A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 1973. évi találkozóján Washingtonban (U.S.A.) megkötött Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) a köznyelvbe a ratifikálás helye, valamint az angol elnevezés rövidítése alapján washingtoni illetve CITES-egyezmény név alatt kerültek be. A CITES fő célkitűzése a vadon élő növények és állatok egyedeivel folytatott nemzetközi kereskedelem szabályozása oly módon, hogy az ne veszélyeztesse fennmaradásukat. Románia az 1994. évi 69 számú törvénnyel csatlakozott az egyezményhez és az időközben csatlakozott részes felek száma mára már 183 (182 ország és az Európai Unió). A CITES-titkárság székhelye Genfben, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Környezetvédelmi Programjánál van. Alapvetően koordináló, tanácsadó és szolgáltató szerepet tölt be valamint háromévente összehívja a CITES Részes Felek Konferenciáját (Conference of the Parties, CITES-CoP).

A CITES-konferenciákon a felek megvitatják, valamint aktualizálják az álláspontjukat, ami az előzetesen meghozott határozatok és döntések elfogadását vagy felülvizsgálatát eredményezheti. A határozatok általában hosszú távú útmutatások, míg a döntések a CITES egy bizonyos testületének (bizottság, titkárság) szólnak.

A legutóbbi 17. Felek Konferenciája 2016. szeptember 24. és október 5. között zajlott Johannesburgban (Dél-afrikai Köztársaság). Romániát – a részvételi lista szerint – tízszemélyes küldöttség képviselte Cristiana Pașca Palmer miniszterrel az élén. A 183 tag egyöntetűen elfogadott egy zárónyilatkozatot, amelyet október 5-én, a konferencia zárónapján közzé is tettek. Ennek az egy mondatban összefoglalható kivonata a következőképpen szól: „a jól szervezett és fenntartható trófeavadászat összhangban van, és hozzájárul a fajok megőrzéséhez, mivel a helyi közösségek számára megélhetési lehetőségeket biztosít, valamint ösztönzőleg hat az élőhelyek megőrzésére, és olyan jövedelmet generál, amelyet védelmi célokra lehet befektetni” (a szerző saját fordítása). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a CITES-felek dönthetnek úgy, hogy a határozatokat és döntéseket nem vezetik be.

Egy ilyen szellemű, általánosan elfogadott zárónyilatkozat a hazai környezetben, a megélhetési természetvédő szervezetek által felbujtott laikus tömegek nyomására a ragadozófajok vadászatának teljes betiltásában csapódott le. Kukába került teljes terjedelmében a Brassói Transilvania Egyetem Erdészeti és Erdőhasználati Kara alkalmazottai által elkészített tanulmány, amely értelmében meg lett határozva egy maximális beavatkozási szint medve, farkas és vadmacska fajok hasznosítására. Most abba nem is szeretnék belebonyolódni, hogy a javasolt megoldás szerint a továbbiakban a belügyminisztérium szakosodott egysége fog preventív módon eljárni a 24 órás szolgálatot ellátó 112-es segélyhívó rendszeren bejelentett vadkárok esetében. Bele sem merek gondolni, hogyan jár majd el például a csendőrség „preventív módon”, amikor bejelentik, hogy valakit megtámadott a medve a kukoricásban. Továbbá mérlegelni kell a relokálás lehetőségét vagy az esetleges kilövést. Katonák által, ilyen tevékenységre nem megfelelő felkészültséggel, katonai fegyverekkel, ingyen sőt költséget generálva. Mindeközben a vadászatra jogosultak legfeljebb bekiabálhatnak a pálya széléről. Továbbá nem mellékesen elesnek egy olyan jövedelmi forrástól, amiből a vadállomány többi részének az őrzését, kiegészítő takarmányozását és az orvvadászat elleni mindennapos küzdelmet finanszírozták. Persze rengeteg az összeesküvés-elmélet. Olyan is létezik, miszerint az utóbbi időben Románia egy kedvelt vadászati célországgá kezdett válni a növekvőben lévő állományok és a rekordgyanús trófeák okán és emiatt eltiprandó konkurenciát jelent. Hogy pontosan ki számára, az kérdéses, de a fentebb felvázolt okok valósak. A növényevő és mindenevő vadfajok, valamint a medve esetében mindenképpen tetten érhető az állományok növekvő tendenciája. Ugyanakkor világrekordgyanús medvetrófea az elmúlt években a Hargita megyei Zetelaka közelében és ugyancsak rekordgyanús gímszarvasbika lett elejtve az idei bőgési szezonban Kovászna megyében. A vadgazdálkodási tevékenység ezen eredmények tükrében nem lehet olyan katasztrofális.

Végezetül azt a gondolatot szeretném megosztani a kedves laikus, de higgadtan gondolkodó olvasóval, hogy végső soron a természetvédelem és a vadgazdálkodás céljai közösek. A vaddal mint megújuló természeti erőforrással fenntartható módon próbálunk gazdálkodni, hogy olyan biodiverzitásunk, állománysűrűségünk és korosztályi összetételünk legyen, ami lehetővő teszi a tartós hasznosítást. Amióta a vadászat erkölcs és jog által irányított, illetve szabályozott, a fenntarthatóság elvei mindig is előtérben voltak. Azt is el kell fogadni, hogy vadászat csak addig létezhet, amíg van amire vadászni. Tehát a vadász legelemibb érdeke a vadállomány fennmaradása. Ebben úgy tűnik, nem vallottunk szégyent. Aki mégis másképp gondolja és szerinte a legális vadászat miatt kevés a vad, az kérjen véleményt a mezőgazdasági termelőktől vagy az állattartóktól. Alapvetően minden földhasználati módnak és tevékenységi ágnak a vad a táplálkozásával és helyváltoztatásával kárt okoz. Csakis a közvetlenül nem érintett tömegek, a természetvédelem és a vadgazdálkodás érdeke, hogy egyáltalán vadállomány legyen. Ezt szíveskedjenek figyelembe venni a kedves olvasók, amikor ártatlan medvebocsokkal illusztrált, vadászat elleni petíciókkal bombázzák aláírásgyűjtési céllal.

Tisztelettel,
Farkas Attila
okleveles vadgazdamérnök, PhD-hallgató

Források:
http://ec.europa.eu/environment/cites/pdf/trade_regulations/KH7707262HUC.pdf
http://www.cites.hu/cites.html
https://cites.org/sites/default/files/eng/cop/17/CoP17ProvisionalList.pdf
pr_cop17_recognises_role_trophy_hunting_final.pdf