„A baranta harcművészet többféle küzdősportot foglal magában: szablya-, kard-, ostor-, fokos-, lándzsa-, kelevéz- és csatakereszt-használatot, továbbá birkózást, illetve íjászatot” – magyarázta a helyszínen Kőmíves Róbert Zsolt, a tábor helyi szervezője. A tábor során ugyanakkor a kulturális fejlődésre és a hagyományok megőrzésére is hangsúlyt fektetnek.

A sportot Vukics Ferenc élesztette újra 1996-ban Magyarországon, ezt megelőzően a falvakat járta, összegyűjteni a népi tudást. „Egyik településen megtanultam három módját az ostor használatának, a következőben ugyanannyit, abból viszont legalább egy új technikának számított” – mesélte portálunknak Vukics. Az anyaországból gyűrűzött át Erdélybe a magyar harcművészet, amikor 2005-ben a Bánffyhunyadhoz közeli Sztána településen megalakult az első csapat.

Összekovácsolja a közösséget

„A baranta megalapozza, hogy milyen felnőttekké válnak a gyerekek. Összekovácsolja a közösséget, illetve elfogadóvá teszi az embereket egymás iránt” – mondta Jakab Donka Izabella, aki felügyelőként van jelen. „Nem vagyok tagja egy csapatnak sem, de fontosnak tartom, hogy részt vegyek az eseményen. Olyan dolgokat hozott ki belőlem az edzőtábor, amire eddig nem hittem, hogy képes vagyok. Kedves emlékemmé vált az is, amikor jéghideg vizes zuhannyal ébresztettek. Ez szerintem a jelen lévő emberek szeretetének köszönhető” – számolt be tábori élményeiről Oláh Mátyás, aki Bihar megyéből érkezett itteni nagyszüleihez. A Brassó megyei Kis Sándor Barcasági Barantaegyesület diákja, Köllő Mihály elmondta, rengeteg barátot szerzett, ezáltal úgy érzi, tartozik valahová.

Magyar társas lélektan

„Nem ugyanabban a formában tanítjuk az egyes harcászati elemeket, ahogyan például háromszáz éve alkalmazták, hiszen az embereknek folyamatosan fejlődniük kell testben és lélekben egyaránt. Minden népnek megvan a saját lélektana, azon metódus, ahogyan képes elsajátítani a tudást. A baranta oktatói népünk sajátos technikáját veszik a képzések alapjául. A magyar ember mindent képes megtanulni, nem szabad csak egy kis területre szorítkoznia, ezért is tanítjuk meg a csapattagokat egyebek mellett dolgozni, a rovásírásra, néptáncolni, fegyverhasználatra. Ezek mellet hangsúlyt fektetünk a helyismeret, a hagyományok és a történelem oktatására is” – mondta el lapunknak Vukics Ferenc. „A legszebb dolog, amikor a csapat egy esküvőn van, és bármilyen táncot el tudnak járni, méghozzá kitűnően” – tette hozzá.

Szigorú szabályok

„A néptánc és a rovásírás elsajátítása nélkül elképzelhetetlen lenne a fokozati vizsgák letétele” – mutatott rá Jakab Donka Izabella. Elért képzettségi szintjüket csak úgy tarthatják meg a barantások, ha nagyjából kétévente sikerül ezt megvédeniük vagy magasabbra lépniük. Az újoncokat a közösségben felnövő generáció tagjai oktatják. Az edzőtábor szigorú szabályok szerint működik: meghatározott időpontban kelnek és fekszenek a részvevők, az esti órákban előadásokon vesznek részt, a köztes időkben pedig folyamatosan edzenek. Az oktatás hatékonyságának fokozása érdekében életkoruk függvényében három csoportra osztották a táborozókat.