– A kötet címében szereplő évforduló a falu első írásos említésre utal?

– Az évforduló a kápolnaépítés dátumát jelöli, és ez a település első írásos említése is. A nem egyházi dokumentumokban 1632-ben szerepel először Ajnád neve. Amúgy, nem kizárólag a dokumentumok alapján tudjuk, hogy a kápolna 500 éves lehet, hanem a faragott szentségtartóról is a régészek megállapították, hogy félezer éves. 

– Milyen forrásokat használt?

– Eddig eléggé homályos volt a falu története, főleg egyházi vonatkozásban, ugyanis a domus historia eltűnt, így gyakorlatilag azt mondhatom, hogy a nullából kellet kiindulni. Nem volt más megoldás mint a latin nyelvű vizitációkra alapozni, amelyekben az egykori püspöki látogatásokat jegyezték fel, illetve a nevezetesebb családokról maradtak fenn családtörténeti anyagok és ebből lehetett valamelyest kihámozni e település történetét. Nem akartam feltételezésekbe bocsátkozni, csak a papírral is alátámasztható tényekre összpontosítottam: névlistákból, jegyzőkönyvekből vettem a vonatkozó adatokat.

– A kötet bemutatóján arra utalt, hogy nagyon tanulságos Ajnád története. A falut sokszor a teljes kipusztulás fenyegette mégis a helybéliek mindig megtalálták a megfelelő erőt, hogy a tragédiákon túllépjenek és újjáépítsék lakhelyeiket.

– Az 1694-es tatárbetöréskor a település lakosságának majdnem felét elhurcolták, arról nincs is adatunk, hogy hányan hallhattak meg a feldúlás következtében, kevés túlélő maradhatott, de akkor is talpra állt Csíkajnád. A legutolsó nagy tragédia 1944. szeptember 9-én következett be, amikor angol repülőgépek bombázták le a települést, mivel két német tank állomásozott itt. 185 család maradt fedél nélkül. A környékbeli hegyekben élénk csaták dúltak, a hadtörténészek szerint a küzdelmekben ötször cseréltek gazdát a harcállások. Az utolsó magyar haderők, komáromi és székesfehérvári honvédek 1944 szeptember 7-én mentek fel a hegyekbe harcolni, sokan ki sem jutottak a hadállást elfoglalni, mert az oroszok már lőtték őket. Ekkor ürítették ki a falut is, volt aki a közeli Köd erdőbe menekült, de voltak olyan menekültek, akik Vas megyéig jutottak el. 1945 tavaszán kezdtek visszatérni a helybeliek, itthon egy 85-90 százalékban leégett falut találtak. A templom és a kultúrház maradt meg, egy pár ház az alszegi részen, ezért nincsenek régi házak Ajnádon. Gyakorlatilag porból és hamuból építették újjá a települést, ezért is mondom, hogy mindig képes volt a falu újjá szülni magát, ebben ahogy a könyvemben is megjegyeztem, nagy szerepet játszott az erős hit.

– Említette kötetének egyháztörténeti vonatkozásait, ezen a szálon indult el eredetileg?

– Igen, de felhasználtam a diákok által összegyűjtött gazdag néprajzi anyagot is. Magyar szakos tanárként Szőcs János történész segítségét kértem, aki lektorálta a kötetet. A levéltárak anyagait dolgoztam fel, persze hagyatkoztam az idősebb emberek emlékezetére is, mindig leellenőrizve minden információt. Érdekes, hogy a két típusú forrás nagyon jól kiegészítette egymást, amit leírva megtaláltam azt általában nem mondták el az alanyaim, de az olyan helyeken ahol csak „száraz” adatok álltak rendelkezésemre ott az elmondottaik alapján tudtam a történetet kiegészíteni.

– Műfajilag hová sorolná be kötetét?

– Emlékkönyvként határoztam meg, nemcsak azért, mert a falu fennállásának 500. évfordulójára készült el, hanem azért is, mert megpróbáltam minden fellelt információt, földrajzi, kulturális és néprajzi vonatkozású adatot belefoglalni. Szőcs János is azt tanácsolta, hogy mindet ami a faluval kapcsolatos jegyezzek le, mert nem lehet tudni, hogy valaki még nekifog-e valaha egy ilyen kutatásnak, emellett szólt az is, hogy egyre kevesebb az olyan idős ember, aki a második világháborút vagy az 1956-os eseményeket átélte, így szükséges volt tapasztalataikat lejegyezni és átadni az utókornak.