedben egyre több gazda és nagyobb területen termelő agrárvállalkozó fordult a gyógynövénytermesztés fele. A gyógynövények iránt megnőtt hazai érdeklődés egyrészt a nyugat-európai felvevőpiac bővülésével, a látványosan növekvő exportlehetőséggel, illetve a magyarországi tapasztalatcserékkel hozható összefüggésbe. Magyarország már a két világháború között jelentős gyógynövény-termesztési tapasztalatokra tett szert, ami a hetvenes évekre európai nagyhatalommá léptette elő: ott állították elő az európai termesztett gyógynövényszükséglet mintegy 60 százalékát.

Ez az arány a rendszerváltás után csökkent ugyan, de ma is rekord nagyságú területen termelnek gyógynövényeket. Igaz, napjainkra az egykori arányok átalakultak, a gazdák érdeklődése továbbra is az élelmiszeripar számára (is) fontos alapanyagnak számító mustár- és mákültetvények iránt a legnagyobb, de nagy területek jutnak a többi gyógynövények termesztésére is. Ezzel szemben a rendszerváltás után szinte nulláról induló romániai gyógynövénytermesztés az igen kedvező nyugat-európai exportlehetőségeknek köszönhetően 2006-ra 20 ezer hektáros csúcsot döntött, amelyet a válság egynegyedére, mintegy 5-6 ezer hektárra csökkentett. A 2010-es esztendő 16 ezer hektáros összterületéhez képest a következő években 10 ezer hektár körüli területnagyság jutott a gyógynövények számára.

„Ma a gyógynövénytermesztést és -forgalmazást jelentősen befolyásolják a divathullámok” – jelentette ki az Erdélyi Naplónak Maczalik Ernő biológus, a legismertebb erdélyi magyar gyógynövényszakértő. A bulvárlapok és az internetes média időnként feldob egy-egy „csodanövényt”, amire tömegek harapnak rá. Az élelmesebb termelők és feldolgozók ezeket a divathullámokat lovagolják meg. A Csíkkarcfalván élő szakember szerint az úgynevezett „csodatevő”, hirtelen divatossá váló gyógynövények néhány év alatt ugyan lecsengenek, de ez idő alatt igen jó jövedelemforrást jelentenek az üzletágban érdekelt termelőknek, feldolgozóknak és kereskedőknek egyaránt.

A teljes írás az Erdélyi Napló május 28-i 21. lapszámában olvasható.