Kalandos költözés Csinódba

Akkor még élt Karácsony Gyula havasi mesemondó, akinek a személyisége annyira megragadott, hogy első találkozásunk után rendszeres vendégévé váltam. Aztán vittem magammal a jegyesemet is, sőt a nászutunk is Csinódba vezetett. Ekkor, a téli sétánk alkalmával fedeztünk fel egy lakatlanná vált tanyát, amelyet sikerült megvásárolnunk és otthonunkká varázsolnunk. Azóta itt érezzük magunkat a legjobban, itt fogantak gyerekeink, és évek óta arról ábrándoztunk, hogy egyszer majd itt fogunk élni.

Tavaly született meg a nagy döntés, hogy gyerekeinkkel együtt felköltözünk a Fenyő fejébe. Szinte egy esztendeig tartott, amíg a sepsiszentgyörgyi lakásunkat el tudtuk adni, de eljött a pillanat, amikor a másfél évtized alatt összegyűjtött holminkat teherautóra rakhattuk. A szombati időjárás a költözésnek kedvezett, gyönyörű napsütésben vágtunk neki Csíkszentmárton felől a Rugát merész kanyarjainak.

A teherautó sofőrje csak annyit tudott, amikor a fuvart elvállalta, hogy a tanyavilág felé nem vezet aszfaltút. Amikor elfogyott az aszfalt, szembesült azzal, hogy a havasról most zúdul le a hólé és a sáros út kátyúkkal teli. Az első nagy kanyarban a magasra megrakott jármű kis híján felborult. Az európai utakat járó sofőrbe még a szusz is belefagyott, bevallása szerint ez volt eddigi pályafutása legfélelmetesebb pillanata. De a java még csak ezután következett:  autója néhol tengelyig süllyedt a sárba, majd a település bejárata előtt a kipufogója is leszakadt. Ekkor már erősen megbánta, hogy elvállalta ezt a több kárt, mint hasznot hozó fuvart. Végül az utolsó száz méteren az autó hűtőjét is kilyukasztotta egy kő. Ez már a kétségbeesés és a düh könnyeit csalta a sofőr szemébe.

Csángó barátaink érezték, hogy ilyen útviszonyok mellett az autó nem fog eljutni a házunkig, s lovas szekereikkel már készenlétben álltak. Két órán át öt szekér hordta a megfeneklett teherautóból a bútorokat meg a dobozolt holmikat. Jóleső érzés volt megtapasztalni ezt az önzetlen segítségnyújtást. Amikor már minden fedél alatt volt, elkezdett cseperegni az eső. Kérdésemre, hogy mivel tartozom a cipekedésért, az volt a válasz, hogy aki ide költözik, annak szomszédi alapon jár a segítség. És nemcsak ebben, hanem minden nagyobb munkában. Ez azt jelenti, hogy ez a közösség befogadott, tagjának tekint. Amikor megtudták, hogy a városban maradt közel 4000 kötetes könyvtáramat közösségi célra felajánlom, akkor azt mondták, hogy könyvtárat építenek. Így lesz a havason nemsokára közösségi könyvtár és olvasóterem.

Úgy érzem, hogy jó döntés volt a felköltözni Csinódba. Idefent szép élet és sok munka vár ránk, de önmagunkért és a közösségért vállaljuk.

Sepsiszéki Nagy Balázs

Komment