A kerek évfordulóra emlékezve szombat délelőtt a családtagok, tisztelői és a szépszámú homoródalmási előbb elzarándokolt a temetőbe, ahol a helyi születésű Nagy László, Marosvásárhelyen szolgáló unitárius lelkész tartott alkalmi beszédet. A megemlékezők elénekelték a himnuszokat, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit.

A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Homoródalmásért Alapítvány szervezésében tartott emléknap következő helyszínén, a falu legrégebbi, a közelmúltban felújított lakóházánál, melynek egyik helyiségében kapott helyet a Szabó Gyula-emlékszoba, Rigó Mihály polgármester személyes emlékeket idézett. Kisiskolásként csodálkozott először rá a falu író szülöttére: a tanító néni megmutatta Szabó Gyula novellásköteteit, és ki tudták olvasni Almás nevét, majd rájöttek, olyan falusfeleik szerepelnek benne, akiket ők maguk is ismernek.

Borboly Csaba megyeelnök a család és a közösség összefogásának eredményében, a jelenbeli visszatekintésben látja a jövőt. Szabó Mátyás, az író Budapesten élő fia kiemelte, családjukban van magyar szakos irodalmár, szociológus, politológus, földrajz szakos. Ha együtt elemeznék édesapja életművét, pályáját, szép és gazdag tanulmány kerekedne belőle. Ezt mégis másokra hagyják. Egy olyan verssel emlékezett elcsukló hangon, amely ezúttal került először nyilvánosságra. Majd megidézve édesapját, kifejezte, látván ezt a szép gyülekezetet, ahogyan vele örülnek, ha a nap végén együtt mehetnének a Leányerdőn át, úgy mondaná, ahogy régen szokta: „Ez erősen fáin volt”.

A Szabó Gyula Művelődési Otthonban Sándor Krisztina elmondta: az emléknapra készülve Maksay Ágnes rendelkezésükre bocsátotta a Szabó Gyuláról készült potréfilmet, amelyből a jelenlévők is ízelítőt kaptak. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Szabó Gábor Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvüzletét tolmácsolta. A kiváló író, aki szülőfalujában tért örök pihenőre, bölcsességgel, nyugalommal tudta kezelni annak a kornak a viszontagságait, amelyben alkotott, és nem feledte, ami Istentől ered. Méltán került fel a magyar nemzet irodalmi térképére. Azért is támogatták eme rendezvényt, hogy felhívják a figyelmet Almás nagy szülöttére, ugyanakkor tisztelettel adóznak egy olyan követendő ember előtt, aki méltán lehet példakép.

A szervező alapítványt Csete Árpád unitárius lelkész mutatta be a megható alkalmon. Majd arról beszélt, miként viszonyul a szülőfalu ahhoz, aki másutt alkotott. Szabó Gyula halála után tíz évvel is szeretettel, hálaadással, tisztelettel gondolnak rá, akinek minden írását áthatja az almási tudat.

Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld főszerkesztője a folyóirat és Szabó Gyula kapcsolatáról szólt, kifejezve, tervez róla egy beszélgetőkönyvecskét Oláh Sándor társadalomkutatóval, aki az emlékkonferencián a Sátán labdái regényfolyam gondolatiságáról beszélt. Írásaiban belső otthont, lelki szülőhazát teremtett, a megmaradás szállását. Ez a vár az ember számára olyan erősség, amelyet akkor sem vehetnek el tőle, ha mindenéből kiforgatják. Cseke Péter író Szabó Gyuláról, az igazmondó emberről tartott rövid előadást. Filep Tamás Gusztáv budapesti művelődéstörténésztől, a majdani Szabó Gyula-monográfia szerzőjétől megtudtuk: jövő évben kezdi el, és a Kriterion Könyvkiadó fogadná. Tordai Árpád nyugalmazott homoródalmási tanár a műveiben megjelenő helyi értékeket emelte ki, kifejezve, az iskolának nagy szerepe volna abban, hogy írásait népszerűsítsék.

Zárásképpen a nap moderátora, az idei Szabó Gyula-díjas Dimény-Haszmann Árpád kézdivásárhelyi költő Király Lászlónak az alkalomra készült írását tolmácsolta. Az ajándék könyvjelzőre Szilágyi István gondolatát írták: „Az életmű lezárult; bevégeztetett. Ám a könyvek sorsa, tudjuk, rejtély. Azok föltámadhatnak, új életet kezdhetnek. Akkor is, ha írójukkal oly univerzum szállt sírba, melynek egyedül ő igazodott el rejtekeiben.”