Sántha Zsuzsanna bevallása szerint óvodás korában még énekesnő akart lenni, aztán ez a gyerekkori álom valahogy tovább sodródott az évek múlásával, feledésbe merült, olyannyira, hogy tanulmányait sem e téren folytatta. „Mindig is szerettem énekelni. Ha a nagyszüleimhez utaztunk, az autóban énekeltünk. Az indulástól az érkezésig, 100 kilométeren keresztül végigvettük a repertoárt” – meséli mosolyogva.

„Hetedik osztályos voltam a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában, akkor ismertem meg a Role Zenekart. Én a diáktanács elnökeként tevékenykedtem, és kitaláltuk az iskolában, hogy a farsangi buliban Role-koncertet szervezünk. Sok évre rá aztán elmondták, hogy a zenekar tagjai nem nagyon rajongtak az ötletért, de beadták a derekukat és felléptek” – emlékszik vissza a találkozásra Zsuzsanna. Aztán teltek-múltak az évek, és a fiatal, útját kereső lányt végül csak a zenekar közelébe sodorta az élet. „Néhány évvel az első találkozásunk után összeismerkedtünk Nagy Tivadarral, beszélgetni kezdtünk, betekinthettem a próbaterembe, hamarabb lettünk jó barátok, mint zenésztársak. Aztán kiderült, hogy szeretek énekelni, valamennyire tudok is, és ott maradtam. Ennek már tizenkét éve.”

Zsuzsanna korábban furulyázni, gitározni tanult, néhány alkalommal részt vett a csíkszeredai Dirty Job zenekar próbáján, de színpadra először a Role Zenekarral lépett, előbb mint énekes, majd a későbbiekben mint billentyűs is. „Tivadar a mentorom” – jegyzi meg határozottan.

Az elmúlt tizenkét év alatt rengeteg élménnyel gazdagodott – meséli. „Sok helyen jártunk, Svájctól Svédországig, rengeteg embernek játszottunk sokféle műsort. AC/DC-t játszunk a bulikon, gyerekdalokat a gyerekkoncerteken, népdalfeldolgozásokat, megzenésített verseket adunk elő, de énekeltünk Böjte Csaba atya miséin is. Jártunk már a Művészetek Palotájában Budapesten, felléptünk a Papp László Sportarénában, különleges élményt nyújtott a svájci utcazenélés, a Cengelléri szabadtéri kis kápolna melletti koncertünk, de emlékezetes marad az a nap is, amikor Csaba testvérrel a bazilikában jártunk. Minden koncert, minden műsor más és más, színes és ezért megunhatatlan.” A fellépéseknek, koncerteknek köszönhetően sok jó barátra leltek, megható – jegyzi meg –, amikor egy-egy műsor után könnyes szemmel mondanak köszönetet a zenekarnak az élményért.

Zsuzsanna szerint az idei nyár meghatározó élménye a Pille rockballada hanganyagának rögzítése volt. A hétvégén Debrecenben lépett fel a zenekar, pénteken délután pedig már Csíkszeredában koncerteznek a városnapok keretében. Közben szervezik a Dob-ban Ritmusfesztivált, további koncertekre, turnékra készülnek. Az együttes tagjai sok időt töltenek együtt, Zsuzsanna szerint számára ők jelentik a második családot a maga szépségeivel, nehézségeivel. „Kell a tolerancia és a humor” – jegyzi meg nevetve. A mindennapok próbákról, fellépésekről szólnak, ha meg nincs koncert és próba sem, akkor is akad tennivaló a zenekar háza táján: szervezés, levelezés, a zenekar közösségi oldalának a feltöltése. A zenekarral betölti az életét – mondja –, ha meg egy kis szabadideje marad, üveglencsés ékszereket készít.

„Saját dalainkat szeretjük a leginkább. Az áll mindenikünk szívéhez közelebb. Számomra nagyon kedvesek a megzenésített versek, hiszen a vers mindig szívügyem volt. Nekem már maga a versválogatási procedúra is külön élmény.” Sántha Zsuzsanna továbbra is zenei pályán látja a jövőjét – derül ki beszélgetésünk során. „Remélem, sok-sok koncertet megélek még a zenekarral. Év elején egész jó kis listánk van a teendőkről, amiről csak húzni kell. Így legalább 15 évre előre lennének terveink. Remélem, ezeknek én is részese leszek” – jegyzi meg mosolyogva.

A Role műhely jelenlegi tagjai:
Balázs Zoltán - dobok, perkúciós hangszerek
Bodor Emese - ének, billentyűs hangszerek
Nagy Edina - perkúciós hangszerek
Nagy Ferenc - basszus gitár
Nagy Tivadar - gitár, hegedű, vokál
Salamon Orsolya - fuvola, furulyák, perkúció
Sántha Zsuzsanna - ének, billentyűs hangszerek