Péntek este telt ház várta Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében
az idén 20. kiadásához érkezett, rangos könyves marosvásárhelyi seregszemle magyarországi író és költő vendégeit. Dragomán György, Péterfy Gergely, Szabó T. Anna és Szilágyi Ákos Mészáros Sándor esszéíróval, a Szépírók Társaságának elnökével beszélgettek a kortárs irodalomról, műveikről, illetve az író  és olvasó találkozási pontjairól. A meghívottak műveikből is felolvastak, sőt, volt, aki énekelt is.

Szilágyi Ákos egy általa ódának hívott verssel mutatkozott be sepsiszentgyörgyi olvasóinak, melyben a fiatalok által használt nyelvi fordulatokat tárta fel. Mint mondta, Köszike című verse rávilágít arra, hogy ezek a szavak menthetetlenül beépülnek a nyelvbe, és végül már nem csak a fiatalok használják. A József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő az est során nemcsak lírai hangvételű írásaiból olvasott fel, hanem szövegei ritmikai elemeinek fontosságát is bemutatta, így dúdolásba kezdett, majd végül dalra fakadt. Arra a kérdésre, hogy költőnek vagy esszéírónak tartja magát inkább, Szilágyi Ákos elmondta: sok teoretikus szöveget írt már, és ha a dolgok mélyét keresi, akkor általában a nonszensz szövegekből váltak igazán nagy filozófiai költemények. „A költői képesség szerintem nem más, mint a gyermek nyelvi érzékelésmódjának és világérzékelésének megőrződése valakiben és tudatos-tudattalan formai alkalmazása. Ennek a szemléletmódnak a lényege az, hogy a szavak és dolgok azonosak egymással, s hogy szavainkkal teremtjük a világot” – foglalta össze a költő a versírás lényegét.

Dragomán György szintén kiemelt vendége volt az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárnak, a sepsiszentgyörgyi közönség pedig lelkesen üdvözölte az írót, aki hét év után tért haza ismét Marosvásárhelyre. A.József Attila-díjas író legújabb könyvét, a Máglya című regényt hozta magával, melynek cselekménye az 1989-es romániai forradalom után történik. Dragomán György akkor már nem élt Erdélyben, mégis hűen ábrázolja az állapotokat egy kamaszlány szemével. „Írás közben néha azt hiszem, hogy emlékszem a történésekre, aztán kiderül, hogy csak képzelem” – mondta az író. Dragomán arról is beszámolt, hogy a Máglya születése nem tervezett regény volt, hanem az évek során alakult azzá, ami lett. Az 1991-ben játszódó történet a forradalom utáni eseményekre világít rá, Dragomán szerint arra, hogy miként zuhan össze egy város, melyet maga az író nem tapasztalt, csak érzett. A Máglya című regényen az író közel tíz évig dolgozott, a könyvet pedig hatalmas érdeklődés övezi a közönség és a kritika részéről egyaránt, főként, hogy – bizonyos szempontból – A fehér király ikerkönyve, ugyanakkor jelentős váltás is a szerzői életmű alakulásának folyamatában. Mint mondta, míg A fehér királyban egy hang szólal meg, egy kisfiú hangja, addig a Máglyában már több szálon is történnek az események, több hangot is hall az olvasó.

Dragomán György bemutatkozását követően felesége, Szabó T. Anna olvasta fel verseit, melyeket gyerekeihez, gyerekeiről írt. A költő a születéshez-szüléshez kötődő élményeit, lelkiállapotát írta meg, anyaságélmény-szerű versekbe. A kolozsvári születésű, szintén Magyarországra emigrált költő verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították, sajátos zeneiségű-hangulatú, verstanilag is mesteri lírája igen kedvelt az olvasók körében, gyermekverseit a kis olvasók is nagyon szeretik.Mint mondta, számára minden vers kísérlet, és az évek során kifejlesztett írói következetessége által ma már nem különálló verseket, hanem köteteket ír.

Az irodalmi est meghívottja volt Péterfy Gergely is, aki a Kitömött barbár regényéből olvasott fel részleteket. A tíz év munkája nyomán keletkezett mű kiindulópontja: 1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel. Jékely Zoltán unokája, Péterfy Gergely Kazinczy levelezésében bukkant rá Angelo Soliman történetére, melyet csak évek múltán kezdett feldolgozni. „Borzasztóan erős történet ez, több generáción átívelő, nagy ívű tragédia. Azt tervezem, hogy mihelyst elmúlik a félelmem ettől a hatalmas terjedelmű adathalmaztól és a fehér papírtól, elkezdem a regényt és befejezem a drámát, és akkor ez egy rendes trilógia lesz” – mondta az író.