Erdélyi fiatalok és az internet – szocializálódás, messenger és torrent

Erdélyi fiatalok és az internet – szocializálódás, messenger és torrent

A falánk internet tomboló egyeduralmát éljük. Lassan bekebelez mindent, ami másabb, hagyományosabb formában is létezett, kezdve a rádióadóktól a különböző tévécsatornákon át a sajtóig. Kell ez az embereknek? Az igények alapján igen, fekete lyukként szippant magába mindenkit. Az ok? Egyszerű kezelni és megfizethető.

Pinti Attila

2010. február 28., 14:582010. február 28., 14:58

2010. április 23., 14:432010. április 23., 14:43

És ahogyan régebb cikinek számított ha valaki nem rendelkezett színes tévékészülékkel vagy kábeltévével, napjainkra az számít – kiközösítendő – különcnek, aki nem él az internet nyújtotta végtelen lehetőségekkel. De nem minden szempontból annyira oltári a net. A hátránya főleg abban rejlik, hogy mivel boldog-boldogtalan szabadon „alkothat”, beleszólhat dolgokba és hozzátoldhat a világháló végtelenségéhez, ez a kimeríthetetlen információhalmaz csak a teljes felhígításához járult hozzá, annak ellenére, hogy csupán egy böngésző és néhány kattintás távolságra vagyunk gyakorlatilag bármitől, amit keresünk. Túl vakon bízunk a Google ezredmásodperc alatt kidobott milliós találataiban és a Wikipédia mindentudásában.

 

No és mi a helyzet eme könyörtelenül függőséget okozó drog legnépesebb felhasználótáborával, a fiatalokkal? Mint közéjük tartozó, a virtuális világ ezen formájának csapdájából szabadulni képtelen egyén, megpróbáltam elemezni mindazokat a gócpontokat – elsősorban közösségi- és egyéb, interakciókra lehetőséget adó portálokat –, amik mágnesként vonzzák a tizen- és huszonéveseket. Hogy a boncolgatás minél pontosabb lehessen, 235 erdélyi magyar fiataltól érdeklődtem az internethasználattal kapcsolatos szokásaikról, Brassótól Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Kolozsváron át egészen Nagyváradig.

 

Hi5 (hájfájv, hájcsincs, magasöt) – három-négy éve robbant be igazán a romániai köztudatba, mint a csodaportál, ahol bárki fellelhető. Mára a piţipoanca-k és cocălarok gyűjtőhelye, az önreklámozók melegágya, a hely, ahol kezdő tizenévesek pózolnak fehérneműben és tehetségtelen képeditálók varázsolnak csillogó-villogó effekteket a pocsék felbontású, telefonnal készített képeikre.

 

Piţipoancă – az önjelölt hercegnő, akinek a glitter ugyanúgy kötelező kellék, mint a parkbéli fákat fél feltartott lábbal való ölelés vagy a tükörbe csücsörítés a vaku mindent elárasztó fénye mögé bújva. További sajátosságok képein az időnként hiányos öltözet, a normális hétköznapokban soha nem használt pucsítós póz és a lehető legrikítóbb színű (mű)köröm és ajak. Valamint a sok szoláriumtól már ízléstelenül barna bőr.

 

Cocălar – a sokat akaró szarka, aki egyéb lehetőség híján bemegy a kínai üzletbe Xinghua belső címkéjű, ám Nice vagy Adidos külső felirattal ellátott izomra tapadó nájlonblúzt venni, mert az a hétvégi diszkó – amire kéthavi gyerekpénzét félretette, hogy ő legyen a táncparkett tökös vitéze, kezében féldeci whiskyvel – nélkülözhetetlen kelléke. Jellemző rá, hogy úton a diszkóba telefonjáról hangosan hallgatja a legújabb slágereket, mintegy bemelegítőként.

 

Galéria

 

Mivel a hely gyakorlatilag tabumentes, ijesztő szélsőségekre akadhat a gyanútlan nézelődő. Sokan akár napi 3-4 órát is eltöltenek soha nem látott emberek kommentekben való dicsérésével, távkapcsolatok, szerelmek alakulnak ki „édi vagy, add meg az ID-d” bevezetők után, aztán szívek törnek össze, amikor a hű szerelmes rábukkan szíve választottjának egy máshoz írt romantikus szavaira.

 

A kétségbeesetten párt kereső hormontúltengéses tinédzsereken kívül többen is az online játékok miatt téblábolnak itt, igyekezvén minél fennebb jutni egy-egy semmi értelemmel nem bíró játék ranglistáján.

 

A kezdetekben engedélyezett HTML és CSS gyakorlatilag korlátlan lehetőségeket adott a kreatív, egyedi profiloldalt barkácsolni vágyóknak – sőt, igazi üzletág is kialakult abból, hogy a hozzáértők pénzért gyártottak mások elismerését kivívó adatlapot –, de mára néhány előregyártott, unalmas, egyhangú kinézetre redukálódtak a választási lehetőségek.

 

Galéria

 

Hiába, a jópofa avatar-opció még nem elég ahhoz, hogy az oldal megtartsa – régi, nem cocălar vagy piţipoancă – felhasználóit, az utóbbi időben masszív elpártolás tapasztalható. Ennek ellenére a megkérdezettek 82,97%-a (!) rendelkezett Hi5-profiloldallal.

 

 

A kéretlen meghívásoktól hemzsegő Hi5-ról újabban a Facebook nyugodtabb környezetébe menekülnek az átláthatatlanságtól megcsömörlöttek. Talán épp a végtelen egyszerűség, a mindenki adatlapját egy kaptafára húzott és könnyen emészthető rendszer, ami népszerűvé teszi, ugyanakkor itt jobban vigyáznak az emberek, hogy ne „barátkozzanak” perui, mexikói, spanyol vagy egyéb ismeretlenekkel. Habár százalékban még nem lohol a Hi5 nyakában – a válaszadók csupán 46,8%-a Facebook felhasználó –, a regisztrált erdélyi fiatalok száma rohamosan nő – hiába, az internet diktálta divatot némán és lelkesen követi mindenki, és mivel a Facebook világviszonylatban a közösségi portálok fejedelme, hamarosan valamennyiünk fejét igába hajtja.

 

A közelmúltban a Facebook népszerűségnövekedése gyakorlatilag a MySpace, mint közösségi portál halálát okozta, de az egykori koronázatlan király még most is vonzó helynek számít – a fiatalok 21,27%-a aktív tevékenykedő –, bár itt már nem feltétlenül az ismerősökkel való kapcsolattartás a cél.

 

Galéria

 

A feltörekvő zenei tehetségek és a zeneipar nagy nevei mind képviseltetik magukat, az oldal arra is épít, hogy a favorit előadójukra vadul vonagló gyermekeket büszkeséggel tölti el, ha a barátlistájukon megtalálható imádatuk tárgya. Ám nem ilyen egyoldalú a dolog, volt már néhány példa rá, hogy hírnévre és lemezszerződésre vágyó együttesek vagy előadók a honlap és a „mezei felhasználók” segítségével kerültek be a köztudatba – jó példa erre Jeffree Star, aki transzvesztitasága ellenére hatalmas internetsztárrá nőtte ki magát, de a közkedvelt Paramore is a MySpace-t használta dobbantónak, igencsak sikeresen.

 

 

Nem maradhat ki a felsorolásból az erdélyi magyarság kötelező közösségi oldala sem. Az iwiw azonban más. Ide illik meghívót kérni, regisztrálni, valahogy a nemzeti öntudat egyik meghatározó részévé vált: ha magyar vagy, legyen iwiwed! És tulajdonképpen ennyi. Az ember regisztrál, körbejelöli egykori napközi- és iskolatársait, barátait, szomszédait, az anyósáék szomszédait és a munkatársa öccsének barátnőjét, néha ír egy-két levelet valamikori szerelmének, rég látott középiskolás pajtásának, aki azóta Új-Zélandon él és pék, aztán vége, az iwiw-varázs elcsitul, esetleg hébe-hóba ha felbukkan még ez-az. A fiatalok – akiknek csak 70,21%-ában van meg a nemzeti öntudat, legalábbis iwiw-alapon – nem igazán szeretik. A magyarázat egyszerű: ott vannak anyuék, sőt, sokszor még nagyiék is, és közös oldalon mozogni az idősebb generációkkal nem nagyon fekszik a lázadó korosztálynak.

 

 

Ezek a legnagyobb tömegeket megmozgató közösségi oldalak. Úgy tűnik, szeretjük a sokféleséget, hiszen elenyésző azoknak a száma, akik kifejezetten egy adott stílus- vagy zeneirányzatra épülő portálokat részesítenek előnyben (mint a Skate-Network vagy a VampireFreaks).

 

 

Jól illusztrálja a világ összezsugorodását, hogy a web-érán felnövő nemzedék már nem csupán a tömbház melletti homokozókból vagy a szomszéd utcából választ magának pajtásokat, hanem akár a világ másik feléről is. Persze amikor hatéves tejfogúak szüleiket alázva kezelik a világhálót és kergetőzés meg porolóramászás helyett profi szinten World of Warcraftoznak, ne lepődjünk meg, hogy Shiao Wong és hasonló nevű távolkeletiek alkotják számukra a baráti körük krémjét. A közösségi oldalaknál is benne van a pakliban, hogy messzi kultúrák képviselőivel futunk össze, ez pedig kinek ne lenne csábító? Talán van még aki emlékszik a DunaTV teletextes Levelezőpartner-kereső rovatára, ahol az is páratlan élménynek tűnt, amikor az erdélyi legényke a bemutatkozó szöveg alapján kiszemelt felvidéki leányzótól választ kapott. Az internet pedig egyetlen gombnyomásnyi közelségbe hoz bárkit. Ezért sem meglepő az az eredmény, miszerint a megkérdezettek 74,46%-ának van olyan külföldi ismerőse, akit közösségi oldalon ismert meg. Ez még rendben lenne, az viszont valamennyire váratlanul ért, hogy a 235 ifjú 51,06%-ának volt már olyan párkapcsolata – nem feltétlenül külföldivel –, ami közösségi portálon kezdődött. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos ismerkedési formáknál szokásos feromonfelhő, vibráló levegő, árulkodó arckifejezés és testbeszéd bevágódott a sarokba, helyét egy statikus, pixelekből összerakott kép vette át. Pedig egy retusált arc, rajta fél sminkkészlettel, szándékosan előnyös pozícióból lefényképezve semmit nem árul el arról, akiről készült. És mégis: a dolog működik.

 

Aztán ha a mi pixelhalmazunk is bejön a másiknak, akkor következik az újabb szint: azonnali üzenetküldők (IM). Természetesen ezen csodás programok nem csak párkapcsolatok kialakításához nyújtanak hasznos segítséget, tarthatjuk a kontaktust a Spanyolországban epret szedő nagynénivel vagy akár az alsó szomszéddal is. Erdélyre és az országra a Yahoo! Messenger monopóliuma jellemző. A faggatottak száz százaléka él vele. Hozzátartozik a mindennapokhoz, egy hét nélküle visszafordíthatatlan károkat okozna a fiatalok szervezetének. A Y! nálunk fogalom. Messze többet adott, mint egyszerű lehetőséget a gyors üzenetváltásra. Alattomosan befurakodott az életünkbe, már észre sem vesszük, hogy sms-ben, e-mailben, közösségi oldalakon „szmájlikkal” köszönünk és búcsúzunk el, fejezzük ki az érzéseink-érzelmeink, sőt, élőben is a kis sárga karikákba bújt fejeket utánozzuk. Súlyos.

 

Galéria
Holott akadna alternatíva bőven. Vegyük rögtön az MSN Windows Live Messengert, ami fejlettségben és lehetőségekben fényévekre jár a Yahoo!-tól, mégis kínlódik a romániai felhasználók kegyeiért vívott harcban. A Y! mellett a kérdezettek 21,27% használja, ami annak fényében kevésnek tűnik, hogy más országokban ez az arány fordított. Ennél népszerűbb a tökéletes telefonos hangminőséggel működő Skype (36,17%), amit, amint tudjuk, főleg üzletemberek alkalmaznak előszeretettel (na meg Oprah Winfrey).

 

 

Korlátlan lehetőség van tehát szocializálódni, barátokat, haverokat, párt keresni a neten, és ezt maximálisan ki is használja minden fiatal. Van, aki az eddig felsorolt oldalakon túl úgynevezett netes naplót is birtokol, bloggernek lenni trendi, nincs cenzúra és korlát, megvillogtathatjuk írói vénánkat, de akár hozzá nem értésünket is. Naplót írni még kicsi díszlakatos vörös füzetecskébe írni sem volt mindig túl lebilincselő, és gondolataik nyilvánosság elé tárását sem teszik sokan: 55, többé-kevésbé buzgó bloggert sikerült összeszámolnom a 235-ből – 23,4%. Értelemszerűen a blogolás nem feltétlenül a napi unott események „fekeltem-fogat mostam-suliba mentem-a kapuban újra láttam a srácot, amelyik bejön-hazajöttem-tanultam” sorát meséli el, sok a lázadó hangvételű, érdekességeket összegyűjtő blog. Ha nem is ismerik el, a cél „egy picit” mindig a saját képességek reklámozása.

 

 

A nem épp piţipoancă-cocălar-típusú önreklámozásnak temérdek módja van még. Az önreklámozást nem pejoratívan értem, hanem egyszerűen úgy, hogy az ember ösztönösen mutogatja azt, amiben jó. Legtöbben a YouTube videomegosztót használják, az erdélyi zsengekorúak egyre szervesebben kapcsolódnak be a videoblogok és különböző, érdekes, vicces és tanulságos videót feltöltők csapatába – jelenleg 48,93% használja a honlapot sokkal többre, mint simán csak videoklip vagy műsorban le nem adott Mónika Show részek nézésére. A művészibb hajlamú egyének pedig nyíltabban osztják meg remekműveiket – legyen az fénykép, rajz, festmény, líra vagy akár próza – a deviantArt (21,27%), valamint Flickr (8,51%) oldalain. Sőt, a határtalanul egyszerű MyBrute játékoldal is a fiatalok 10,63%-át köti le nap mint nap.

 

 

És ha már fiatalokról van szó, akkor elmaradhatatlan részük a törvényszegés. Nem túlzás azt állítani, hogy a kibertérben kivétel nélkül mindenki jogszabálysértő betyár. Kezdve a kalózmásolt Windows operációs rendszerektől az Office programcsoporton át a különböző alkalmazásokig (a Linux-párti olvasóktól elnézést kérek). Ha valaki mégis törvényes szoftvert birtokol – aminek egyetlen esélye, hogy az új számítógépet licenszelt rendszerrel szállították a vásárlónak –, az úgyis fennakad a letöltések rostáján. Nincs az a fiatal, aki zseb- vagy költőpénzét, esetleg munkában megkeresett bérét az Amazon.com van a iTunes online film- és lemezboltokban hagyná. Minek is, amikor ott a torrent? A válaszadók 85,1%-a használja a fájlmegosztót. Ebből 97,5% film-, 77,5% zene-, 25% könyv-, 10% játék- és 2,5% programletöltésre. A nem torrentező 14,9% sem mind ártatlan, nagyrészük csupán nem bajlódik a filmek letöltésével – sávszélességük megengedi, hogy online nézzék az alkotásokat. Ingyenesen. Törvénytelenül.

 

 

Mi vár hát a számítógép előtt félnapokat eltöltő, izmukat sorvasztó, szemüveges-kontaktlencsés felnőttkorra ítéltetett fiatalokra? Kiöregszenek, szép emlék lesz a 20 megás sávszélesség, a sok vizsga, amin pad alatti telefonos Wikipédiázással mentek át, és minden, ami most természetes. A jövő találmányaihoz ugyanolyan bizalmatlanul állnak majd hozzá, mint kezdetekben a világhálóhoz szüleik. Aztán elhagyják ezt a világot és akkor már nem fog számítani.

 

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik,
rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik, rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!