„Egész kicsi koromtól kézműveskedem. Óvodás koromban, amint tűt és cérnát tudtam venni a kezembe, már ruhákat varrtam a babáimnak. Nagy ruhakollekciójuk volt, elhasználtam minden rongyot a házból, amit ideadtak. Aztán később megtanultam kötni, horgolni, nagymamámtól szőni. Egyetemi tanulmányaimat textilmérnöki szakon végeztem el, közben dizájnerkedtem is, majd miután hazakerültem Csíkszeredába, hat évig a készruhagyárban dolgoztam. Aztán következett a családalapítás, gyermekvállalás, otthon kezdtem varrogatni. Egy-egy darabot megmutattam az ismerősöknek, és mindenkinek nagyon tetszett. Aztán meghívtak az első vásárra, a Szent György-napokra és azóta is varrok. Ennek közel tizenöt éve” – mutatkozik be a csíkszeredai Botár Csilla, aki csíktaplocai otthonában rusztikus ruhákat készít.

Hogy miért pont rusztikus ruhák? Azt mondja, számára mindig is kedves volt a népművészet, és nem utolsó sorban időtlen ruhákat szeretett volna varrni. „Van bennem egy romantikus vonal, szeretem a régi idők míves dolgait. Ebbe az irányban indultam el az elején, és mivel nagyon tetszett a vásárlóknak is, ráálltam ezekre a ruhákra” – magyarázza Csilla. Ma már – fűzi hozzá – a felhasznált anyagot, a készterméket is maga festi, és mutat is két saját készítésű, saját festésű ruhát. Egyébként keze közül kikerül férfi- és gyermeking, ruha, szoknya, kötény, alsószoknya. De igyekszik felhasználni mindent, a maradék anyagokat, csipkéket újrahasznosítja és például foltvarrással párnahuzatokat is készít.

„Szeretek egyedi ruhákat készíteni, csak természetes anyaggal dolgozom, ilyen a pamut, kender, len, de még a csipkék is kézzel készülnek”. Mosolyogva meséli, szereti a régi korok ruháit, a barokk kor a nagy kedvence, szívesen készít e kort idéző ruhákat. „Bársony, selyem, selyemszál, ezekből nagyon ünnepélyes ruhákat lehet kihozni. Ezek iránt kevés az érdeklődés, ez számmora amolyan szerelem” – fűzi hozzá. Nincsenek olyan darabjai, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodik. Talán egy régi, barna-fekete szőttestől nem válna meg soha – ismeri el –, amely Felcsíkon került elő egy padlásról.

Igazából azt szereti, amikor munka közben szárnyal a fantáziája. Akkor lesz igazán jó a végeredmény. „Kirakom az anyagot, a csipkéket, az egyéb apró anyagokat, a bársonyt, a selymet és kezdek játszadozni vele. A végeredménye mindig egy kicsit más, mint amiből elindultam. Hagyom, hogy az anyag is mutassa meg magát, hogy mivé akar válni. Így lesz jó. Ha az ember ragaszkodik egy elképzeléshez, akkor az már nem olyan jó. Vannak olyan kedves vevők, akik rám hagyják, csináljam szabadon számukra a ruhát” – meséli. „Jól érzem magam amikor varrok, kikapcsol, magával ragad. Olyankor nem érzem, hogy mennyi idő telt el, vagy hogy fáradt vagyok” – teszi hozzá.

Szerteágazó az ő tevékenysége – mondja mosolyogva – hiszen a ruhavarrás mellett ő édesanya, feleség, háziasszony, aki minden téren igyekszik helytállni, „mert az a jó, ha minden működik”. Fia 25, lánya 21 éves. „Van amikor a gyermekek a legfontosabbak, van amikor a munkám. Úgy érzem, ha valahol szükség van rám, ott kell lennem”. Sokat segít – mondja – hogy férje az anyagi teher tetemes részét átvállalja, ő pedig tud alkotni. A házimunka és a varrás mellett pedig ha teheti a kertészkedést is bevállalja, hiszen, mint fogalmaz, az a másik nagy szerelem.

Azt mondja, nincsenek nagy álmai, vágyai, a gondviselésre bízza magát. „Amikor nagyon megdolgoztam valamiért és nagyon akartam, akkor az erős akarat gátakat épített. Inkább hagyom sodródni magam az élettel. Nem vágyom nagy babérokra. Igazából azt szeretném, ha az emberek megtanulnának összhangban élni a természettel. Szeretném, ha az emberekben több becsület lenne, ha nem hazudnának, nem csapnák be egymást. Ha az ember nyitott és azt adja ki magából, ami a másiknak is jó, az hatással van a többiekre. Az egyéni ambícióknál ez sokkal fontosabb” – jegyzi meg békésen.