A szocialista kiskocsikkal rendelkezők találkozója már csütörtökön elkezdődött Ivóban. Pénteken főzőversennyel töltötték a napot a részvevők, szombaton azonban már sűrűbb lett a program, a jó hangulatot pedig az eső sem tudta elrontani. Délben az immár hagyományossá vált felvonulással mutatták meg ékszerként óvott járgányaikat a veteránautósok, majd vetélkedőkön szórakoztak, egyebek közt időre kellett kereket cserélniük, de volt erőverseny is, amelyen kereket kellett a magasba tartani.

„Kétféle trabantos van: akiknek ez volt a családi autójuk, illetve akik beleszerettek az autómárkába” – magyarázta Bordás Imre főszervező, a székelyudvarhelyi Trabant Klub elnöke, hogy miként válik valaki „papírjaguárossá”. Ő maga a második kategóriába tartozik, hiszen családjának nem volt Trabantja, de ő mindig vágyott arra, hogy neki is legyen egy.

Az idén immár tizenegyedik kiadásához érkezett találkozót is hasonló szenvedélyes tulajdonosokkal kezdte el szervezni, eleinte csak néhányan gyűltek össze a Trabant–Wartburg márkatalálkozóként indult rendezvényen, ám az évek során több olyan veteránautós is csatlakozott, aki más autómárkákkal rendelkezett. Az egyre népszerűbb udvarhelyi találkozóra sokan távoli megyékből, illetve Magyarországról is eljönnek minden évben.

Kislánya kérésére varázsolta át zebramintássá 1.1-es Trabantját a brassói Csáki Levente. Szigetelőszalagra, újságpapírra és sok türelemre volt szüksége a végeredményhez, ám megérte, hiszen minden szomorú járókelő arcára fülig érő mosolyt varázsol az autó – mesélte.

„Az elsőt egyedül bütykölgettem. Szétszedtem, de az összerakáshoz már szerelő kellett” – árulta el  a kezdetekről a kökösi Giráncsi Vilmos. Húsz évvel ezelőtt megvásárolt Trabantja nem volt a legjobb állapotban, de a szerelések csak erősítették szenvedélyét. Ma már egy Trabant-szervizben dolgozik. Jelenlegi 601-es Trabantját kilenc évvel ezelőtt kezdte alakítgatni, akkor festette át zöldre, majd saját maga kárpitozta. A hangrendszeren kívül minden alkatrész az eredeti maradt.

Majdnem kétszáz lóerőssé alakította át Trabantját Bognár Balázs, aki Lajoskomáromból érkezett Ivóba. Hét Trabantja volt már, de ez az első, amit ő maga épített át. A javítások és módosítások majdnem háromezer euróba kerültek, ám szerinte megérte, hiszen számára a Trabant egy életérzés. „Egyből mosolyra derülnek az emberek, amikor meglátják” – árulta el, miért szereti annyira ezt az autómárkát.

„A Zsiguli a család autója volt, egy ideig a testvérem használta, de az utóbbi hét-nyolc évben én vettem át. Egy életérzés ilyen autó tulajdonosának lenni” – véli a gyergyószentmiklósi Mike Lőrinc. Bütykölései alatt ő egy a harminchat éves tűzpiros Ladát próbált felújítani, kényelmesebbé és stílusosabbá tenni. Szerinte nem nagy művészet a szerelése, éppen ez a vonzó benne. A Zsiguli-rajongó Lőrinc szeret az idősebb tulajdonosokkal beszélgetni, hiszen ők szívesen megosztják szerelési tippjeiket vagy akár a padláson porosodó alkatrészeket. „Nagyszerű érzés, amikor az idősebbek hálásan tekintenek a fiatalokra, amiért megbecsülik a veteránautókat” – véli.