A honfoglalás kora címmel szerdán délután Csíkszeredában, a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában dr. Hidán Csaba László történész, a honfoglalás korának szakértője tartott korhű ruha- és fegyverbemutatóval egybekötött előadást.

Magyarország Kulturális Koordinációs Központja, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében előadássorozat kezdődött A magyar nemzet története címmel. Az első előadást dr. Hidán Csaba László történész, a Károli Gáspár Egyetem adjunktusa tartotta szerdán délután a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában.
Az előadó amellett, hogy a honfoglalás korának szakértője, civilben harcművész és egy íjászegyesület vezetője. A történelmi múltat nem legendák, hanem tényekre, írott forrásokra alapozva ismertette. Előadása kezdetén leszögezte: a honfoglalás nem volt egy kalandozás!
A X. század során negyvenhét hadjáratban vettek részt a magyarok, ebből 41–42 győztes, és 5–6 végződött vereséggel. Sok esetben más népek hívták segítségül a magyarokat, ha nem bírtak el az ellenséggel – emelte ki a történész, példaként említve a 938-as esztendőt, amikor X. Leó pápa hívta segítségül a magyarokat. „A legsikeresebb magyar évszázad a X. század volt” – hangzott el.

A szablyavívásból és a fokosforgatásból is ízelítőt nyújtottak
Korhű viseletek és használati eszközök, fegyverek, harcművészeti bemutató színesítette előadását, melynek gerincét a VIII–X. század történelmi eseményei képezték. Előadása kezdetén elhelyezte térben és időben a honfoglalás időszakát. Kitért a korabeli eseményekre és azok jellegzetességeire, beszélt a honfoglalók mindennapjairól, a viseletükről, szokásaikról.
A korabeli hajviselet az üstök vagy a csikó volt, de fedetlen fővel nem jártak őseink, csak a hadifoglyok. Egy másik érdekességet is megosztott a hallgatósággal: a fehérneműt a magyarok terjesztették el Európában, a XVII. század második felében terjedt el széleskörben.
Ruházata ismertetésekor kitért az övveretre és a tarsolylemezekre, melyek a katonai rangot jelölték. A honfoglalók legfontosabb fegyvere az íj volt, a tegezt pedig mindig az övön viselték, és többféle nyílhegyet használtak. Közelharcban a szablyát és a fokost alkalmazták – derült ki az előadásból.

A történész a fokos faragott nyelét mutatja a jelenlévőknek
A történész 1985 óta foglalkozik szablyavívással és fokosforgatással, ebből nyújtott egy kis ízelítőt – Álmos és István közreműködésével – befejezésül. A fokos és a szablya tipikusan sztyeppei lovasnomád fegyver, a szablya a 700-as években alakult ki, fő jellegzetessége az enyhén hajlott penge. A fokos egy baltára hasonlító, de annál kisebb fegyver, nevét a megnagyobbodott fokról kapta. Feje rézből vagy vasból készült és fa nyelét általában faragás díszítette – ismertette a fegyvereket dr. Hidán Csaba László, aki használat közben is bemutatta azokat.