Zsűritagok voltak a Magyar Látványtánc Sportszövetség és a Fortuna Dance tánciskola által megszervezett Látványtánc Európa-bajnokságon, amely június 27–29. között zajlott Székelyudvarhelyen, a városi sportcsarnokban. Ezt követően oktatókként részt vettek a Fortuna Dance múlt heti tánctáborában – Gulya István „Mikey” hiphop, míg Árendás Miklós klasszikus alapra, például balettre felépített modern táncot oktatott. Két óra közti szünetben csíptük el a táncosokat, akik nemcsak pályatársak, hanem partnerek is, hiszen dolgoztak már együtt táncszínházi produkciókban, és további közös kezdeményezésen gondolkodnak.

Mint elmondták, a háromnapos Európa-bajnokság alatt rengeteg jó produkciót láttak: a B kategóriában benevezett, a versenyben kevésbé rutinos táncosok mezőnye is erősnek bizonyult – minden elődöntőn tehetséges versenyzők jutottak tovább. A székelyudvarhelyiek egyesülete eléggé fiatal, a gyerekek még nem annyira rutinosak, de évről évre fejlődnek, és egyre bonyolultabb produkciókat tudnak bemutatni – osztotta meg megfigyeléseit István, a tárnoki Hiphop Táncakadémia alelnöke, hozzáfűzve, a számos első helyezés, amelyet az udvarhelyiek bezsebeltek, önmagáért beszél.

Erdélyi táncélet kontra magyar táncélet

Megfigyelései szerint az erdélyi táncosok visszahúzódóbbak, visszafogottabbak, mint a magyarországiak, és nehezebben nyitnak az újdonságok, új műfajok felé, ez meglátszik a táncéleten, illetve a táncokhoz való hozzáálláson is. Az erdélyi kisebb településen élők, bár szeretnek táncolni, általában nem annyira lazák, felszabadultak a színpadon, mint a határon túliak, és ha tanulásról, gyakorlásról van szó, kevésbé koncentrálnak. A nagyobb romániai városokban – például Bukarestben vagy Kolozsváron – a táncosok jóval nyitottabbak.

Árendás Miklós benyomása ellenben az, hogy az erdélyi táncosok nagyobb alázattal viseltetnek a tánc iránt, mint a magyarországiak. Hozzátette, az általa oktatott műfajban – a Raza Hammadi-féle art-jazzben – különösen fontos a mozdulatok tisztasága, pontossága, erre az itteniek nagyon odafigyelnek. Vág az agyuk: bonyolult koreográfiákat is képesek elsajátítani, jó táncosok válhatnak belőlük – vonta le a következtetést.

A másik jelentős különbség a magyarországi és erdélyi táncélet között, hogy a magyarországi tánciskolákba jóval több fiú jár, nem érzik cikinek. Tizenhárom-tizennégy évesen a többiek talán még piszkálják a táncos srácokat, de mindez megtérül, ha felnőnek és elmennek bulizni valahová, különös tekintettel arra, hogy megszokják a lányok társaságát az órákon, így egy buliban is könnyebben kommunikálnak velük. Ez a hobbi nagyon nagy rutint ad tehát a csajozásban – tanítja István a diákjainak is.

A tánc egyébként is személyiségfejlesztő, illetve stresszoldó hatással bír, így mindenkinek ajánlják legalább szabadidős tevékenységként. Mint Miklós elmondta, a táncos életmód a folyamatos fizikai igénybevételnek köszönhetően kizárja az elzüllést, amely más művészeti ág képviselőinél esetleg kialakulhat, bár István szerint a táncosok legalább hetven százaléka dohányzik – az napi hét óra gyakorlás mellett nem érezteti negatív hatását. Ha az ember jó táncos akar lenni, keményen kell melóznia: rengeteget izzad, sokszor fáj mindene, de ha szívvel-lélekkel csinálja, nem tűnik fel neki – mondta el.

Nem kötelező hatévesen kezdeni

Ahhoz, hogy valaki profi táncossá váljon, érdemes tizenéves korban elkezdeni, de elsősorban nem a kor határozza meg a végeredményt – vélte Miklós, hozzáfűzve, kis korban ajánlott gimnasztikával kezdeni, ellenben ez nem kizáró jellegű. Ha valaki nyolc, tíz vagy akár tizennégy évesen kezd táncolni, akkor is van esélye profivá válni az adottságaitól függően, hiszen a szervezete fejlődőben van, a testrészei nyúlnak. Hatévesen a gyerek még nem igazán tudja felfogni, miről is szól az egész, az inkább a szülőnek elégtétel, ha kisgyerekét színpadon látja. Az igazi munka akkor kezdődik, amikor elkezd „aggyal dolgozni”, el tudja dönteni, mi a célja a tánccal, milyen jövőt szeretne magának. Ha le is mond ekkor a tánckarrierről, a mindennapi életben érezheti a tanultak jótékony hatását, például a helyes testtartás alkalmazását.

István kiegészítette: „a tanulási fázis első fél éve arról szól, hogy megtanulod megkülönböztetni a jobb lábadat a bal kezedtől, és megtanulod őket külön-külön használni. Ekkor még nem is látszik, hogy tudsz táncolni, egy év után kezd kialakulni a mozgásod – onnantól már élvezettel tanulsz, mert nem kell azon gondolkodnod, hogy miként végezd el a mozdulatot, hanem látod és megcsinálod. Ekkor kezd el táncolni az ember.” Nagyon sok év után lesz a táncolóból táncos – utóbbi ugyanis nem a testével, hanem az agyával táncol, ráadásul néhány szóban el tudja magyarázni a másiknak a koreográfiát – mondták el. Abban is egyetértettek, hogy a táncból leginkább úgy lehet megélni, ha a fellépések mellett oktatást is vállalnak.

A tánc az igaz szerelmük

Az elmondottakat példáik igazolják: István tizenhárom, Miklós húszéves korban kezdett komolyan tánccal foglalkozni, egy-egy szerelemmel kezdődött a pályafutásuk. Azok a lányok eltűntek, a tánc szeretete azonban jóval tartósabbnak bizonyult: az közel húsz éve központi szerepet tölt be életükben – mint fogalmaztak, ebben a szerelemben még nem csalódtak. István tizenöt évesen kezdte tanítani első csoportját, amellyel egy évvel később – tizenöt éve – Európa-bajnokságot nyert hiphop kategóriában. A mozdulatok tanítását általában valamilyen történettel, jelenettel szokta összekötni, így a figurák mindenki számára könnyebben megjegyezhetők. Miklós huszonkét évesen vált tánctanárrá, amellett több diplomát is szerzett – ugyanabban az iskolában oktatott, ahol korábban tanult. Óra közben tréfálkozni szokott: megmutatja tanítványainak, hogyan ne táncolniuk, így feloldódnak és nevetnek. A helyes mozdulatok bemutatásakor a nevetést a csodálkozás váltja fel, ami nagyon jó érzés – osztotta meg.

A két táncos közös produkciót is tervez, az azonban már nem az első: többször is hoztak már létre zenés-táncos előadásokat, amelyekben István olykor nemcsak koreográfusként, hanem szereplőként is közreműködött. Míg Miklós a klasszikusabb vonalat követve a táncszínházi szereplés felé hajlik – táncolt és énekelt többek közt a Madách Színházban is –, István a reklámfilmek és videoklipek világát tartja vonzóbbnak, így például Király Lindával, L. L. Juniorral, a Kozmix együttessel, Zoltán Erikával, Kozsóval, Betty Love-val, illetve az Animal Cannibalsszel is dolgozott.