Remélem, nem akartok jönni tüntetni a magyar kormány mellett – szólt hozzá a Székelyhon új Facebook-oldalához hétfőn egy bizonyos Perge Attila.

A Kárpátokon innen nehéz elképzelni, miért nem tudnak az emberek „nyugodtan” tüntetni.

A nemzeti kártya napról napra értékesebb lesz a különböző pártok, szervezetek, politikusok, potentátok kezében.

Lassan ébredeznek a honatyák, ha Alkotmányt sértő jogszabályokat fogadnak el.

Nem is olyan régen az ország vezető hírtévéjének még ez volt a mottója: nevüket nem vállaló hírforrásokra nem lehet híranyagot építeni. Úgy néz ki, kínjukban – és nem utolsó sorban, hogy utolérjék a bulvárlapokat – bármit vezető hírként tálalnak.

Hozzád szólok, kedves Ernő barátom, pedig már nem hallod szavaim.

Érkeznek a felajánlások a kilakoltatásra „ítélt” család számlájára.

Bevallom, soha nem volt erősségem a matematika. Én eddig úgy tudtam, hogy 27 (huszonhét) több, mint 24 (huszonnégy). Egészen a múlt hét végéig.

Rengeteg kívánnivalót hagy maga után a marosvásárhelyi tömegközlekedés. Szemetes buszok, amik ráadásul csak enyhe túlzással nevezhetőek buszoknak, pontatlan menetrend (létezik egyáltalán?). Az üzemeltető a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt: csak meg kell nézni a honlapját.

Próbáltam hergelni magamat egész délelőtt, kemény zenét hallgattam, stresszeltem a fejemet, de valahogy nem ment. Most ezúttal nem, és kész. Hiába az öltözői balhé, most nem fogom tudni szidni a románokat.

Ez mostanság szédítő, 60 kilométer/órás sebességgel teszi meg a Bukarest és Brassó közötti 166 kilométeres utat, 2 óra 45 percet száguldva. Jobb helyeken egy személy-, akarom mondani régióvonat elszégyellné magát, ha ilyen teljesítményt mutatna.

A gazdasági egységeket, intézményeket s a polgárokat biztatja az önkormányzat az adakozások megtagadására az európai civilizációs standardok nevében.

Egy jogszabállyal több, egy megoldási lehetőséggel kevesebb – ennyit ér a napokban elfogadott kóborkutya-törvény.

Kegyelemdöfés lenne az amúgy is ellehetetlenített kisparaszti gazdaságoknak, ha alkalmaznák a miniszter legújabb sarcoló találmányát.

Csütörtöktől tilos olyan cigarettát forgalmazni, ami meggyújtható. Tetszik érteni, nem?! Vége a gyúlékony cigarettáknak.

Egy kissé úgy érezzük, hogy könnyebbek lettünk egy teherrel, leszakadt rólunk egy súly, könnyebbé vált az élet terheinek mindennapi viselése – mert mi is a miénkek vagyunk velükkel együtt.

Churchill állítólag egyszer azt mondta: „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. Lehet benne valami...

Valakinek mindig ki kell lógnia a sorból. Ilyen az MPP Marosvásárhelyen. Miközben két alakulat (hátuk mögött tucatnyi civil szervezettel) megegyezik, hogy ki legyen a polgármesterjelölt, a polgáriak az utolsó utáni pillanatban kihátrálnak. Mert az nekik nem fekszik.

Legalább a hivatalos kivizsgálás eredményét várták volna meg. Hogy ne lógjon ki annyira a lóláb.

A forradalmároknak jár egy hektár termőföld, jár az adómentesség, jár egy üzlethelyiség, jár egy sírhely (nem feltétlenül dísz-) és jár még egy egész sor más olyan dolog, ami másnak nem jár.