A TV2 népszerű riportere 5 éves korában még szénbányász akart lenni édesapja után, aztán négy nappal az érettségi után 1991-ben a tetőző jugoszláv konfliktusok, a kezdődő polgárháború tolmácsként érték el. A tankok blokádja alá került. „Én meg voltam ijedve és sírva felhívtam a magyar televízió híradóját, hogy mentsenek ki. Ők azt mondták, hogy nem tudnak kimenteni, de ha már ott vagyok, akkor meséljem el mi történt. Kiderült ugyanis, hogy az egész városban én vagyok a legjobb újságíró. Persze a legrosszabb is egyben, mert én vagyok az egyedüli. Elmondtam, hogy mi volt ott - rettentő amatőr módon - de másnap már hívott a BBC, hogy tudnék-e segíteni nekik is” – mesélte pályája kezdetét Tvrtko, aki egy hét múlva már 12 sajtóterméket tudósított. Ezért kapott ösztöndíjat, így két évig Miamiban tanulhatott újságírást.

A hétköznapi hősöket keresi

Veszélyes utazó-újságíróként van elkönyvelve, bár ezzel ő nem ért egyet: saját bevallása szerint az egyszerű hétköznapi témákat, hősöket keresi ő – mi pedig mégis azt látjuk, hogy sokkoló erejű riportfilmek lesznek belőle. Csak minden tizedik riport szól valamilyen veszélyes helyről, de nyilván ezt jegyzik meg leginkább. „Én nem a veszélyt keresem, én a témát keresem. Hősöket akarok bemutatni, olyan hétköznapi embereket, akik példaképeink lehetnek. Hétköznapi hősöket, akik nem mindennap vannak a különböző bulvárlapok címlapján, s mégis valami olyant tesznek, ami fontos” – mondja a riporter.

A hazugság kis ár az eredményhez képest

„Azt fogom elmesélni, hogyan hazudtam végig az elmúlt 15 évet” – mondta marosvásárhelyi előadása kezdetén Vujity Tvrtko, aki legtöbb sokkoló riportját úgy tudja összehozni, hogy nem mondja meg, hogy újságíró. „Amikor a világ utolsó hadifoglya hazajött velem, és mindez azért történhetett meg, mert nem újságíróként mentem oda, hanem medvevadászként, akkor azt mondtam, hogy az én hazugságom semmi ahhoz képest, hogy haza tudom hozni a a világ utolsó hadifoglyát a családjának” – fogalmazott a 37 éves újságíró, aki akkor kapott vérszemet, s elhatározta, hogy minél több olyan helyre akar eljutni, ahová újságírók nem jártak, nem járhattak. „Az elmúlt években voltam már orvos, segélyszervezetes, diplomata, afrikai állampolgár s ezáltal az emberek megismerhetnek olyan világokat, amiket egyébként nem” – mondta Tvrtko, aki utólag mindig megvallja hazugságait könyveiben, filmjeiben.

Azóta büszke magyar, amióta Vujity Tvrtko a neve

Eredetileg Balogh Szilárd néven született 1972-ben, de kisgyerek kora óta Tvrtkonak szólította mindenki, ugyanis egy magyarországi horvát családba született. 1989-ben érezte úgy, hogy ha Magyarország elvárja az utódországoktól, hogy a gyereket ne Ştefannak, hanem Istvánnak, ne Ionnak, hanem Jánosnak, ne Ladislavnak, hanem Lászlónak kereszteljék, akkor meg kellene adja ezt a saját állampolgárainak is. „Beadtam a névváltoztatási kérelmemet, és sikerrel jártam. Furcsa, de amióta Vujity Tvrtko-nak hívnak, azóta vagyok büszke magyar ember, mert egy olyan országban élek, ahol ezt megtehettem” – mondja. Tvrtko egyébként Szilárdot jelent.