Ugyan a választási kampány idején az RMDSZ-es elvtársak, népszerűséget hajhászva rendszerint autonómiát „követelnek”, de a kampány lejártával a szót, hogy önrendelkezés csak ritkán halljuk a szájukból. Tetszik vagy sem be kell látnunk a magyar „érdekképviselet” csúfosan megbukott.

Lehet ugyan azzal érvelni, miszerint mindaddig, amíg Románia egységes nemzetállamként definiálja önmagát, a magyar politikumnak esélye sincs elismertetni a kollektív jogokat, de mindaddig, amíg pl. Marosvásárhelyen, a városi vagy a megyei tanácsüléseken még véletlenül sem szólal fel senki magyarul, holott úgy a városban, mint a megyében a magyarság számaránya jóval felülmúlja 20%-os küszöbértéket, – mely fölött már érvényes a többnyelvűséget garantáló Kisebbségi Nyelvek Chartája – csak azért, mert így kényelmesebb a többségnek, mert így nem kell fordítót fizetni, és amint azt töredelmesen be is vallották néhányan: a magyar szakkifejezéseket sem ismerik, holott nem lenne nagy dolog leülni egy délután, fellapozni egy szakszótárt, és utána nézni a magyar szakkifejezéseknek, csak hát egyszerűen nincs rá igény a részükről. Akkor legalább ne vallanák be, hogy nem ismerik anyanyelvüket! Ha pedig ezt valóban hiányosságnak tartják, akkor tegyenek ellene, és tanulják meg.

Egy képzett, intelligens ember számára nem jelenthet gondot megtanulni néhány új kifejezést. A többi már csak akarat kérdése! Akarnak-e anyanyelvükön felszólalni politikusaink, akiknek jogukban áll ezt tenni, akar-e magyarul beszélni a magyar? Gondoljunk csak bele, ha egy elvileg kisebbségek érdekeit képviselő politikus nem él a törvény adta jogával, hogy egy politikai tét nélküli helyzetben az anyanyelvén beszéljen, akkor a kulisszák mögött micsoda gigászi küzdelmet folytathat az autonómiáért, érdekérvényesítésért, kisebbségi jogokért?

Aszalós István, elnök, Erdélyi Magyarságért Egyesület