Sokan vagyunk, messze mennénk: mikrobuszbérlés

Pedig amikor előáll a szükséghelyzet és muszáj valamely autóbérlő szolgáltatásait igénybe venni, gyakran szalad szembe az ember egy-egy fentiekkel leírható verdába.
A kellemes csalódás érzése ehhez képest már az első ötven méter után végigfutott bennem, igaz, ekkor még csak azért, mert a semmilyen előzetes mikrobuszos-kisteherautós tapasztalat ellenére a hosszú karosszériás járgányt minden gond nélkül tereltem ki a parkolóból a Brassói út kátyúval zsúfolt aszfaltcsíkjára. A „monstrummal” való boldogulás korábbi aggályainak szertefoszlása után következett az újabb meglepetés: az igencsak személyautósan kinéző vezetői tér nem csupán délibáb, a kifejezetten kényelmes ülés elé pakolt jó fogású szervokormány – még ha néhány fokkal laposabb szögben is áll, mint kisautós társain – és a puhán működő pedálok pillanatok alatt meg tudnának győzni akár egy S-Type Jaugárban pöffeszkedő hetyke úriembert is az autó könnyű kezelhetőségéről. A kapcsolókar csak ráadás, aki vezetett már újabb gyártású wolfsburgi gépet, az ismeri a pontos német szerkezetet. Egyedül a kézifék után kell mélyre, az első ülések közé nyúlni. Értékeltem a CD-lejátszó és a manuális klíma meglétét, hiába tűnnek ezek apróságnak, egy hosszabb út alkalmával mindkettő nagyon jó szolgálatot tud tenni.

Ennyi jó után legalább a többi nyolc férőhely illett volna hiányosságokat mutasson, de nem, mindhárom sorban megfelelően kényelmesek az ülőalkalmatosságok, igaz, lábtérből a harmadik sorba kevesebb jut. A hab a beltér tortáján, hogy még az utolsó üléssor után is botrányosan nagy csomagtér marad, gyakorlatilag egy fél rokonság heti pakkját tudná minden zokszó nélkül elnyelni.

Miért is nem jár mindenki Transporterrel? Egyrészt azért, mert az autó nem egy vizuális csemege, sokakból túlzottan teherautós érzést vált ki – és jogosan. Üresen pattog a hátsó felfüggesztés és zörög egy-két elem. Jobban megpakolva nyugszanak a kedélyek. Másrészt kilenc személy utaztatásához viszonylag nagy térre van szükség, az ember amikor először néz bele a belső visszapillantóba meghökken, hogy meddig tart az utastér. Harmadrészt pedig egy átlagos család igényeinek megfelel egy öt-, legfennebb hétszemélyes, kisebb, olcsóbb autó.

A dízel erőforrás volt az utolsó reményem, hogy negatív tapasztalatokkal gazdagít majd az autóról, nem véletlenül: hiába a legnépszerűbb, VW személyautókba szerelt motor az 1.9-es TDi, a Transporterben levő 105 lóerős változattól nem vártam, hogy túl szaporán fogja cibálni az 5.29 méter hosszú vasat. És igazam lett, noha nyilvánvaló, hogy a Transporter-gazdák nem gyorsulási értékek miatt döntenek a gázolajas mellett: a 250 Nm nyomaték könnyen feledteti a kevés lovat.

Az biztos, hogy a gyakori sofőrcserének nyoma sem látszott a 150.000 kilométert maga mögött tudott autón, ami nem csak rendes ügyfélkörre utal, hanem arra is, hogy a bérbeadó cég odafigyel autói állapotára.

Aki pedig azt hiszi, hogy az autóbérlés csak a gazdagok kiváltsága, az téved: a tesztelt kisbusz 50 eurót kóstál napjára – maximum 500 kilométernyi úttal –, ami így nem tűnik kevésnek, de gondoljunk bele: egy egynapos, kilenc személyes, viszonylag hosszú út kihozható 380-390 lejből.     A kölcsönző jelenleg három újabb – két-három éves, a Transporterhez hasonlóan kiváló állapotban levő, központi záras, légzsákos, légkondis – és négy régebbi személyszállító autóval próbálja kielégíteni az igényeket. És az autókat viszik is, ráadásul a kicsivel idősebb típusok már napi 30 eurótól megkaphatók. Hosszabb idejű kölcsönzések esetén további árengedmény jár, sőt, a visszatérő ügyfelek egy hetes bérlési díja akár napi 100 lejig is lemehet. Meg lehet lepődni, valóban a hihetőség határán mozognak az árak, arról nem is beszélve, hogy valamennyi típus folyamatos szervízelése már magában elég garanciát jelent arra, hogy az akár külföldi utakhoz is bérbevett autó nem fog magától széthullani.

Ha mégis megtörténne a baj, az ügyfél választhat: elviteti az autót egy szervízbe, ahol árajánlatot tesznek a javításra, amit elfogad, kifizet, majd a számlát hazahozva a bérbeadó egyenlíti a kontót, vagy ha nincs rá mód, akkor indul a kliens után a csereautó – díjmentesen. Fura és kockázatos üzletnek tűnhet, de egy elégedett partner előbb-utóbb úgyis visszahozza a pénzt.

Aki még mindig nincs meggyőzve arról, hogy bizonyos helyzetekben érdemes élni a mikrobuszbérlés lehetőségével, mert netalán tart egy esetleges balesettől, az is megnyugodhat: valamennyi autóra full casco biztosítás van kötve, ami azt jelenti, hogy csak a 100 euró alatti károk terhelik az ügyfél zsebét, a 100 euró fölöttieknek csupán 15%-át kell fizetnie.

Ha pedig kinyiffant a ponyvás Aro, de sürgősen árut kellene hozni, a bérbeadó cég arra is kínál megoldást: hat és tizenhárom köbméter közötti űrtartalommal rendelkező áruszállítók is várják ideiglenes gazdáikat, a személyszállítókkal azonos bérlési áron.

Ennyire korrekt feltételek és kiszolgálás mellett nem érdemes sokáig tépelődni azon, hogy megéri-e mikrobuszt vagy áruszállítót bérelni – a lehetőség adott, az árak nagyszerűek, a kölcsönzés végén csak tankolni kell és megtisztítani a járművet az út porától. Indulhatunk: sokan, messze.

Komment