Nyolc évvel ezelőtt kezdte el a síoktatást Balla Szabolcs, a 4seasons sportegyesület keretében kollégáival ma már mintegy ötven gyereket oktat heti két alkalommal. A kezdőket és a haladókat külön-külön oktatják, négyéves kortól fogadnak gyerekeket. Mint mondta, azt ajánlja a szülőknek, ha sízni szeretnék taníttatni gyereküket, akkor érdemes már a szezon elején elkezdeni az edzésekre járást.

„Hozzászoktatjuk a léchez, elsajátítják az oldalazó lépést, a halszálka lépést, utána hóeke pozícióban biztonságosan le tudnak fékezni. Amikor már önállóan tudnak mozogni, akkor kezdjük a felvonózást is tanulni. Régen a lécek teljesen egyenesek voltak, nem volt semmi ív benne. A mostani léceknél, ahogy megterheljük, majdnem magától görbül az ív. A helyes testtartás, a súlyelosztás a lényeg, és egy jó léc már csinálja tovább a dolgát.”

Az oktató rámutatott, gyerekfüggő, hogy ki milyen gyorsan tanul meg sízni, de amatőr sportban nem számít a tehetség, a lényeg, hogy minél több mozgásformát elsajátítson a gyerek. Már szeptembertől szárazedzéseket tartanak, hogy fejlesszék a gyerekek mozgáskoordinációit. Falmászáson vesznek részt, használják a tusnádfürdői kalandparkot, úsznak és görkorcsolyáznak. Ez utóbbi esetében síspecifikus gyakorlatokat végeznek, így már nagyon könnyen „át tudják vinni a hóra”. Mindenik mozgásforma megmozgatja az izmokat, így amikor eljön a téli szezon és ráállnak a lécre, meg tudják tartani magukat törzsből. A sízés elsősorban a lábizmokat, combizmokat és a törzsizmokat fejleszti. „A sízésben külön mozog a felsőtest az alsótól, a léc mozog egyik irányba, a törzs a másik irányba, ehhez koordináció kell, ugyanakkor fejlesszük az állóképességet, az erőt, az ügyességet. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon egy sportágat. Ezért vannak a specifikus gyakorlatok, ezért tartjuk a szárazedzéseket.”

Balla Szabolcs úgy véli, igaz, hogy fiatalabb korban fogékonyabb a test, és sokkal több mozgáskoordinációt el tud sajátítani egy gyerek, de felnőttként is meg lehet tanulni sízni, neki volt már 63 éves tanítványa is.

A felszereléssel kapcsolatban elmondta, a sízéshez kicsit több kellék kell, mint más sportokhoz. Fontos, hogy rétegesen öltözzön a sízni induló, és figyeljen arra, hogy a lába melegben legyen. „A zoknira és a bakancs minőségére oda kell figyelni. Sízoknit is lehet kapni. A lényeg, hogy vastag, hosszú szárú legyen, érjen fel addig, amíg a bakancs szára tart, hogy a sípcsontnál a bőrréteget ne sértse fel a bakancs. Csíki gyerek számára mínusz 8 Celsius-fok fölött nem ajánlott az alsó melegítő, mivel hozzászokik a test, és mínusz 20 fokban fázni fog. Be kell osztani: vékony, közepes és vastag öltözék. A sífelszerelés – ha tömegsportként űzik – nem annyira költséges. Kicsiknek nem ajánlott új felszerelést, új modelleket venni. Kezdő számára nem szükséges a profi felszerelés. Körülbelül négyszáz, ötszáz lejbe kerül így egy teljes sífelszerelés. Majd, ha a gyermek már jól sízik, akkor érdemes befektetni. De lehet használtan is egy-két évvel ezelőtti modelleket kapni, nagyon drága felszerelésre nem látom értelmét kiadni a pénzt.”

A lécválasztás esetében a fő szempont, hogy kezdőnek, középhaladónak vagy haladónak vásároljuk. A kezdőknél ajánlott az, amelyik a nyak magasságáig ér, a középhaladóknak az álláig vagy a szájprémig, a haladóknál pedig felérhet a szemmagasságig, de a testmagasságot semmiképp ne haladja meg. A felszerelés fontos eleme ugyanakkor a megfelelő sisak.

A sízőknek természetesen az az ideális, ha sok hó van – mutatott rá. „Fejlődik a rendszer, szerencsére már itthon is kezdtek rájönni a sípálya működtetői, hogy hóágyúk nélkül szinte fölösleges működtetni a pályát azért, hogy két-három hetet lehessen sízni egy szezonban. Mindenképp a sízéshez kellenek a mínusz fokok, legideálisabb a –3, –4, –5 Celsius-fok. Mínusz 10 foknál a gyerekeknek már nem olyan kellemes, fáznak, de már síztünk mínusz 20 Celsius-fokban is, úgyhogy megbírják. A gyerekeket ki kell tenni külső hatásoknak, hogy erősödjön a szervezetük. Ha hideg van, akkor kicsit porosabb a hó vagy jeges.”

A síoktató a kezdőknek a hargitafürdői Csipike-pályát, a Madarasi Hargitán lévő Sugó-pálya első szakaszát – itt gyerekbarát felvonó is van – ajánlja, valamint a Bucsin-tetőn is van egy gyerekeknek való pálya. A kezdők esetében ugyanakkor a gyakorlatokat egy dombon is lehet végezni. „A középhaladó szinten a gyerekek már le tudnak csúszni, számukra itt van a csíksomlyói pálya. Annak van egy hosszabbik része, nem is olyan nehéz szintű, viszont a felvonó mellett a „fal” már egy fekete szintű pályának felel meg. A kék jelzésű pálya a könnyebb, a piros a középhaladó, a fekete pedig a legnehezebb szintű pálya. Ott van még Hargitafürdőn a Kossuth- és Miklós-pálya, azok is jól karban vannak tartva. De van a homoródi is, ahol kényelmes melegedő van, teát, forralt bort, szendvicset lehet kapni, mellette lehet szánkózni. Csak az a baj, hogy rövid a pálya. A haladókkal mi a piricskei pályára szoktunk járni, ami szintén nagyon jó, csak az is rövid, és ez a helyzet a tusnádival is. Van még a gyimesi, és nagyon dicsérik a gyergyócsomafalvi sípályát” – sorolta.

Balla Szabolcs hangsúlyozta, a sízésnek rengeteg pozitív hatása van, mivel nem csak olyan szempontból fontos, hogy mozog a síző, hanem a friss levegőn is van. „A gyengébb immunrendszerű gyerekeknek sokat segít. Ne neveljük burokban a gyerekeket, mert rengeteg pénzt fogunk költeni gyógyszerekre. Az emberek nem szívesen mászkálnak télen a hidegben. Ha itt Csíkszeredában süt a nap, az nagyon hideget jelent a téli időszakban, viszont akkor a legjobb kimenni. D-vitaminhoz juttatjuk a szervezetet, jobb kedvünk lesz, és ha még hozzákapcsoljuk a sízést, mozgunk és kikapcsolódunk. Használjuk ki a telet” – tanácsolja a síoktató.