Kivételes adottságok – Szikra

– Szikra – a becenév eléggé közismert az erdélyi magyar fiatalok körében, de ki is rejtőzik e név mögött?

– Ez a kérdés, hogy ki is vagyok valójában, picit rémisztő számomra. Nagyon ritkán nyilatkozom személyes jellegű dolgokról. Általában megállok annál a pontnál, hogy 19 éves lány vagyok, aki fiatalon csöppent a zene világába. De most kivételt teszek és tartalmasabb lesz a válaszom.

Szerintem minden ember számára az egyik alapvető cél az, hogy megtalálja élete értelmét, hogy ráleljen arra a dologra, szakmára, amiért ő erre a világra rendeltetett. A szerencsés emberek könnyen meglelik a számukra kedvező utat, amelyről ha nem térnek le, könnyen vészelik át a mindennapokat, vagy mondhatnám azt is, hogy könnyebben vészelik át az életet. Viszont vannak a kevésbé szerencsés emberek, akiknek többsége élete végéig azon gondolkodik, hogy „miért születtem én erre a világra?”. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy kitartóan és egyben fölöslegesen minden reggel ezzel a kérdéssel vágnak neki az újabb napnak, elfelejtik azt, hogy soha nem szabad feladni. Ők annyira ráfókuszálnak erre a „miért?” kérdésre, hogy nem is tudják már kimondani azt, hogy „miért ne?!”. Pedig minden nap egy újabb esély az élettől és bele kell vágni az újba, az élet rejtelmeibe és kitartónak kell lenni. Csak így találhatjuk meg a hivatásunkat.

Én a szerencsés emberek közé sorolnám magam. Azt csinálom, amit a világon a legjobban szeretek, és sikeresen. Az én életem alapja a zene. Zenével kezdem a napokat, zenével vészelem át őket és zenével a fülben hunyom le a szemem minden este. Volt szerencsém egy zenész családba születni, hat-hétévesen pedig elkezdtem zongorázni, énekelni. Zongoraórákra jártam, énekkarokban énekeltem, majd zenesuliba iratkoztam.

Tizenkét éves voltam, amikor a rádióban meghallottam egy hip-hop nótát. Rögtön magával ragadott. Volt benne valami igazi, valami, ami nem mű, a szövege nyílt volt és az igazságot tükrözte. Azonnal ráéreztem. Megvásároltam és beszereztem a kiemelkedő hip-hop előadók albumait és naphosszat hallgattam őket. Volt egy-kettő köztük, amelyeket évekig kellett boncolgatnom, lefordítottam őket magamnak (nagyrészük angol anyanyelvű előadók alkotása). Megérte mindezt megtenni, tizenhárom évesen elkezdtem szövegeket írni és volt néhány fellépésem nem sokkal a szövegek megírása után.

Mit is mondhatnék... Azok még buta kis sorok voltak, egy kislány nem igazán tud még sokat a világról, életről, viszont már akkor az eredetiségre törekedtem és csakis az igazat vagy megtörtént dolgokat írtam le. A hitelesség a legfontosabb ebben a műfajban. Nekem, mint szövegírónak és előadónak, figyelnem kell arra, hogy mit juttatok a hallgatóság fülébe. Ezért van az, hogy több, mint két évet dolgoztam az első albumon, a Tündérmesén. Aki hallotta már és értelmezni tudta a szövegeket, az tudja, hogy egy kerek albumról van szó. Egy nagy, kerek történet az egész. Vad és lágy dallamok egyaránt megtalálhatóak rajta.

Volt egy időszak az album létrejötte előtt, amikor úgy éreztem, hogy abba kell hagynom, hiába szeretem és hiába élem át minden egyes dallamát a műfajnak, mert nincs segítség, és egyedül nem tudom megvalósítani az álmom. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem két tehetséges csíkszeredai előadóval, a PotyautasBothee formációval. A fiúkkal eleinte csak néhány közreműködés volt tervbe véve, de idővel nagyon jó barátok lettünk és azóta is együtt járunk el koncertekre és közös projekteken dolgozunk. A Tündérmese is nekik köszönhető. Támogattak alapzenékkel és a szövegeket is az ők segítségükkel rögzítettem. Örvendek, hogy megismertem őket, azóta egy teljesen új fejezet vette kezdetét a karrieremben és igaz barátokra leltem.

– Egy olyan világban, ahol a számtalan zenestílus megosztja az embereket, szerinted minek köszönhető, hogy az általad preferált, tulajdonképpen rétegzenén túl is nagyon pozitívan vélekednek rólad? Te hogyan viszonyulsz a többi stílushoz, irányzathoz?

– A többi stílusirányzattal is tisztában vagyok. Nem építettem fel magam köré a hip-hop falait, ha valaki ezt gondolja, téved. Nagy reggae imádó vagyok, és amikor olyan a lelkiállapotom, szívesen meghallgatom a jazzet és a klasszikus zenét is. Széles látókörűnek kell lenni, mert a különböző zenei műfajokban nagyon sok az azonosság. Veszem a hip-hopot meg reggaet példának. A témakörök hasonlóak: szabadság, zene iránti szenvedély, nemzetek közti harcok, háborúk ellenzése, az élet, illetve a zene meg a természet szépségei, ajándékai, amelyekkel tudni kell élni, mert csak így lehet egy ember igazán boldog. Ott van a szerelem, amely szerintem a leghelytállóbb példa arra, hogy azonosságot, párhuzamot észleljünk a különböző zenei műfajok között.

Vagy vegyünk néhány modernebb zenei műfajt, például dubstep, drum and bass, breakbeat – ezekben is majdnem folyamatosan megjelenik az MC, aki rászövegel a zenékre, így ez a kettő nagyon hatásosan el tud juttatni egy üzenetet a hallgató fülébe.

Nekem voltak közreműködéseim rock és jazz zenekarokkal is, voltam bulikban, ahol drum and bass, breakbeat, dubstep zenékkel szórakoztatták a fiatalokat, és énekeltem meg rappeltem rá a mixeikre. Ez kölcsönös dolog. Nyitott vagyok ezekre a műfajokra, meghallgatom, boncolgatom, átérzem őket, ugyanúgy, mint azok az emberek, akik az én zenémre nyitottak és nem mondanak nemet, hiába, hogy más-más zenét hallgatunk és más-más körökben alkotunk.

– Bármennyire is a nagyzolással és a bohém életmóddal asszociálódott a zeneiparban tevékenykedők életstílusa, a sikerért úgy gondolom sokat kell tenni. Te hogy érzed, túl vagy már a nehezén, vagy még a csúcsra vezető út felénél tartasz? Egyáltalán, életcélod a zenélés, vagy másodlagos helyre szorítja majd a felnőttkor és a vele járó nehézségek?

– A felnőttkor ezt már nem tudja másodlagos helyre szorítani, mert úgy érzem, hogy a koromhoz képest eléggé érett vagyok és el tudom dönteni, hogy ez számomra mennyire fontos. Majd a család fogja másodlagos helyre szorítani, ami szerintem logikus, hiszen minden ember életében ez kell – helyesbítek, ez kellene – a legfontosabb dolog legyen. Azt nem ígérem, hogy abba fogom hagyni a zenélést, de majd ha abban a korban leszek, hogy családalapításon törjem az agyacskám, tuti olyan társat keresek, aki mindezt támogatja és nem nézi rossz szemmel.
Én a sikerért nem küzdök és nem is érdekel. Én csak zenét akartam csinálni magamnak és a körülöttem levő embereknek, és ez teljesen másképp sült el. Azt nem mondom, hogy rosszul, mert jó így is, ki ne örülne egy kis hírnévnek. Viszont én erre nem hajtok. Van elég celeb a világban, akiknek közel sem olyan jó a zenéje, mint amekkora a mozgolódás körülöttük. A másik pedig az, hogy különbség van híresség és hírhedtség közt. Ezt kevés ember érti. A celebek nagyrésze hírhedt, és ez annak köszönhető, hogy olyan dolgot erőltetnek, ami nekik abszolút nem megy. De a világ meg van elégedve velük, mert nagyon sok a szűk látókörű ember.
Én csak örülni tudok annak, hogy rengetegen meghallgatják a zeném. Ez ösztönöz arra, hogy ne hagyjam abba azt, ami a legfontosabb az életemben.

– A zenéden keresztül egyre több emberrel kerülsz kapcsolatba, feltételezem javarészt fiúkkal. Szült-e ez már kényes szituációt? Egyenrangú félként kezelnek, vagy vannak még fenntartásaik?

– Természetesen alakultak ki az évek során kényes szituációk mind zeneileg mind magánéletileg. Vannak férfi előadók, akik értékelik azt, ha egy nő belevág ebbe a műfajba. Ők tisztában vannak azzal, hogy nem könnyű ezt csinálni, még erős lelkű, bátor egyéneknek sem. De volt példa arra, hogy férfi előadók versenytársként kezeltek. Megálltam a helyem már ilyen szituációkban is. Ugyanakkor rengeteg pozitív visszajelzést kaptam olyan előadóktól, akiknek a zenéjét gyerekként hallgattam és arról álmodtam, hogy egyszer majd én is olyan jól ki tudom fejezni magam, mint ők. Annál jobb és felemelőbb érzés nincs, mint amikor olyan előadók ismernek el, akiket tisztelsz. Azt jelenti, hogy jó úton járok és remélem lesz elég erőm ahhoz, hogy megmaradjak ezen az úton és az idő múlásával még jobb zenét adjak a hallgatóimnak, nem okozva csalódást nekik.

– Mennyi energiádat emészti fel, hogy járod az országot és promoválod a zenéd? Támogatják-e anyagilag a kezdeményezést vagy szélmalomharcot vívsz?

– Nem kerül energiába, mivel szeretem azt, amit csinálok. Természetesen fárasztó tud lenni az utazgatás, sokszor többszáz kilométereket utazgatunk, de ez is szórakoztató tud lenni, akár egy kisebb kirándulás a barátokkal, amelyet a szervezők fizetnek. Számomra ebből nemigazán származik jövedelem. Amíg szerzői kiadással jelennek meg a zenék és amíg nincs aki megszabja a koncertek árát, addig legfennebb a legyártott albumok fognak hozni némi aprót a házhoz. Nem érdekelnek az anyagiak, amíg ezt csinálhatom, amíg megvan a mindennapi betevő. Már így is szerencsés embernek mondhatom magam amiatt, hogy a magam ura lehetek zenei téren, és nem szabja meg senki, hogy épp mit írjak le, miről hazudjak a hallgatóimnak, hogy jobban vegyék a zeném és más tömje meg belőle a zsebét. Ezekkel a dolgokkal vigyázni kell. Egy pillanat alatt átvágnak, ha van egy pici tehetséged és meggazdagodnak belőled.

–  Talán furának tűnő kérdés, de neked, mint nyelvi kisebbséghez tartozó személynek, milyen tapasztalataid vannak a romániai magyarok helyzetéről?

– Bevallom, hogy tizennégy évesen volt néhány nemzeti hip-hopos szövegem, amelyekből hála az égnek egy sem került ki a hallgatóság fülébe, el is égettem az összeset. Említettem, hogy rengeteg reggae zenét hallgatok. Aki tisztában van azzal, hogy miről szólnak a reggae zene szövegei, az tudja, hogy mi, mint erdélyi vagy romániai magyarok nagy dobra verjük az itthoni kényelmetlen és rendkívül rossz politikai helyzetet. Ne vegye senki rossz néven, ez csupán az én privát rálátásom a dolgokra. Amíg a reggae zene hazájában és környékén ártatlan emberek ezreit gyilkolják halomra – felnőtteket, gyerekeket egyaránt –, amíg ott éheznek és rabokként élnek, addig itt nekünk nagyon jó dolgunk van. Soha nem értettem, hogy az emberek miért vélekednek köztudott dolgokról annyira bután mifelénk. Aztán rájöttem: a szűk látókör az oka mindennek. Picit utána kell olvasni azoknak a dolgoknak, amelyek a világban történnek és máris felsóhajtana mindenki és nem játszaná el az áldozatot. Eljátsszuk, hogy mennyire rossz itt nekünk, mennyire szenvedünk – én már csak nevetni tudok ezen. Amíg mindenkinek megvan az étele az asztalán minden nap, amíg nem repkednek bombák a fejünk fölött, addig nem is olyan nagy a baj.

Természetesen vannak itt is problémák, mint minden másik országban. Nincs lényege belemenni, hogy ki mit vett el és kitől. A politikusoké lesz az utolsó szó mindaddig, amíg nem mi, „átlagos” emberek ülünk a kényelmes parlamenti székben és nem mi kacsintgatunk ki a tévéből a könnyen befolyásolható népre. Nem kell jeletőséget adni a szavaimnak, én csak egy tizenkilenc éves lányka vagyok, aki ugyanazon nehézségekkel küszködik minden nap, mint a kedves olvasók. Ez az én privát véleményem volt, véleménynyilvánításhoz mindenkinek joga van, és a saját véleményemről nem mondok le.

Ha egy picit a dolgok mélyére tudnának tekinteni az emberek, rájönnének, hogy mennyi drága időt pazarolnak el azzal, hogy olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyekhez ők parányi emberek. Én személy szerint a lelkivilágom próbálom egyensúlyban tartani, nem törődve a külvilággal és a sok rossz dologgal, amely megnehezíti az átlagemberek életét.

– Jövőbeni elképzelések? Tervezel-e változást, újítást, „forradalmat” a zenédben?

– Lesznek új dolgok, dalok, közreműködések ismert hip-hop előadókkal, amelyekről nem szeretnék nyilatkozni, hogy legyenek meglepetések a hallgatók számára. Most jelent meg a Székelyhonon is látható közös videoklip a már említett PotyautasBothee párossal, reményeink szerint robbanni fog, mi legalábbis így érezzük, aztán mindenki eldönti, hogy tetszik-e avagy sem.

A P.B. fiúk albuma is készülőfélben van, jövő év tavaszán fog megjelenni és tele lesz Szikra közreműködésekkel, figyelni kell arra is. Lesz egy szóló EP-m is jövő év elején, ami szerintem meg fogja lepni a hallgatóságot. Sok dolog van itt készülőben, csak győzni kell majd hallgatni, nézni és felfogni őket.

Köszöntem szépen a lehetőséget, üdvözlöm az olvasókat és a hallgatóimat!

A legújabb, PotyautasBothee km. Szikra – Állj fel című videóklip itt tekinthető meg.

Lájkolnád? Szikra Facebook oldalán megteheted!

Szikra MySpace oldala.

Komment