Ígéretes tehetség az iskolapadban

– Mindjárt egy éve, hogy megjelent a lemezed. Hogy jutottál el odáig?

– Tulajdonképpen már kiskorom óta énekelek, inkább népdalokat. Rengeteg versenyen, illetve fellépésen vettem részt. 2005-től tagja vagyok a Napsugár Néptáncegyüttesnek, amelyben táncolok és éneklek is. Gyakran voltam népdalversenyeken, díjakat is szereztem, majd a könnyűzenében is kipróbáltam magam. A 2009-es sepsiszentgyörgyi Szent György Napok alatt, fiatal tehetségek számára rendeztek Talent Show-t, ott a Honfoglalás dalát énekeltem, és megnyertem az első díjat. A díjjal egy lemezszerződés is járt, én meg úgy döntöttem, hogy bár könnyűzenével nyertem, mégis népdallemezt szeretnék. Az közelebb áll hozzám, szinte vele nőttem fel.

– Mi az, ami vonz a népzenében? A te korosztályodra nem jellemző, hogy foglalkoztatja a népi műfaj.

– Engem a népdalok, azok közül is például egy keserves, sokkal jobban megérintenek, mint a könnyűzeneszámok. Ezeket régen énekelték az emberek egymásnak, érzelmeket fejeztek ki velük. Hogyha valaki szerelmes vagy bánatos volt, egy népdallal ki tudta fejezni az érzelmeit. Egy dal nem csak egy emberhez szól, hanem bárkihez, attól függ, hogy ki milyen állapotban van.

– S ehhez képest a könnyűzene?

– Azzal is ki lehet fejezni sok mindent, de a népdalban van valami plusz, valami más, ami nem olyan mint a könnyűzene.

– Tanulod is a műfajt?

– Igen a Művészeti Líceumba járok, igaz csak 9. osztálytól. Azelőtt a karácsonyfalvi iskola tanulója voltam, ugyanis csibafalvi vagyok.

– Mit mondanak a tanárok, el lehet helyezkedni népdalénekesként később?

– Igen, de nem itthon, hanem Magyarországon. Romániában esetleg románul lehetne érvényesülni, de nekem magyarul kellene. 11. osztályos vagyok, így van még egy évem eldönteni, hogy mit csinálok a középiskola után. Egyelőre az a vágyam, hogy Budapesten tanuljak tovább. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen van népdalszak, de érdemes lenne kipróbálni más műfajt, például a musicalt.

– Akkor mindenképpen Budapest a cél?

– Igen. Még fel kell zárkóznom a többiekhez, mivel nem első vagy ötödik osztályos koromtól járok a Művészetibe, így van egy kis lemaradásom, de be tudom hozni.

– Mikor láthatunk legközelebb színpadon?

– Maros megyében legutóbb a Napsugár Néptáncegyüttes farsangi műsorában léptem fel, március 15-én meghívtak az Erdély Tévébe. A nagyközönség legközelebb pedig május 6-án Sepsiszentgyörgyön láthat.

– Jól látom, hogy gyakrabban lépsz fel Kovászna megyében, mint itthon?

– Igen, mivel a lemezemet is a Dancs Market Kiadó adta ki, ők ott keresnek inkább fellépési lehetőségeket nekem. Amúgy itthon édesanyám a menedzserem, édesapám a sofőröm. Ők azok, akik kopogtatnak bizonyos rendezvényeken fellépési lehetőségért, és fizetik az útjaimat, a lemezkiadáshoz az élő zenekart, vagy hasonlókat.

– Éneklésben te vagy az úttörő a családban?

– Igen. Anyu énekel nagyon szépen meg tatám, inkább nótákat, de csak hobbiból és otthon. Anyu azt mondja, hogy nem volt lehetősége kezdeni valamit a tehetségével, amúgy is stresszes lenne a színpadon. Én akkor vagyok stresszes, ha nagyon kevesen vannak a közönség soraiban.

– Több tehetségkutatón próbálkoztál, a magyarországiakat nem vetted célba?

– De igen. Próbálkoztam a Csillag születik mindhárom szériájában, idén azt hiszem utoljára. Ott ugyanis arra ment ki a játék, hogy ki a legszegényebb, vagy valami szempontból különleges legyen, hogy felkapja a média.