– A dzsessz több klasszikusával játszott együtt játszott. Melyiket tartja a legmeghatározóbb együttműködésnek?

– Nagyon nehéz választani, mert mindegyikük valami sajátosat adott, és mindegyiküktől valami mást, különlegeset tanultam. Ha pisztolyt szegeznének rám, hogy mindenképpen mondjak egyet, Elvin Jonest választanám. Azért, mert amellett, hogy sokat tanultam tőle a groove-ról, szvingről és dzsesszről, ő biztosította nekem az első lemezfelvételi lehetőséget is. Meglepett vele, mit sem tudtam róla. Ezért van egy Elvin Jones-projektem is a 2004-ben elhunyt dobosra emlékezve. De hát annyian vannak még. Ott van például Miles Davis, akivel szintén volt szerencsém játszani. Nem voltam ugyan formálisan az együttese tagja, de játszottam vele. És Charles Mingus is, ő az egyik ok, amiért New Yorkba költöztem. Egyszer azt kérdeztem Dizzy Gillespie-től, hogy szerinte mi a dzsessz, mire ő azt válaszolta: az igazság keresése. És valóban. Az a helyzet, hogy a dzsessz a kifejezés zenéje: egyéni kifejezés csoportos közegben. Azt keressük benne, hogy mindenki kifejezhesse magát általa, és tényleg önmaga lehessen. És fontos az őszinteség. Mindig az adott pillanatban fejezed ki magad, hogy épp akkor valójában mit érzel. Mindig őszintének kell lenni azzal kapcsolatban, amit érzel és mondasz az adott pillanatban, mert amit holnap érezni fogsz, már teljesen más lesz, mint ahogy az is, amit tegnap éreztél. A „most” a lényeg.

– Mi a legfontosabb terve?

Hogy folytathassam a zenélést. Addig szeretnék játszani, amíg mennem kell. Nagyon szeretem a munkám, nemcsak a koncerteket, hanem azt a kemény munkát is, ami megelőzi, s ami ahhoz kell, hogy olyan jó legyek, amilyen csak lehetek. Nem csak a zenészek voltak rám nagy hatással, hanem olyan sportolók is, mint Michael Jordan vagy Muhammad Ali. Michael Jordan jobbá tette a népét, s addig nem nyerte meg a bajnokságot, míg nem tette jobbá a csapatát is. A próbákon én is igyekszem mindent megtenni, hogy segítsem a zenésztársaimat minél jobbnak lenni. A profi és az amatőr, a férfi és a fiú közt, a lány és a nő közti különbség a részletekre való odafigyelésben áll. Sokan elsiklanak az apróságok felett. Én megállok, és arra figyelek. Részletek, szív és semmi gyors megoldás.

A teljes interjú az Erdélyi Napló november 20-án megjelenő 46. lapszámában olvasható.